Végre eljutottam odáig, hogy el tudtam olvasni a trilógia előzménykönyvét, a Halálparancsot. Aztán összeszedtem a gondolataimat és sikerült róla egy összegző véleményt írnom, amit megosztok itt is veletek az oldalon. Gondoltam segíthet nektek ez a poszt abban, hogy eldöntsétek titeket is érdekel-e a könyv vagy sem.
*A bejegyzés a könyves blogomon is olvasható.
Korábban sosem vonzott valamiért ez az előzménykönyv és bevallom őszintén, hogy nem terveztem az elolvasását. Külföldön ez kapta a legrosszabb értékelést a rajongóktól, és mivel szervesen nem is kapcsolódik Az Útvesztő trilógia történetéhez, ezért úgy voltam vele, biztos nem maradok le semmiről, ha ezt most kihagyom. Mellesleg nem hittem volna, hogy magyarul meg fog jelenni, épp ezért nem is szortíroztam a dolgot. Aztán jött a nagy meglepetés, hogy kiadják magyarul a könyvet, így gondoltam miért ne? Ha már itt van magyarul, akkor miért ne adhatnék neki egy esélyt?
Tényleg merőben más ez a könyv, mint a trilógia három kötete. Egy igazi előzménykönyv ez, ami Az Útvesztő története előtt 13 évvel játszódik, és arról az időről mesél, amikor a napkitörés felperzselte a Földet és elszabadult a vírus, amit már olyan jól ismerhetünk. Új főszereplőnk, Mark szemén keresztül láthatunk bele abba, hogy milyen lehetett akkoriban átélni ezt a világméretű katasztrófát, és hogy mennyiben változtatta ez meg az emberiség sorsát. Mások a főszereplők, de azért van egy kis összekötő kapocs, ami elvezet minket Az Útvesztő világához, így végül is mégsem annyira különálló ez a sztori.
Pozitívan csalódtam, mert ennél sokkal rosszabbra készültem fel. Elsőnek fura volt számomra, hogy a régi kedvenc karaktereim sehol sincsenek, és hogy gyerekek helyett felnőttek szemével láthatom a történteket, de aztán túltettem magam rajta és ahogy elkezdett beindulni a történet, úgy vesztem el benne. Roppant izgalmas és kalandos történetet olvashattam, nem hittem volna, hogy ilyen nagy adrenalinbombával találom szembe magam. A Halálparancs könyv stílusa és hangulata engem a Tűzpróbára emlékeztetett. Hisz itt is mentek össze-vissza a karakterek, menekültek, gyilkoltak, védekeztek, valakinek a megmentésére siettek, miközben át kellett vágniuk a lepusztult világon, aminek a végén egy szerintük biztonságos menedék várt volna rájuk.
Nem csak a könyv felépítése és a fő történetszál hasonlított a Tűzpróba könyvére, hanem maguk a karakterek is mintha a korábbi fiatalok egy idősebb verzióiként jelentek volna meg. Mark engem folyton Thomasra emlékeztetett a hősies, lelkiismeretes és kitartó személyiségével. Azzal, ahogy feltétlen ragaszkodott Trina-hoz, ahogy Alec mellett állt és segített neki mindenben, és ahogy próbálta jobbá tenni a világukat. Alec pedig gyakran ugyanolyan szarkasztikus és főnökös módon nyilvánult meg, mint Minho. Mark és Alec kapcsolata és egymáshoz való viszonyulása pedig Thomas és Minho barátságát juttatta eszembe. A hasonlóság tehát feltűnt, ennek ellenére az új karakterek valahogy nem nőttek a szívemhez. Átlagosak és könnyen felejthetőek voltak, egyiket se sikerült a szívembe zárnom. Talán hiányoztak a régi kedvencek, és ezért se tudtam az újakat igazán megkedvelni.
Ezzel ellentétben viszont kifejezetten tetszett, hogy a napkitörés és a vírus megjelenése utáni világot az író olyan főszereplők segítségével mutatta be, akik maguk is megfertőződtek. Mark és Trina véletlenül kerülnek Alec és Lana csapatához, de aztán velük maradnak és együtt próbálnak egy biztonságos menedéket találni maguknak. Miközben haladnak előre az események, Mark mindig vissza-visszaemlékszik arra, hogy milyen volt az az első pár hét a napkitörések után, és hogy mennyiben változtatta ez meg az életét örökre. Mark és a többiek végül elkapják a vírust, ami nem is meglepő, hiszen gyakorlatilag mindenki elkapta azt a néhány immúnis gyereken kívül.
Annak ellenére, hogy tudják nekik már nincs sok esélyük, mégis kitartanak, mégis harcolnak egymásért, és azért, hogy utolsó cselekedetként legalább valami jót vigyenek véghez. Addig akarnak még valami jót tenni az életükben, mielőtt az őrület teljesen elhatalmasodna rajtuk. Megmentik az immúnis kislányt, Deedee-t. Életüket áldozva érte, és egy jobb jövőért, amit a kislány segítségével talán a jövő generáció elérhetnek. (SPOILER!!! A Halálparancs könyv gyakorlatilag Teresa gyerekkori háttértörténete, és maga Teresa az, aki összeköti az előzménykönyv eseményeit a trilógia történetével. Abszolút nem számítottam erre a fordulatra, így nagyon meglepett a végén, mikor kiderült, hogy a kislány Deedee tulajdonképpen maga Teresa. SPOILER VÉGE!!!)
Ha túltesszük magunkat a tényen, hogy korábbi kedvenceiknek nyoma sincs, és hogy egy előzménykönyvről van szó, akkor igenis elég jól sikerült könyv a Halálparancs. Bemutatja, hogy milyen reménytelenné és könyörtelenné vált a világ a napkitörések után, és hogy mi vezetett ahhoz, hogy végül megalakuljon a VESZETT és elkezdjék a Próbákat. A karakterek nem valami emlékezetesek, de a történet nagyon izgalmas és kalandos, rengeteg az akció és a szereplők mindig mennek össze-vissza, szinte egy nyugodt percük sincs. Dashner ezen a téren most sem okozott csalódást. Utólag örülök annak, hogy megjelent magyarul a könyv és annak is, hogy olvashattam. Érdekes kiegészítés a trilógia mellé. Ha nagy rajongója vagy Az Útvesztő trilógia világának, akkor mindenképp ajánlom.
Értékelés: 5/4
A könyvet köszönöm a Cartaphilus Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése