2014. április 29., kedd

Új feliratos still


Tegnap kaptunk ismét egy feliratost stillt a filmből. :)

"Minden, amit teszünk a csoport érdekében történik."

Na, ki tudja mit ábrázolhat az alsó kép? :)

Forrás: A film hivatalos Facebook oldala

2014. április 28., hétfő

2 újabb Dylan interjú a WonderConról


Úgy tűnik a WonderConról újabb és újabb anyagok kerülnek elő, így ez a hét is ennek a jegyében fog eltelni valószínűleg. Nem mintha mostanában bármi más anyag lenne, így ezzel kell beérnünk. :)
A legtöbb kisebb interjút talán Dylannel készítették, mindenesetre mi ezekből találtuk a legtöbbet, és mivel ezek magukban igen rövidek, így gondoltam megint kettőt egybeveszek és ebből írok egy posztot. Az első egy videóinterjú, a második egy írott interjú. :)


  • Elmondja, hogy ez a szerep olyan, amiért bármely színész ölni tudna. Hiszen egy átlagos szereplő kerül rendkívüli helyzetbe, belőle lesz a hős, és az ilyet mindenki szereti.
  • Az interjúztató azt kérdezi, hogyan készült a szerepre. Dylan elmondja, hogy készült rá fizikailag és mentálisan is, de nem gondolkozott rajta sokat, csak csinálta. Majd arról beszél, hogy miként készül fel egy jelent felvételére. Szerinte a túl sok gondolkodás csak nehezíteni a dolgon, így mindig az ösztöneire hagyatkozik.
  • Az interjúztató megkérdezi, hogy Dlyan szokott-e futni a való életben. Nem szeret futni hosszútávon, de rövid távon kifejezetten élvezi magát a futást, és amit közben érez. Rövid távon nagyon gyors tud lenni, de a hosszútávú kocogás nem neki való.


A videóinterjú után pedig egy másik rövid interjú összefoglalása következik. :)

Ebből a rövid interjúból kiderül, hogy mi Dylan álmai szerepe. Erre a kérdésre azt válaszolta, hogy legszívesebben Han Solo-t játszaná el a Csillagok háborújából. Harrison Ford remek volt a szerepben, de ez az ő álmai szerepe. Arra kérdésre, hogy mennyiben volt más Stiles és Thomas karaktere, azt felelte, hogy Thomas szerepe nehezebb volt, ehhez többet kellett gondolkoznia, míg Stiles energiáját sokkal egyszerűbben tudta életre kelteni. De Thomasból is sok minden meg van benne, és van amikor igenis jó érzés, valaki másnak lenni. A Stiles és Thomas közti különbségekről még annyit mond, hogy Thomas sokkal szégyenlősebb és introvertáltabb, és kevesebb benne az energia. Thomas az elején higgadt és szégyenlősebb, de végül belőle lesz a vezető, mert mindvégig megvolt benne, ami ehhez szükséges.

2014. április 27., vasárnap

2 Dylan O'Brien interjú a WonderConról


A WonderCon rendezvényen készült két rövid interjú Dylannel, mindkettőben a filmről kérdezték. Következnek a videók és alattuk a lényeg összefoglalva.


Megkérdezik Dylantől, hogy mivel ez az első nagy kaliberű filmes főszerepe, nagyon várta-e, hogy szinte mindegyik jelenetben szerepelni fog. Dylan ugyanazt válaszolja erre a kérdésre, amit szinte mindig, amikor ezt kérdezik tőle. Örült, hogy megkapta a szerepet, sok volt a munka és nagyon fárasztó, de jó is volt egyben.

A második kérdés arra irányult, hogy milyen volt a CGI jelenetek csinálni, vagyis harcolni mondjuk egy Siratóval, aki igazából nem is volt ott. Dylan elmondja, hogy elképesztő volt és furcsa egyben. Elmeséli, hogy úgy zajlott az egész, hogy egy különös kék ruhába öltözött statiszták adták az alapot a Siratókhoz, velük vették fel a mozgásukat és az ilyen jelenetekben velük kellett harcolnia. Így valamivel könnyebb volt, mintha tényleg semmi nem lett volna előtte. Majd hozzáteszi, hogy a film nagy része valós helyszínen játszódik, és nem kék háttér előtt, így nem kellett sokat a CGI-al bajlódni. És ismét szóba kerül, hogy a Tisztás jelenetek forgatási helyszínen igazi kígyók is voltak.



Ebben az interjúban arra kérik Dylant, hogy mondja el röviden miről fog szólni a film, mire Dylan összefoglalja a történet lényegét. (Ezt inkább nem írom le, mert mindenki pontosan tisztában van vele ezen az oldalon, szerintem. :)

2014. április 26., szombat

Új still


Találtam a twitteren nemrég egy stillt, amit még korábban nem raktunk ki. Ha jól veszem ki a feliratból, akkor egy spanyol rajongói oldalnál jelent meg. (De javítsatok ki, ha tévedek. :)


Interjú a Wonderconról Dylannel, Willel, Jamessel és Wessel 2. rész

A Wonderconon Kimmy West a pagetopremiere.com weboldal vezetőjének lehetősége volt, hogy elbeszélgessen a film színészeivel és a készítőkkel.

Mivel a fordítás nagyon hosszúra sikeredett, így két részben teszem fel az interjút.
Íme a 2. része. Az első részt ITT elolvashatjátok.


Kimmy: A könyvben elképesztő szleng jelenik meg. Mennyire vittétek át ezt a forgatókönyvbe, vagy mennyire jelent meg a forgatáson?

Wes: Ennek is meg van a lehetősége, de van, hogy valahol működik, van ahol nem. A rajongók biztosan észre fognak venni néhány kulcs-kifejezést a filmben.
James: Ez egyike azoknak a dolgoknak, amik egy könyvben nem zavarnak, de a filmben lehet. Szerintem megtalálták a tökéletes egyensúlyt. 

Kimmy: Melyik jelenetet telt a legtöbb időbe felvenni? Ilyen szempontból melyik volt a legnagyobb kihívás?

Will: Ha én és Dylan egy jelenetben vagyunk, akkor ezt felejtsd el. Minimum 2 napba is beletelt. Tudod mit? A „birkozó” jelenetünk egy percbe telt, ugye?
Wes: Azt a jelenetet 3 kamerával vettem fel.
Dylan: Igen, az jó volt, hamar felvettük.
Wes: Az egész filmet.
Dylan: A teljes filmet!
Wes: 8 hetünk volt leforgatni a filmet, szóval sokszor 2 vagy 3 kamerával dolgoztunk.
Dylan: Az a nagyszerű ebben a filmben, hogy látod mindig a következő lépést, mivel soha nem áll le. Állandó az akció. A sztori folyamatosan zakatol, és mint néző folyton azt hiszed, hogy „Oh, ez a jelenet biztos egy hétbe tellett.” vagy, hogy „Milyen sokba került ez a film.” De egyik sem igaz. Szó szerint gyorsan ment.
Wes: Emlékeztek Ben kitoloncolására?
Dylan: Igen.
Wes: Mikor forgatni akartuk azt a jelenetet, esni kezdett. Mit csináltunk?
Dylan: Mindent meg kellett változtatnunk.
Wes: Úgy volt, hogy 8 óránk lesz leforgatni a jelenetet, ha eláll az eső, de addigra mindenhol csak pocsolya volt. Szóval fogtuk és az őszeset eltüntettük a földről
Dylan: Vicces volt.
Will: És persze a falak is összeomlottak…
Wes: Feltettünk 3 kamerát és 6 óra alatt leforgattuk a jelenetet. Remek jelenet, imádom.
Dylan: Nagyon jó jelenet.
Wes: Nagyon erős jelenet.

Kimmy: Mind nagyon izgatottak vagyunk, hogy lássuk a kitoloncolást!

Will: Chris nagyszerű volt a jelenetben.
Dylan: Uralja a jelenetet.
Wes: Az az egyik jelenet, ami miatt meg akartam csinálni ezt a filmet. Olyan volt, hogy „Legyek Ura! Sötét! Kegyetlen!”
Dylan: Igen!
James: Néhány haszontalan apróság! Van egy jelenet, ami az első verzióban nem volt. Úgy éreztem, hogy ez hozzáad a történethez így beletettem.
Dylan: Haver!
Will: Az nem haszontalan apróság, az tök jó!
James: Azt mondanám, hogy a film csúcspontja, amikor megjelenek benne.
Dylan: Én szeretem a cameo-dat, haver.
Wes: Ne mondj semmit erről. James benne van, srácok!
Kimmy: Figyeljetek, mert benne van!
 

 Forrás: [x]

2014. április 25., péntek

Interjú a Wonderconról Dylannel, Willel, Jamessel és Wessel 1. rész

A Wonderconon Kimmy West a pagetopremiere.com weboldal vezetőjének lehetősége volt, hogy elbeszélgessen a film színészeivel és a készítőkkel.

Mivel a fordítás nagyon hosszúra sikeredett, így két részben teszem fel az interjút.




Kimmy (kérdező): Nagyon sok disztópia, YA könyvből lett vagy lesz film manapság és a legtöbb a női közönséget célozza meg. Úgy érzem Az Útvesztő mindkét nemhez szól. Mit gondoltok erről?

Dylan: Igen, de ez nem-függő lenne? Nem tudom. Úgy gondolom, hogy a filmünk sokféle embernek tetszene. A felnőttek szeretnék, a gyerekek, a lányok és a fiúk is. Remélem, hogy mind. De ugyanakkor úgy érzem, hogy az is meglehet, hogy nem szeretik majd.
Wes: Az kizárt.
Dylan: Mindenkinek tetszeni fog.
Wes: És egyébként erről a disztópia dologról… a filmünk nem is annyira disztópia, mi nem gondoljuk annak. Egészen későbbig, amikor… spoiler!
James: Én sem sorolnám a könyvet a disztópiák közé.
Kimmy: Titkok!
Wes: Ez inkább szól a menekülésről, a rejtélyekről és ilyesmikről. Menekülés! Kaland! Inkább ezeket a szavakat használnám, mint a disztópiát.

Kimmy: Egyetértek. Ez egy teljesen új típusú szerep számodra Will és Dylan neked pedig ez az első főszereped. Tudnátok erről mesélni?

Will: Úgy hiszem ez mindkettőnknek új kihívás volt ahhoz képest, amit eddig csináltunk. Nagyon jó volt egy ilyen fiatal és tehetséges cast tagja lenni. Az alakítások elképesztően jók és Dlyan is a főszerepben. Szerencsés vagyok, hogy egy ilyen drámai szerepet játszhatok. Nagyon értékelem azokat a színészeket, akik mindkettőt képesek eljátszani. Dylan ezt teszi, játszik komédiát és drámát is, ugye Dylan?
Dylan: Igen, ez jó volt. Hasonlóan gondolom, mint Will. Szerintem mindketten szeretjük az olyan színészeket, akik sokféle szerepben játszanak, és amiket mi is szeretünk nézni. Szóval mi is olyan jók akarunk lenni! Ez a szerep határozottan nagy kihívás volt számomra, az egész életemet beletettem. És még egyszer, amit Will mondott a castról. Úgy érzem, hogy 20 év múlva majd elmondhatom, hogy „Ezekkel a srácokkal dolgoztam.”.
Wes: Igen, ez a személyes dolgom.
Dylan: Szerintem a filmben lévő színészekből mindből lesz valami.
Wes: Ez olyan lesz, mint az American Graffiti, hogy visszanézel, és azt mondod, hogy „Ő ebben benne volt, ebben is, meg ebben is.” Ők nem csak… ők remek színészek. Ezek a srácok – és a lány – tudnak színészkedni. Majd láthatjátok a filmben, nagyon várom már.
Will: Reflektálva erre: ez a film nincs teletömve sztárokkal, ha érted mire gondolok. Ez nem olyan film, amit a nagy nevekkel adnak el. Mi azzal akarjuk eladni, hogy olyan hitelesen hozzuk a karaktereinket, amennyire csak tudjuk. 

Kimmy: Tudjuk, hogy Teresa nem fogja átaludni a film felét és nem lesz meg a telepata-dolog sem…

Wes: Rajongók: tudom, hogy szomorúak vagytok, amiért kivettük a telepata-dolgot. De ha figyeltek láthattok majd valamit ebből…
Mindenki: Oooooooooh!
Dylan: Édes Is…
Will: Fogalmam sincs, miről beszél.
James: Nem volt még olyan film, amit ennyire támogatott volna a könyv írója. Minden változás teljesen érthető és támogattam is. Bízom benne, hogy az olvasóim is így fogják majd gondolni.

Kimmy: Egy „Villámtolvaj” és „Futótűz” skálán mennyire könyvhű a film? 

Dylan: Villámtolvaj?
Kimmy: Percy Jackson!
Dylan: És az… nem volt jó?
Kimmy: Nem a könyv volt.
Wes: Struktúrájában nagyon hasonló. Vannak dolgok, amiket az ütemezés miatt meg kellett változtatnunk. A legtöbb a sűrítés miatt, de van, hogy hozzá is adtunk dolgokat. Nagyon hasonlít a könyvhöz.
James: Nagyon, nagyon hasonlít. A szerkesztőm olvasta a forgatókönyvet és tetszett neki, szintén az ügynökömnek és nekem is.
Wes: Ez inkább arról szól, hogy mit adtunk hozzá, nem arról, hogy mit vettünk el. Apró dolgokat adtunk hozzá, csak hogy zökkenőmentesen menjenek a dolgok.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK 

Forrás: [x]

2014. április 24., csütörtök

A WonderCon sajtókonferencia


Felkerült online a WonderCon rendezvény sajtókonferenciája, ahol a négy meghívott vendég (James Dashner, Wes Ball, Dylan O'Brien és Will Poulter) beszél a filmről és válaszolnak a kérdésekre. Következik maga a videó és alatta pedig a fordítás, a lényegesebb dolgokat kiemelve.



00:30: Dylan arról beszél, hogy nagy kihívás volt számára a munka, és ez a szerep olyan, amiért bármely színész ölni tudna. Átlagos szereplőkről szól egy rendkívüli helyzetben, mindig szerette az ilyen filmeket. Stileshoz viszonyítva (Teen Wolf sorozatban Dylan karaktere) ez a karakter sokkal intenzívebb, drámaibb és igazi kihívás volt számára, amin szeretett dolgozni, és reméli a következő részekben is tudja majd folytatni a munkát. (Wes Ball közbekotyog, hogy Dylan felnőtt a feladathoz.)

01:30: Azt kérdezték Dylantől, hogy szerinte miért nagyok az elvárások manapság a fiataloknak íródott poszt-apokaliptikus és disztópia történetek iránt? Dylan azt válaszolja, hogy Jennifer Lawrence miatt van így.
Wes Ball átveszi tőle a szót és folytatja. Kifejti, hogy szerinte a fiatalok szeretik, ha felnőttként kezelik és nem nézik le őket. A poszt-apokaliptikus világokban nincsenek ilyen megkülönböztetések, de ki tudja, lehet hogy Az Útvesztő, nem is poszt-apokaliptikus, nem is biztos, hogy annak kellene jellemezni, hisz több van benne, itt nincs vége a világnak, inkább Legyek Ura jellegű a történet.
Továbbá arról beszél még, hogy a második részben folytatódik a történet és akkor jobban érthető lesz minden. Próbálta ezt a megközelítést alapul venni, és néhány dolgot megmutatni a falakon kívülről is. Elmondja, hogy ez egy olyan film, amiben fiatalok vannak, de ők mégis felnőtt helyzetekbe keverednek, és ezt komolyan kell venniük, amennyire csak lehetséges.
Will Poulter szintén kifejti, hogy szerinte ez nem egy tipikus ifjúsági történet, főképp mert itt más dolgon van a hangsúly, mint a többi ifjúsági könyv esetében. Máshogy oszlik meg a történeten belül az elemek egyensúlya, ugyanannyi akció, kaland és izgalom van, mint amennyi érzelem, és kiemelten fontos a karakterek fejlődése és kapcsolataik.

03:40: Dylantől azt kérdezik, hogy mennyiben más egy ilyen blockbuster film főszereplőjének lenni és hogy ez miben különbözik a korábbi munkáitól. Továbbá a kérdező Az Útvesztőt Az Éhezők Viadalához hasonlítja. Dylan elmondja, hogy Az Úvesztő más, hiszen alacsonyabb költségvetésből készült, sosem úgy gondoltak rá, mint a következő Éhezők Viadalára, és magára sem gondol úgy, mint a következő Katnissra, főleg azért nem mert ő fiú, és nem lány. Nagyon izgatott a filmmel kapcsolatban, mindenkinek tetszett a történet, szerették James könyveit, az egész tiszta őrület volt, minden amit együtt csináltak végig.

05:35: Azt kérdezik Willtől, hogy mivel nemrég díjakat nyert, valamint a Családi üzelmek és a mostani film sikere után, mit gondol miben változott a karriere az egy évvel ezelőtti helyzethez képest. Will elmondja, hogy örül annak, hogy ilyen nagyszerű emberekkel dolgozhat együtt, hogy mindkét projekt fontos volt számára, hogy a részese lehetett és segíthetett megvalósítani az egészet. Igazából nem sokat változott azóta az élete, Hollywood nem neki való, még mindig nyugat-Londonban él az édesanyjával, és hogy ebből a szempontból minden a régi. De már nagyon várja hogy elkezdődjön a filmmel való utazása, amit a többiekkel együtt fog átélni és bízik benne, hogy hosszú utazás lesz, mert Wesnek sok ötlete van a folytatáshoz is.
Wes Ball erre hozzáteszi, hogy örülnek annak, hogy Will velük dolgozott, és megjegyzi, hogy Gally karaktere mennyivel másabb, mint az a karakter (Kenny), akit Will a Családi üzelmek című filmben keltett életre.

07:30: Westől kérdezik, hogy milyen érzés egy ennyire várt könyvet a vászonra adaptálni, és hogy mennyire nagy a nyomás rajta a rajongói elvárások miatt.  Wes azt válaszolja, hogy nagy a nyomás rajta, de ez jó, hiszen van célja, amit meg akar valósítani. Ő is a könyvek rajongója, és próbálja a könyvben leírtakat megfelelően életre kelteni, próbál hű maradni az alapanyaghoz. Azért van rajta nagy nyomás, mert van egy tökéletes kép a fejében a filmről, és azt próbálta megjeleníteni. Amúgy is nehéz filmet készíteni, de ebben az esetben még nehezebb dolguk volt, mégis mindenki együtt dolgozott a sikerért, és remélhetőleg ez majd a filmen is látszani fog. Vagyis ez egy jó fajta nyomás, ami arra ösztönözte, hogy valami jót alkosson.

09:50: Jamestől kérdezik, hogy milyen volt látni, ahogy a Siratók a filmben életre kelnek, és hogy milyen volt ennek a folyamata. James elmondja, hogy a Siratók megjelenítése pontosan illeszkedett a saját elképzeléseivel, hogy kivették őket a könyvekből, és a filmben még jobbat csináltak belőlük. (Wes Ball elmondja még egyszer ugyanezt csak a saját szavaival.)

11:08: Jamestől kérdezik, hogy kiknek írta a könyvet, a fiataloknak tervezte eredetileg is, vagy csak így alakult közben. James azt válaszolja, hogy tinédzserként szerette meg az olvasást, hogy Stephen Hawking volt az egyik kedvence, és mióta elkezdte írni a saját könyveit igazából sosem gondolkozik el azon, hogy kiknek ír. Csak elkezdi írni a könyvet, és a végén kialakul, de közben sosem figyel arra, hogy például túl sok lehet-e valami a fiatalabb közönségnek vagy sem. Itt Wes Ball ismét megjegyzi, amit az elején is, hogy igaz, hogy fiatalokról szól a történet, de felnőtt helyzetekbe kerülnek.

12:20: West a film soundtrackjéről kérdezik. Elmondja, hogy szereti a filmzenéket nagyon régóta és fontosnak tartja a jelentőségüket a filmek szempontjából. Elmeséli, hogy John Paesano volt a film zenei producere és a zenei anyagok szerzője, hogy a soundtrack score lesz, vagyis felvett zenekari zene, ami tökéletesen illeszkedik majd a történetbe és karakterekhez. James Dashner hozzáteszi, hogy örül annak, hogy nem pop zenék kerültek a filmbe, hanem hogy epikus zenekari zene lesz benne, elmeséli, hogy egyszer ott lehetett az egyik felvételen, és nagyon jók lettek a zenék.

14:05: Westől kérdezik, hogy melyik a kedvenc soundtrackje, ha már így szóba került a dolog. Wes és James elmondja a saját kedvencét, és a végére Wes hozzáteszi, hogy Az Útvesztő filmnek is nagyszerű lesz a soundtrackje, az is az egyik kedvence.

2014. április 23., szerda

Beszámoló a Wonderconon kiadott jelenetről

A Wonderconon leadtak egy új előzetest és egy rövid jelentet is a filmből. Ebben a bejegyzésben az egyik szerencsés rajongó beszámolóját olvashatjátok a JELENETRŐL.
A beszámolóját az előzetesről ITT olvashatjátok el.


Ez a jelenet elképesztő volt. Mielőtt elkezdődött, a rendező Wes Ball elmondta, hogy meg akarta mutatni azt a fontos tényt, hogy az útvesztő mindig változik és, hogy ezért olyan nehéz megtalálni a kiutat. „Látni akartam ezt a változást!” – mondta Wes izgatottan. A jelenet azzal a képpel kezdődött,  amit fent láthattok.

A jelenet Minho-val és Thomassal kezdődik, akik egyre mélyebben vannak az alagútszerű részében az útvesztőnek. „Mi ez a hely?” – kérdezi Thomas. Egy kör alakú nyílásból piros fény világít ki, ami valamilyen szkennelőnek tűnik. (Cassie megjegyzés: Az Alkotók észrevették, hogy ott vannak.) „Siratók?” – kérdi Minho. (Cassie megjegyzés: Siratók vannak a közelükben) Hamar rájönnek, hogy minél hamarabb el kell tűnniük onnan, mert zárulnak a falak. Szóval, ahogyan a cím is sugallja, FUTNIUK kell. A cím kifejezetten találó, hiszen a két szereplőnek 100%-os sebességgel kell futnia az életéért az egész jelenet során. Minden hatalmas a filmben és kitárul a világ, amit James megalkotott.
Kisebb falak bukkannak fel az alagútban és kijutnak erre a helyre, ami tele van fém darabokkal. Ebből láthattuk egy részletet az első előzetesben is:


A fémdarabok elkezdenek forogni és Minho átjut rajtuk, de Thomas elszámítja magát. Ő nem tudott elég gyorsan futni és csak akkor ér oda, amikor már elfordult a darab és tömör fallá alakult, de begyorsít és sikerül átjutnia egy másik oldalon. Minho és Thomas összeütköznek, megragadják egymást és elbotlanak a stressz és az adrenalin miatt. Hatalmas falak kezdenek leesni és vagy víz, vagy törmelékdarabok állják el az útjukat. Felmásznak a falra, egy folyosóra, ami két beton között van és átfészkelik magukat rajta, mikor leesik egy faldarab, de odaát már minden csendes. Az alagútban lévő folyosót körbefogó két betonfal ezután összeomlik, vagyis ha nem lettek volna elég gyorsak összezúzta volna őket. Minho és Thomas a földre esnek, rémülten egymásra néznek, majd egy imádni való Dylan O’Brien-féle momentum következik, ami engem Stiles-ra emlékezetet; Thomas háttal szétterül a földön és csak nyögni tud a sokk miatt. A közönség nevet, „Haver ez erős volt” – árulkodik erről a testbeszéde és mi egyetértünk vele.

Forrás: [x]