Elérkeztünk a VESZETT AKTÁK HETE utolsó napjához, és ma hozom az utolsó részletet a The Maze Runner Files-ból. Remélem tetszettek a részletek, és az egész heti menet. Fogadjátok szeretettel az utolsó posztot is. :)
7. részlet:
Minho, Harmadik Szakasz
Még csak három nap telt el azóta, hogy a Berg elhozta
őket a Perzseltföldről, de Minho kezdett egyre feszültebb lenni. Bedobták egy
nevetségesen kicsi szobába rengeteg kajával egyetemben, de minden mást
figyelmen kívül hagyva. A tapéta csíkjait számolgatta, és arcokat képzelt a
csavaros mintákba. Semmit sem tudott Thomasról, vagy a többiekről.
A negyedik nap reggelén meglátogatta a Patkányember,
két fegyveres őr társaságában.
- Kövess – csak ennyit mondott.
- Nincs ölelés vagy puszi? – kérdezte a fiú –
Hiányzott az a ronda pofája.
- Kövess, vagy nagyon megbánod – válaszolta
kifejezéstelen arccal a férfi.
Minho megadóan felsóhajtott, és követte. Nem volt
abban a hangulatban, hogy szökéssel kísérletezzen. És tudta, bármi is következik,
még mindig jobb, mint még egy percet eltölteni abban a szobában.
Követte a Patkányembert egy hosszú folyosón egy apró
kamrába, ahonnan számozott ajtók nyíltak.
- A nyolcas szoba a tied – jelentette kis a férfi.
Rámutatott a szóban forgó ajtóra.
- Igazán? – szólalt meg Minho pár másodperc csend után
– És mit kellene nekem ott csinálnom?
- Csak egy egyszerű tesztet kell elvégezned –
magyarázta a Patkányember – Biztosítalak, semmi olyasmit, mint a Próbák. Ha
jobban meggondolom, talán a te teszted a leggyorsabb és a legkönnyebb az összes
közül. Egyetlen kérdést tesznek fel, és neked csak egy szóval kell válaszolnod.
Egyszerűnek tűnik?
Túl egyszerűnek.
- Tényleg azt hiszi, hogy valaha meg fogok bízni
magában, bökött?
- Parancsolsz?
Minho megrázta a fejét.
- Esküszöm, ha még egyszer bántani merészel engem,
vagy a barátaimat, addig nem nyugszom, amíg holtan nem látom.
A férfi önelégülten vigyorgott, ami ha lehet, még
jobban felhúzta Minhót.
- A szavamat adom, hogy egyedül a válaszod határozza
meg, hogy mi fog történni. Ettől kezdve saját akaratotokból cselekedtek. A
Próbák véget értek.
Minho szívesen megragadta és megrázta volna a
Patkányembert mérgében. Tudta, hogy nincs más választása, de őrületbe kergette
a férfi modora.
- Készen állsz? – kérdezte a Patkányember.
Minho csak horkantott. Odasétált a nyolcassal jelölt
ajtóhoz, és kinyitotta. Meglepődött – nem látott szokatlan szerkezeteket vagy
bonyolult gépeket, csak egy apró, bézsszínű szobában találta magát, a padló
barna járólappal volt kirakva, és egy egyszerű faszék alkotta a berendezést.
Egy fehér tábla lógott a szemközti falról, mellette pedig egy magas, izmos
férfit látott, zöld műtősruhában és fehér orvosi köpenyben. Tökéletesen fésült
fekete haja, és a legrondább bajusza volt, amit Minho valaha is látott.
- Üdv – kezdte – A nevem Lincoln. Kérlek, foglalj
helyet.
A kíváncsiság győzött.
A fiú leült, tűnődve, mit is kezdjen a kezeivel. Végül összefonta őket
az ölében.
- Most figyelj, ha megkérhetlek – mondta Lincoln
hideg, orvosi hangon.
A férfi megfordult, és az ujjával írni kezdett a tábla
bal felső sarkába, az érintése nyomán fényes piros csíkok maradtak.
Az első szó, amit Lincoln leírt a Thomas volt. Lejjebb
ment néhány centivel, és újabb nevet írt le; Newt.
A két név alá még leírta Serpenyő és Aris nevét is. A
férfi áttért a jobb sarokra, és felírta Harriet nevét. Alá Sonya, Teresa, és
Minho legnagyobb meglepetésére Brenda neve került.
Mikor Lincoln végzett a nyolc névvel, azok vörösen
világítottak a táblán, egységesen elosztva. Megint szembefordult a fiúval.
- Megerősíted, hogy ismered ezt a nyolc személyt?
- Igen, zsenikém, ismerem őket – Minho a szemét
forgatta – A Patkány azt mondta egy kérdést teszel fel nekem, ez lett volna az?
- A tényleges teszt még nem kezdődött el. Ez az, amit mi
előkészítésnek hívunk. Kérlek, válaszolj a bevezető kérdésre, mielőtt
elkezdenénk a tesztet – Ismered…?
- Igen! – kiáltotta Minho – Ismerem őket. És most?
Lincoln semmi jelét nem adta, hogy elvesztette volna
az önuralmát. Nyugodtan válaszolt.
- Köszönöm.
A férfi a mennyezet egyik sarkát kémlelte. Minho
hátrafordult, hogy láthassa, mit néz. Egy késlegyet látott a falon, a vörös
fény miatt lehetetlen volt nem észrevenni.
Minho látta az ismerős feliratot a testén: VESZETT.
Felbukkant néhány Útvesztős emlék az agyában. Újra a magas alakra nézett.
Természetesen megfigyelik az egészet, gondolta. De most
komolyan késlegyeket használnak? Nem látott egyet sem, mióta elmenekültek az
Útvesztőből.
- Rendben, készen állunk, hogy megkezdhessük a tesztet
– mondta a férfi hangosan, visszaterelve Minho figyelmét.
- Ahogy mondtad, egyetlen és csak egyetlen kérdést
teszek fel. A válaszod ugyancsak egy szóból állhat. Ha készen állsz, tíz
másodperc múlva felteszem a kérdést.
Minho rövid kacajt hallatott, hogy megmutassa,
mennyire abszurd az egész helyzet, de azért bólintott.
Mikor letelt a kijelölt idő, Lincoln elkezdett
beszélni. Komoly hangja elárulta, hogy minden egyes szót alaposan átgondolt,
mielőtt kimondta volna őket.
- Az orvosaink megállapították, hogy szükséges egy
mélyreható vizsgálat a további adatok megszerzéséhez. De megengedjük, hogy
egyet megmenthess az alanyok közül. Ki lesz az, aki életben marad? Íme, a
kérdésed.
Eltelt öt teljes perc. Minho mélységes csendbe
burkolódzott. Nem lehet igaz. A VESZETT tényleg arra jutott, hogy szétszabdalja
a barátai agyát?
- Minho – szólalt meg Lincoln – Megértem, ha szükséged
van egy kis időre. Ez nem könnyű kérdés, de szükségem van a válaszodra.
- Nem fogok válaszolni az idióta kérdésére – fakadt ki
Minho, meglepődve saját hangján. Minden szava keményen pattant.
- Ez nem játék. Az emberek, akik a listán vannak, a
VESZETT tulajdonát képezik, az egyetlen dolog, ami hátramaradt, hogy fizikailag
is tanulmányozzuk őket. A barátaid abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy
életüket feláldozhatják az emberiség megmentésének oltárán.
Minho némán fortyogott.
A férfi folytatta.
- Légy hálás, a pszichológusaink megállapították, hogy
ez a Próba hasznos lesz. Legalább az egyikőjüket megmentheted.
Minho elkapta a tekintetét Lincolnról, és lenézett a
kezére. Csodálkozva állapította meg, hogy a szék oldalait szorongatja. Foltok
úsztak a szeme előtt, a fejébe szökött a vér, mintha hallotta volna, ahogy az
ereiben pumpálódik a szíve felé. Soha nem érzett még ilyen haragot, mióta
felébredt a Tisztáson. Soha.
- Mennyi időre van…
- Nincs szükségem időre! – ordította Minho, mielőtt
Lincoln befejezhette volna – Nem vagyok hajlandó válaszolni. Ha megtudom, hogy
bármelyikükhöz is hozzáér, esküszöm…
- Tartok tőle, nincs választásod – a férfi hangja
határozott volt, nem tűnt zaklatottnak.
- Szorít az idő, be kell fejeznünk a tervezetet.
Szükségünk van az agyukra a tanulmányhoz.
- Nem hagyom, hogy ezt tegyék – mondta Minho higgadtan
– Ha valamelyiküket bántják, végeztem. Végezzék el rajtam a tesztjeiket és a
Változóikat, felőlem annyit, amennyit csak akarnak, de hagyják ki őket ebből.
- Igazán sajnálom Minho, de ilyen lehetőség nincs. Szükségünk
van a válaszodra. Ezután pedig tesszük, amit tenni kell, hogy… továbbra is
számíthassunk a segítségedre.
- Mit akar ez jelenteni?
- Azt, amit mondtam – Lincoln állán megfeszültek az
izmok – Tehát, melyik nevet választod?
- Mind a nyolcat – válaszolta Minho.
- Csak egyet választhatsz.
- Mindegyiket.
- Egyet, és csak egyet.
- Mindenkit.
Lincoln tett egy lépést felé.
- Megkérdezem utoljára, mielőtt drasztikusabb
eszközökhöz folyamodnék. Melyik barátodat szeretnéd megmenteni?
- Minden egyes barátomat.
Lincoln melléállt, és talpra rángatta a pólójánál
fogva.
- Válassz most!
Minho megrémült, de azonnal száműzte a félelmet.
- Mindenki.
A férfi hátrahúzta ökölbe szorított kezét, és
megütötte Minho arcát. A fejében fájdalom robbant, és a padlóra esett. Fények
villództak a barna járólapokon néhány centire a szemétől. Lincoln a gallérjánál
fogva felállította, majd szembefordította magával. Újra egymás szemébe néztek.
Félelmetes ereje volt; nem volt választása.
- Melyik nevet választod? – kérdezte Lincoln.
Minho úgy érezte, mintha eltört volna az arccsontja,
vér ízét érezte a szájában, de nem adta fel.
- Nem választok – egy adag sűrű vért köpött a férfi
arcába.
Lincoln meghökkent, és újra megütötte. Erősen
szorította a fiút, nem engedte, hogy újra elessen.
Újabb fájdalomhullám, fények.
- Minho – szólította meg Lincoln veszélyesen nyugodt
hangon - Melyik nevet választod?
- Nem – nyögte.
A férfi ezúttal az arca másik oldalán ütötte meg.
Újra. És újra. Minho úgy érezte, mintha a feje helyén pép lenne.
- Döntsd el most – mondta Lincoln két nehéz lélegzet
között – Melyik nevet választod?
Minho nem értette, hogy miért szükséges ez. A zavarodottság
csak egyre makacsabbá és dühösebbé tette.
- Mindet – válaszolta szégyenkezve, hogy már csak
nyöszörögni képes.
- Csinálhatjuk ezt egész nap – mondta Lincoln – Nem
mész el innen addig, amíg nem kapok választ a kérdésemre. Csak egy nevet kell mondanod.
Mondd ki. Tehát melyik? Hadd halljam!
- Mindenki, te rohadt, kibökött plottydarab –
mosolygott Minho.
Lincoln arcán meglepett kifejezés suhant át, de
amilyen gyorsan jött, el is tűnt. Hátralépett, és lesimította a ruháit.
- A tesztnek vége – mondta a férfi – Elmehetsz.
A következő pillanatban őrök jöttek be a szobába, és
visszakísérték a szobájába a döbbenettől és zavarodottságtól még mindig néma
fiút.
*A fordításért hálás köszönet Ákosnak! :)
