Thomas
egy lassan felfele mozgó liftben tér magához. Amikor a lift ajtaja kinyílik,
egy fiúbanda körében találja magát, a Tisztáson, ahol a gigantikus falakkal
körbezárt terület jelenti az életteret. Thomas semmire sem emlékszik múltjából,
nem tudja kik voltak a szülei, nem emlékszik a gyerekkorára, nem tudja hogyan
került ide, nem tudja, hol van; egyetlen dolog, amit bizonyossággal tud, a
keresztneve.
Thomas
új tisztársai hasonló módon semmit
sem tudnak múltjukról, s arról sem, hogyan kerültek erre a helyre. Amit azonban
már megtapasztaltak, hogy az óriási falak kapui minden reggel szétnyílnak, s
napnyugtakor bezáródnak. A nyílások az Útvesztőbe vezetnek. És még valamit… minden
harmincadik napon új fiú érkezik a lifttel.
Az
Útvesztő kiszámítható működése Thomas érkezésével mintha megváltozott volna,
alig egy hét múlva a Doboz újra kinyílt, s megérkezett a Tisztásra az első
lány, Teresa.
Thomas
számára gyorsan világossá válik, hogy a Tisztás minden lakójának meghatározott
feladata van, akár a kertművelés, építkezés, vagy éppen az elit alakulat, a
Futárok csoportjának tagja. Például a Futárok feladata, hogy az Útvesztő nap,
mint nap változó falainak labirintusáról térképet készítsenek, a lehető
legnagyobb területet befutva. Feladatuk roppant veszélyes, mert vissza kell
találniuk a Tisztásra, mielőtt leszáll a nap, s bezáródnak a kapuk. Az éjszakában
ugyanis az Útvesztő folyosóin halálos veszély fenyegeti őket, a biomechanikai
szörnyek, a Siratók kóborolnak a
betonfalak között.
Az
„újonc” Zöldfül, azaz Thomas számára nyugtalanítóan ismerős a Tisztás és az
Útvesztő is. Kétségbeesve keresi emlékeit, mert úgy érzi, hogy a megoldás
kulcsa, az Útvesztő titka az ő emlékezetében létezik, s ha felsejlene ez az
emlékfoszlány, visszavezethetné a fiúkat a valóságos világba.
AZ
ÚTVESZTŐ James Dashner azonos című bestseller-sorozatának első könyve alapján
készült. A regény 2009-ben jelent és azonnal a New York Times sikerkönyve lett,
az egész világon megmozgatta az olvasók fantáziáját. Gyakran emlegetik úgy, mint, A legyek ura, Az éhezők viadala, vagy a legendás Lost-Eltűntek tv-sorozat elegye. Dashner, bár érti ezeket az
összehasonlításokat, főként A legyek urával
vont párhuzamot, de szerinte Az Útvesztő
egészen más történet. „Az én szereplőim másképpen reagálnak, mint A legyek ura karakterei. Azt gondolom,
hogy sokkal civilizáltabbak, rendezettebbek; elhatározzák és hisznek abban,
hogy túlélik és meg tudnak szökni. Az Útvesztő nemcsak egy kalandregény, a
reményről és az emberi lélekbe vetett hitről is szól.”
A
könyvre a Gotham Group Management és Produkciós Társaság két producere, Ellen
Goldsmith-Vien és Lee Stollman figyelt fel. „Nagyon sok, fiataloknak szóló
regényt elolvastunk, de mindig valami egységes világot kerestünk, amiben a
karakterek határozottan kirajzolódnak, valami olyasmit is egyben, amit még soha
nem láttunk. Mindezt megtaláltuk Dashner könyvében.”
A
stúdió Wyck Godfreyt, a Twilight
sorozattal már sikeressé vált producerét bízta meg a film elkészítésével.
„Azonnal igent mondtam a 20th Century Fox felkérésére – mesélte –
hiszen végre eleget tehettem fiaim kérésének, és nekik, az ő korosztályuknak
készíthettem filmet.”
Az ugrás után tovább olvashatjátok a cikket.