Véleményem a Tűzpróba könyvről - Cassie

A véleményem erősen SPOILERES, így aki nem olvasta a Tűzpróba könyvet az ne olvasson tovább!

A véleményem kifejtése előtt annyit már most leírok, hogy nem vagyok hajlandó használni a BUGGYANTAK szót a Cranks-ekre, tehát ne lepődjetek meg, hogy a továbbiakban (és a jövőben mindig) Cranks-eket fogok írni a Buggyantak helyett. Megértéseteket köszönöm. :)

Már több mint egy éve várom a Tűzpróba megjelenését, így ebből adódóan természetesen rengeteg elvárásom és elképzelésem volt a könyvvel kapcsolatban. Nem egyszer kaptam ajánlatot arra, hogy valaki elküldi nekem a saját maga által lefordított Tűzpróbát, de én ezeket mindig visszautasítottam. Azt mondtam, hogy ha már ennyit tudtam várni, akkor az az egy hónap, egy hét vagy pár nap már nem fog számítani. És akkor 20-án végre a kezembe vehettem a saját példányomat a könyvből és már aznap este el is kezdtem olvasni.

Kezdjük a történettel: A Tűzpróba pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol Az Útvesztő abbahagyta; a tisztársak kijutottak az Útvesztőből és a lázadóknak hitt emberek egy biztonságosnak tűnő helyre szállították őket. Az epilógusból aztán megtudtuk, hogy a lázadók nem is lázadók voltak és az egész „megmentősdi” pedig a VESZETT egyik újabb játékának a része. A folytatás történetét a könyv hátoldalán található szöveg remekül összefoglalja, így azt nem írnám le még egyszer.
Arról viszont szívesen írok, hogy én mit gondoltam a történetről és annak az alakulásáról.

Már Az Útvesztőnél megszerettem James Dashner írói stílusát és ez a Tűzpróbánál sem okozott csalódást. Megkaptam a pörgős történetet, a néhány helyre beszúrt vicces megjegyzéseket és helyzetkomikumokat és természetesen ez a könyv is olvastatta magát, akárcsak az előde. Megmondom nektek őszintén: én összesen 6 óra alatt kiolvastam a könyvet. (hétfő este 2 órát olvastam, aztán kedden egy huzamban 4 órát - tudom, nem vagyok normális) Az író remekül ért ahhoz, hogy minden egyes fejezetet úgy hagyjon abba, hogy az olvasó ne tudjon mást tenni, mint továbblapozni. Imádom, hogy nincs benne sok tájleírás és felesleges jelenet. Csak a lényeget kapjuk meg, de azt töményen. Az események izgalmasan váltják egymást, amikor egy-két fejezetig nyugtuk van a fiúknak, biztosak lehetünk benne, hogy az hamar el fog illanni a következő oldalakon.

A könyvben nincsenek új nagy rejtélyek és megválaszolandó kérdések, maradnak azok, amik már Az Útvesztőben is megvoltak. A Tűzpróba egy igazi kalandregény, amiben a szereplőknek el kell jutniuk A pontból a B-be és eközben le kell küzdeniük néhány akadályt. 

A történetről ennyit, következzenek a karakterek, akik kapcsán úgyis fel fog még jönni pár történetszál említésképpen.

Az ugrás után továbbolvashatod a véleményem a könyvről. :)

Az új szereplőkről:

• Aris: Nem sok mindent tudunk meg a fiúról, ő a B csoport „Teresája”, vagyis az egyetlen fiú a lányok között. Nem zavart sok vizet a könyvben, tetszett, hogy ő is tud Thomassal telepatikusan beszélni és, hogy ott volt neki Rachel, aki olyan volt számára, mint Thomasnak Teresa. Különösebb személyiségtípusba nem tudnám besorolni, olyan semmilyen érzetem volt vele kapcsolatban; nem kedveltem meg, de nem is utáltam - csak úgy ott volt. Az egyetlen alkalom, amikor azt hittem, hogy elkezd érdekelni, az volt, amikor a végén Teresával előadták a nagy színjátékot, de aztán arról is kiderült, hogy nem is volt igaz az egész, így Aris számomra ismét semlegessé vált. Hátha majd a Death Cure-ben többet megtudunk róla.
• Jorge: Mikor olvastam, nem Giancarlo Esposito volt a fejemben, hanem egy fiatal fiú. Nem emlékszem olyanra jelenetre, ahol az író írt volna arról, hogy Jorge egy idősebb férfi. Eleinte szimpatikus volt, aztán mikor megalázta Minho-t akkor többé már nem. Róla sem tudunk meg sokat, ahogyan az új szereplők közül szinte senkiről.
• Brenda: Ezzel a karakterrel szemben nagy elvárásaim voltak, mert hát akkora hype volt Brenda és Thomas körül, hogy csak na. Minden külföldi oldalon csak róla olvastam és az ő casting hírét várta mindenki a legjobban. Én meg csak olvastam a könyvet és arra gondoltam: miért? Lehet velem van a baj, de bennem Brenda semmilyen maradandó nyomot nem hagyott. Persze elmondják róla, hogy állítólag egy „zseni”, de ez a tetteiben nem mutatkozik meg. Róla - a többi újjal ellentétben - megtudunk egy-két dolgot, de nem eleget ahhoz, hogy megkedveljük. Bennem annyi maradt meg Brendáról, hogy egy latinos lány, aki nem tudom miért, de folyton rá akar mászni Thomasra. Kb. 2 napnyi ismertség után (!) meg akarja csókolni Thomast, de ő ezt visszautasítja, mire a lány „megsértődik” rá. Nem tudom… lehet én képzeltem bele sokat a karakterébe és meglehet, hogy a Death Cure-ben megszeretem a lányt, de a Tűzpróbában még nem nyerte el a szimpátiámat.
• Patkányember: Nem sokat szerepelt a könyvben, semmi érdemlegeset nem tudtunk meg róla. De mivel Aiden Gillian fogja játszani a filmben, remélem a Tűzpróbában több szerepe lesz illetve, hogy a Death Cure-ben is velünk marad.

A régi szereplőkről:

• Thomas: Nekem ebben a könyvben valahogy túl sok volt Thomas. Szeretem őt, de sokszor úgy éreztem, hogy lemaradunk a fontos dolgokról, mert az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket. A könyv egyértelműen Thomas központú és bár Az Útvesztő is az volt, itt valahogy mégis „soknak” éreztem néha Thomast. Továbbra is okos, talpraesett és nekem szimpatikus karakter, de néha jó lett volna, ha nem az ő szemszögéből látunk bizonyos dolgokat.
• Teresa: Az első könyvben szimpatikus volt Teresa és ez a Tűzpróbában sem változott. Utáltam, amikor azt hittem, hogy végig csak „játszott” Thomassal, de amikor kiderült, hogy csak meg akarta védeni a fiút, akkor mindent jóvátett. Sokszor éreztem úgy vele kapcsolatban, mint Thomas: nem tudtam, hogy megbízzak-e benne vagy sem. Igazából még most sem tudom. Viszont érdekel a karakter és kíváncsian várom, hogy mit alakít majd a 3. részben.
• Minho: Ha ezt a karaktert eddig szerettem, akkor most már imádom! Az Útvesztőben tetszett, hogy olyan magának való volt, az „elit alakulat” tagja, nem csak "egy a tisztársak közül". A Tűzpróbában viszont ő lesz az „új Alby”, a csapat vezére. És még milyen vezér! Rátermett, magabiztos és talpraesett, amilyen egy igazi vezetőnek lennie kell. Imádtam, hogy nem Thomas, hanem ő lett a csapat vezetője. Továbbra is bírom a szarkasztikus humorát és az érzelmek teljes hiányát néhány helyzetben. Erről a karakterről mostantól csakis magaslatokban tudok beszélni.
• Newt: Nagyon szerettem Az Útvesztőben, viszont a Tűzpróbában alig volt jelen. Két kezemen meg tudom számolni, hány jelentben volt egyáltalán megemlítve azt meg egy kezemen is, hogy ezek közül hányban szólalt meg érdemben. Nagyon nem tetszett Newt karakterének az ilyen szintű háttérbe szorítása, remélem ez a filmben nem lesz így.

Néhány dolog, ami tetszett:

• Minho és Thomas: Imádtam, hogy az Útvesztőben kialakult bajtársi viszonyuk ebben a könyvben már igazi barátsággá alakult és, hogy Minho egyszer megmentette Thomas életét, ahogyan Minho is a Thomasét, tetszett ez a párhuzam.
• Minho, Thomas és Newt: A hármas barátság is jelen volt ga könyvben, ami igaz nem jött át olyan erősen, mint Minho és Thomas barátsága, de jelen volt és át lehetett érezni.
• Minho lett a vezető és nem Thomas: Jaj, ezt mennyire szerettem! És nem csak azért, mert imádom Minho-t, hanem mert tetszett, hogy Dashner szembement a klisével. Mert mi történt volna egy átlagos könyvben? A főszereplő lesz a csapat vezére, mert ezt diktálja az ilyen könyvek íratlan szabálya. Itt viszont nem az történik, amire mindenki számítana: Minho lesz a csapat vezetője és nem Thomas. Igaz, hogy Thomas okos, de ettől még nem lesz jó vezető. Minho kapja meg a posztot az eddigi teljesítménye és rátermettsége alapján. Imádtam!
• A „B” csoport lányai és Aris: vagyis az alapötlet, hogy volt egy csoport, ami pont ugyanolyan volt, mint a Thomaséké, azzal a kivétellel, hogy ott csak lányok voltak és egy fiú. Szívesen elolvasnám az ő történetüket is.
• Véres jelenetek: ismét kaptunk sok gusztustalan és embertelen halálesetet, amik - ne nézzetek hülyének -, nekem tetszettek. Nem mondom: egy-egy gyomorforgató kép után (eléggé vizuális típus vagyok) meg kellett állnom pár pillanatra, de ugyanakkor mindig örültem ezeknek, mert éreztették a helyzet súlyát, hogy milyen gyorsan el lehet veszíteni akárkit a csapatból. És természetesen ebben a könyvben is feltűntek a "furcsa" lények, amelyekre kíváncsi vagyok, hogyan fognak majd kinézni a filmben.
• Visszautalások Az Útvesztőre: tetszett, hogy előkerültek Az Útvesztőben történt dolgok, hogy Thomas egy pillanatra együtt érzett Bennel, hogy visszagondolt Chuckra és mindenkire, akit elvesztettek. Vagyis, hogy nem felejtettek el semmit a fiúk és pontosan tisztában vannak azzal, hogy milyen a VESZETT és hogy miket tettek velük.
• Thomas nem csókolta meg Brendát: Ahogy azt Brendánál is leírtam, az az egész helyzet teljesen nevetséges és klisé volt így hát nem meglepő, hogy örültem annak, hogy Thomas megelőzve a nyáltengert, visszautasította a lányt és ezzel megakadályozta a - számomra rettegett - szerelmi háromszög kialakulását.

Amik nem tetszettek:

• Thomas elszakadása a csoporttól: Ha jól emlékszem Thomas kétszer is elszakad a tisztársaktól, amiből az első alkalom kifejezetten erőltetett volt. „Véletlenül” pont Brendával kellett elmenekülnie, és pont vele került ilyen helyzetbe – micsoda remek alkalom a másik fél megismerésére, nem igaz Dashner?
• A másik csoportról és az új szereplőkről kapott kevés információ: persze megtudunk néhány dolgot mindenkiről, de egyik új szereplőnek sem lesz igazi karaktere, amire az olvasó emlékezne. Kicsit zavart, hogy az újak csak úgy „lógtak a levegőben” és nem tudtam kialakítani róluk egy képet a fejemben.
• A Cranks-ek kevés szereplése: én azt hittem, hogy ez a könyv arról fog szólni, hogy lépten-nyomon Cranks-ekbe ütköznek a fiúk, de ha jól számoltam, összesen négyszer találkoznak velük. (még a legelején, aztán Thomas és Brenda kétszer és közben Minho-ék) Hiányoltam több jelenetet a vérengző Cranksekkel.
• Thomas szemszöge: Ahogy fent is írtam, sokszor zavart, hogy Thomas fejében vagyunk és így lemaradunk az izgalmas eseményekről. Most hirtelen az jutott eszembe, amikor Minho-ék kiszabadítják őket a buli után és Minho elmeséli, hogy hogyan jutottak oda hozzájuk és, hogy találkoztak Cranks-ekkel, meg minden. Én meg olvastam és azt gondoltam magamban, hogy akkor miért nem azt láthattuk ahelyett, hogy Brenda és Thomas erőltetett, esetlen és idétlen „ismerkedős” jeleneteit kellett olvasnom?
• Teresa és Thomas szerelme (?): Tudom, hogy ez ellent mond azzal, amit fent írtam Teresáról, de megmagyarázom. Azt nem értettem ebben az egész szálban, hogy Thomas mikor lett ennyire szerelmes Teresába? Én maradtam le valamiről? Egyik percben még csak beszélgetnek, mint a barátok, a másikban meg csókolóznak. Mi van?! Tetszett az, ami a végére kialakult közöttük és hogy akkora már tényleg lehetett érezni, hogy van valami köztük, de addig csak értetlenül kapkodtam a fejem minden alkalommal, amikor Thomas Teresáról „áradozott”

Összességében tetszett a Tűzpróba, aki szerette Az Útvesztőt, az ezt is fogja. Aki most akarja elkezdeni a trilógiát annak azt tudom mondani hogy ne ezzel kezdje, mert semmit nem fog belőle érteni.
Értékelés: 10/7,5  

(a mínusz pontok a fent felsorolt negatív dolgok és egy egész pont a fordítási böszmeségek miatt. Erősen levont az olvasási élményből az, amikor konkrétan meg kellett állnom 10 percre, hogy lenyugtassam magam a BUGGYANTAK szó miatt. Ezt hogy… mikor… és miért?! Inkább nem húzom fel megint magam.)