Csak eljutottam végre odáig, hogy a kiadónál megérdeklődtem, várhatóan mikor érkezik az újabb előzménykönyv, a The Fever Code magyarul. Nem számítottam ilyen remek válaszra, így én is meglepődtem, mikor azt a választ kaptam, hogy MÉG IDÉN OKTÓBERBEN tervezik megjelentetni a könyvet magyarul. Pontos időpont még nincs, de elvileg október második felére/végére várható a boltokban. Persze néhány hetes csúszás még előfordulhat a korábbi esetekből tanulva, de ez még így is nagy szó, ha azt vesszük, hogy Amerikában is szeptember 27-én jelenik meg.
Én nagyon örülök a hírnek, és remélem ti is! :) Eztán pedig bízzunk a legjobbakban, hogy tényleg minél hamarabb érkezik a könyv. Amint lesz további infóm a magyar megjelenésről, hozom.
Sajnos rossz hírrel érkeztem és ki kell javítanom a korábbi kijelentést, amit közzétettem az oldalon, de egy korábbi félreértés miatt téves híreket tettem közzé. A kiadó munkatársa helyesbítette a korábbi válaszukat, hogy idén ősszel nem a The Fever Code érkezik magyarul, hanem James Dashner másik könyvsorozatának az első része, a The Mortality Doctrine, aminek eddig úgy tűnik a magyar címe a Halálos hálózat lesz.
A The Fever Code pedig majd jövő tavasszal várható, elvileg 2017 márciusában, de addig még bármi történhet. Hát... így máris nem hangzik olyan jól a dolog, de nem tudunk mit tenni, ez van. Mondjuk így már sokkal reálisabb a dolog, ha engem kérdeztek, nekem gyanús is volt, hogy ilyen hamar megjelenik a könyv magyarul nem sokkal az amerikai megjelenés után.
És ha már szóba került James Dashner másik könyvsorozata, az lenne a kérdésem hozzátok, hogy titeket érdekelnének-e hírek arról a könyvsorozatról is, vagy sem? Mert igaz, hogy ez egy Az Útvesztő rajongói oldal, és ha nem érdekel titeket a másik könyvsorozat, akkor nem fogok róla írni. Várom kommentben a véleményeteket! :)
Most van Amerikában éppen a Comic-Con, és James Dashner is részt vesz rajta a hamarosan megjelenő új könyve, a The Fever Code kapcsán. Kaptunk is tegnap egy újabb részletet a szeptember 27-én érkező könyvből, amit hozok is nektek.
CHAPTER 22
226.03.09 | 8:12 p.m.
Even though Thomas’s and Teresa’s doors had remained unlocked, Thomas knew they were being observed, and that they were still feeling the aftermath of their trip outside. They’d tried to sneak out to meet their friends a few times since that night, but the moment they left their rooms a guard would appear and kindly but firmly tell them to “Please go back. It’s for your own good.” Always, everything was for their own good.
And even though they didn’t have the best gourmet chef in the world, food was one of the few things Thomas looked forward to in life. At the very least, WICKED considered quantity more important than quality, and that was just fine with Thomas. Growing like crazy, he was always hungry.
But maybe he’d have more than food to get excited about very soon.
Teresa, learning more and more about computers and information systems — their studies track had been diverging lately, becoming more specialized — had been told that the physical construction of the mazes was almost complete and WICKED would soon be ready for their help with things like programming the false sky and testing the optical-illusion systems. Aris and Rachel, two people they still hadn’t met, were also on the work schedule.
Teresa had a knack for the computer systems side of things, so that was where most of her training took place. And she was much, much better at it than they knew.)
Much better.
We can do it, she said one morning, waking him up from a dead sleep.
Thomas rubbed his eyes groggily, not bothering to ask her what she meant. She’d tell him soon enough. She always did.
I know the security camera system like the back of my hand now. I’ve cued up all the recordings we need to loop for the night, then backtracked and erased my movements. It’s all set up.
Thomas was totally awake in an instant. His excitement made him almost laugh with happiness, but he was also scared to death. Their punishment the last time they were caught out of their rooms — the Crank pits — still haunted him, but after so long without his friends, he was desperate to try anything.
Are you sure we won’t get caught? he asked.
Very sure. I know where the guards are stationed. Everyone else will be asleep. And the lighting at night is so low that it will be really hard for someone to notice the loops. We’ll be okay.
One hundred percent okay?
Ninety-nine.
Good enough for me.
Then we go exploring tonight.
Open your door in twenty seconds, she told him just after midnight. I want to be in your room as fast as possible.
Thomas did exactly as she instructed, and less than half a minute later she joined him inside his quarters. It was the first time someone other than a WICKED employee had gone past his door. He surprised her — and himself — by pulling her into a fierce hug, squeezing her like she’d disappear if he let go. Thankfully, she returned the effort just as strongly.
Man, it’s good to see you, he said, still speaking with his mind, he’d grown so used to it.
She responded by hugging him even tighter.
Eventually, sadly, they let go. He sat on the bed and she sat at his desk.
“Let’s give it a few minutes, make sure the first loop is working,” Teresa said to him, smiling with anticipation. He’d never seen her so full of energy and excitement.
“What will we do if they catch us?” Thomas asked, relieved to use his real voice with her again. “This might set us back. I mean, we’ll be working more on the mazes and stuff. Are we sure we want to risk it? What if they take it away?”
He didn’t know why he bothered. Teresa answered only by rolling her eyes. They were going to explore and that was that.
After a few minutes of silence, Teresa spoke into his mind.
Let’s go, she said. And let’s stick to the telepathy just in case. The video will work great, but who knows who might hear us if we’re talking out loud. We can only speak if we run into our friends, and then only whisper. Sound good?
Sounds like a plan, he replied.
They opened the door to his room, looked both ways, then went for it.
I’ve got it all timed, Teresa said. When I say we have to leave for the next area, no arguing. Or else someone is going to catch us when the loops run out.
Thomas merely nodded, and then they were running, his chest on fire.
A few turns, a trip through the elevator, a few more turns, always pausing to peek around corners, make sure no one was wandering the halls.
Their first stop was the sector of Group B. The goal was to meet Aris and Rachel — they had placards on their doors just like Thomas’s and Teresa’s. But when Teresa knocked on Aris’s door, there was no answer. They tried Rachel’s. Again, no response.
Teresa spoke with their special ability. These guys are either heavy sleepers, extremely obedient, or they’re out breaking the rules just like us.
Thomas nodded. Oh well. Should we go say hi to Newt and them now?
Teresa nodded and he took the lead, winding through the halls and stairways, glad for the dimmed lighting. Teresa communicated the pattern she’d set up with the camera loops to figure out the best route, and where to stop and wait. Finally they turned the last corner before the Group A sector and stopped dead. Thomas sucked in a breath. There was a young boy in the hall; he had to be only seven or eight years old, and was a little on the pudgy side. He sat with his back against the wall, arms wrapped around his knees. Tears covered his face. When he saw Thomas and Teresa, he went as pale as the moon and jumped to his feet.
“I’m s-s-sorry,” he stuttered. “P-p-please don’t tell on me.”
Thomas slowly crossed the distance between them and put a hand on the boy’s shoulder, trying to reassure him. “It’s okay, man, we’re just like you. Nothing to worry about.”
“What’s your name?” Teresa asked. Their whole plan was now in jeopardy, but the kid seemed so young, so innocent, so scared.
The boy burst into another round of tears, then answered through one of his sobs.
“They’re making me call myself Charles
”Thomas shook his head. “Well, that’s lame. We’re going to call you Chuck.”
Már nem kell sokat, csak két hónapot várni az újabb előzménykönyv, a The Fever Code megjelenésére, ami idén szeptember 27-én érkezik. Ne feledjétek, ez még csak az AMERIKAI megjelenés, a magyar megjelenésről még nincs hír, de gondolom nem sokkal utána érkezik mindenképp. (Rá is kérdezek majd a kiadónál!)
A lényeg, hogy James a napokban tette közzé a The Fever Code könyv megjelenése miatti könyvtúra összes állomásának helyét és idejét, és ezek megint csak amerikai helyek és dátumok. Mindenesetre úgy gondoltam megosztom veletek, mert sosem lehet tudni, lehet, hogy valaki épp arra jár és nem szeretném, hogy az információk hiánya miatt lemaradjatok egy esetleges személyes találkozóról James Dashnerrel. Nem voltam még ilyen könyvbemutatón, de biztos lesz felolvasás, aláíráskérés, és így találkozni lehet az íróval. Meg gondolom a könyvet is meg lehet majd vásárolni a helyszínen.
Jöjjenek tehát a The Fever Code könyvtúra állomásai 2016-ban:
July 21 — July 24
San Diego Comic Con
San Diego Convention Center
San Diego, CA 92101
(Ezt azért emelem ki, mert ezek szerin James ott lesz az idei Comic-Conon is, és így remélem kapunk majd interjúkat, videókat és képeket!)
Az első fejezet fordítása már kikerült korábban, és most megérkezett a második is. Ez kicsit hosszabb, mint az első volt, így több időbe telt a fordítás, de csak elkészültem vele.
Fordítás: "Mikor kiléptek a folyosóra,
Stephen akkor látta meg az első gyereket, mióta csak megérkezett ide. Egy
lányt. Barna haja volt és mintha idősebb lett volna nála. Nehéz volt
megmondani, hisz csak egy röpke pillantást vethetett rá, ahogy egy nő bekísérte
őt az övé melletti szobába. Az ajtó épp akkor csukódott be, mikor a kísérője és
ő elhaladtak mellette, és akkor pillantotta meg a fehér háttérre felírt szót:
31K.
- Theresa-nak nem okozott gondot
elfogadni az új nevét. – mondta a zöld ruhás férfi, ahogy egyre beljebb
haladtak a folyosón. – De persze gondolom csak azért, mert annyira el akarta
felejteni a korábbit.
- Mi volt az? – kérdezte meg
Stephen és némi udvariasságot is belecsempészett a hangjába. Ezt különösen
tudni akarta. Ha a lány ilyen hamar feladta, akkor az ő nevéhez is ragaszkodni
fog ezután, mintegy barátnak tett szívesség gyanánt.
- Elég nehéz lesz elfelejteni a
saját nevedet is. – jött a válasz. – Nem akarlak még eggyel leterhelni.
Sosem fogom elfelejteni, mondogatta magának Stephen. Soha.
Valahol a tudata mélyén rájött,
hogy már most megváltoztatta a korábbi kijelentését, de épp csak egy kissé. Ahelyett,
hogy ahhoz ragaszkodott volna, hogy Stephennek hívják, inkább csak megígérte
magának, hogy sosem felejti el. Máris feladta volna? Nem! Majdnem elkiáltotta
magát.
- Magát hogy hívják? – kérdezte
meg figyelemelterelés gyanánt.
- Randall Spilker. – mondta a
férfi miközben haladt tovább előre. Befordultak egy sarkon és a liftek előtt
találták magukat. – Évekkel ezelőtt én sem voltam ilyen szemét, higgy nekem. A
világ és az emberek, akiknek dolgozom… - körbemutatott maga körül. -… a
szívemet egy nagy fekete ürességgé változtatták. Szerencsétlenségedre.
Stephen nem válaszolt, mert épp
azon gondolkozott, hogy hova tartanak. Beléptek a liftbe, mikor az megzörrent
és összezárult az ajtaja.
Stephen egy fura székben ült,
melynek beépített részei hozzányomták ahhoz a lábait és a hátát. Mindössze
körömnyi méretű vezeték nélküli szenzorokat csatlakoztattak a halántékához, a
nyakához, a kezéhez, a könyökéhez és a mellkasához. A kijelzőre nézett maga
mellett, ami épp adatokat gyűjtött, kattogva és sípolva. A felnőtt pizsamát
viselő férfi mellé ült, hogy figyelje őt, a bokája majdnem hozzáért
Stephenéhez.
- Sajnálom, Thomas. Általában
tovább várunk, mielőtt erre kerül a sor. – mondta Randall. Kedvesebbnek
hangzott, mint a folyosón, vagy mint Stephen szobájában. – Több időt adnánk
számodra, hogy önként fogadd el az új neved, mint ahogy Teresa tette. De az idő
manapság igazi luxuscikknek számít.
Egy vékony kis ezüst valamit
emelt fel, ami keresztülfont egy másikat, és ami egy borotvaéles pontban
vékonyodott el.
- Ne mozogj. – mondta Randall,
ahogy előrehajolt, mintha Stephen fülébe akarna súgni valamit. Mielőtt
kérdezhetett volna tőle, egy éles fájdalmat érzett a nyakánál éppen az álla
alatt. Aztán valamilyen fura vibrálást érzett a torkában. Felszisszent, de az
egész olyan gyors volt, amilyen gyorsan elkezdődött, és aztán már semmi mást
nem érzett csak a mellkasát szorongató félelmet.
- Mi volt ez? – hebegte. –
próbált felkelni a székből, holott hozzá volt kötözve.
Randall visszanyomta a székbe.
Könnyű dolga volt, hisz kétszer nagyobb volt nála.
- Egy fájdalom szimulátor. Ne
aggódj, majd feloldódik és kiürül a szervezetedből. Előbb vagy utóbb. Addigra
már nem is lesz rá többé szükséged. – vállat vont. Mit tehetnél? – De újra megcsinálhatjuk ugyanezt, ha szükségessé
teszed számunkra. Most pedig nyugodj le.
Stephen nehezen szedte össze a
magát:
- Mit csinál ez velem?
- Nos, ez attól függ… Thomas. Hosszú út áll még előttünk.
Mindenki előtt. De ma, ebben a percben, lerövidíthetjük ezt az utat. Egy kis
ösvényen keresztül az erdőn át. Csak annyit kell tenned, hogy megmondod a
nevedet.
- Ez könnyű. Stephen.
Randall a tenyerébe temette az
arcát.
- Csináld. – mondta, de a hangja
alig volt több egy halk suttogásnál.
Eddig a percig Stephen nem ismert
más fájdalmat a gyerekorri sebeken és horzsolásokon kívül. És most mégis
érezte, ahogy a forróság felrobban az egész testében, mikor a gyötrelem
keresztülszáguldott a vénáin és az izmain, nem voltak szavak leírni a
fájdalmat, meg sem tudta érteni. Csak a sikoly maradt, ami majdnem elért a
saját füléig is, mielőtt az agya leállt volna és megmentette volna ettől.
Stephen nehezen lélegezve és
izzadságban fürödve tért magához. Még mindig a fura székben ült, de valamikor
hozzá kötözték vékony bőrpántokkal. Minden idegszála a Randall és a masinája
által okozott fájdalom utóhatásaitól szenvedett.
- Mi… - suttogta Stephen, és
krákogott egyet. A torka égett, ami mindent elárult számára arról, hogy
mennyire sikoltott a kiesett idő előtt. – Mi? – ismételte meg és az agya
megpróbálta összerakni a történteket.
- Megpróbáltam elmondani, Thomas.
– mondta Randall talán némi együttérzéssel a hangjában. Talán megbánással. –
Nincs időnk szórakozni. Nagyon sajnálom. De tényleg. Mégis újra meg kell
próbálnunk. Úgy hiszem mostanra már megérted, hogy nem blöffölök. Mindenki
számára fontos, hogy elfogadd az új nevedet. – a férfi elnézett és egy ideig
szünetet tartott, ahogy az ajtót bámulta.
- Hogy képesek bántani engem? – kérdezte
Stephen a kiszáradt torkával. – Csak egy kisgyerek vagyok. – fiatal vagy sem,
tudta milyen szánalmasan hangzott mindez.
Stephen azt is tudta, hogy a
felnőttek a szánalmasságra több módon reagálhatnak. Talán megolvad a jeges
szívük és meghátrálnak. Vagy a bűntudat kezdi el őket égetni belülről, amitől
megszüntetik a forróságát. Randallnél az utóbbi történt és kipirult az arca,
ahogy válaszolt:
- Csak el kell fogadnod a nevet!
Nem fogok veled tovább játszani. Mi a neved?
Stephen nem volt ostoba, tettetni
fog egy ideig.
- Thomas. A nevem Thomas.
- Nem hiszek neked. – válaszolta
Randall, a szemei sötét mélységek. – Újra!
Stephen válaszolni akart, de
Randall nem is hozzá szólt. A fájdalom visszatért, erősebben és gyorsabban.
Alig tudta felfogni a gyötrelmet, mikor elsötétült a világ.
- Mi a neved?
Stephen alig tudott beszélni:
- Thomas.
- Nem hiszek neked.
- Ne! – nyöszörgött.
A fájdalom nem volt többé
meglepetés, sem a sötétség, ami azt követte.
- Mi a neved?
- Thomas.
- Azt szeretném, hogy sose
felejtsd el.
- Ne! – kiáltotta, ahogy remegve
zokogott.
- Mi a neved?
- Thomas?
- Van másik neved is?
- Nem. Csak a Thomas.
- Hívott bárki is máshogyan?
- Nem. Csak Thomasnak.
- El fogod valaha felejteni ezt a
nevet? Használni fogsz valami mást?
- Nem.
- Oké. Akkor adok még egy utolsó
emlékeztetőt.
Később ismét az ágyában feküdt
összegömbölyödve. A kinti világ távolinak tűnt, csendesnek. Elfogytak a könnyei
és a teste néma lett, kivéve azt a kis borzongást. Mintha a teljes lénye mély
álomba zuhant volna. Maga elé képzelte Randallt, ahogy a harag és bűntudat
valamiféle halálos dühvel keveredett groteszk maszkká változtatta az arcát,
amint éppen fájdalmat okozott neki.
Sosem felejtem el, mondogatta magának. Sosem szabad elfelejtenem.
És akkor az agya legmélyén egy
nagyon ismerős kijelentés jutott eszébe újra és újra. Habár nem tudta volna
megmondani, hogy mi, de valami mintha megváltozott volna benne.
Nem olyan régen már kitettem a The Fever Code online felkerült első két fejezetét angolul, és ígértem hozzá magyar fordítást is. Nos, elkészültem az első fejezettel. amit most hozok is nektek. Amint kész a második fejezet, az is érkezni fog. (Előre elnézést az apró hibákért és a helyenkénti fura fogalmazásért, de nem vagyok profi műfordító.)
Fordítás:
"Stephen, Stephen, Stephen. A nevem Stephen.
Újra és újra ismételgette magában az utolsó két napban, mióta csak elszakították az édesanyjától. Minden utolsó pillanatra emlékezett arról a napról, minden könnycseppre, amit az édesanyja ejtett érte, minden szóra és a meleg ölelésére. Igaz, hogy fiatal volt, de tudta, hogy ennek így kellett lennie. Látta, ahogy az édesapja elmerül az őrületben, ahogy a harag egyre veszélyesebbé tette. Nem tudta volna még egyszer végignézni ugyanezt az édesanyjával.
Mégis megszakadt a szíve, mert el kellett válniuk. Egy óceán mélyére süllyedt, ami fagyos volt, és aminek soha nincs vége. Az ágyon fekszik a kis szobájában, lába felhúzva a mellkasához, szeme csukva, összegömbölyödve, mint valami labda, ami talán segíthetne neki elaludni. De mióta csak elragadták, az álom csupán sötét felhőkből és sikító szörnyetegekből állt. Koncentrálnia kell.
Stephen, Stephen, Stephen. A nevem Stephen.
Rájött, hogy csakis két dologba kapaszkodhat, az emlékeibe és a saját nevébe. Az elsőt biztosan nem tudják tőle elvenni, de a másodikat már megpróbálták. Két napja próbálják arról győzködni, hogy fogadja el az új nevét, a Thomast. Ellenáll nekik, és továbbra is ragaszkodik ahhoz a hét betűhöz, amit a saját vére választott neki. Mikor a fehér kötényes emberek Thomasnak szólították, akkor nem válaszolt nekik, úgy tett, mintha nem hallaná őket vagy mintha valaki máshoz beszélnének. Nem volt olyan egyszerű így tennie, mikor csak ketten voltak a szobában, és általában ez volt a helyzet.
Stephem öt éves sem volt, mégis csak sötétséget és fájdalmat látott a világból. És aztán magukkal vitték ezek az emberek. Úgy tűnt mindenáron meg akarják vele értetni, hogy a dolgok csakis rosszabbra fordulhatnak, minden egyes leckét nehezebb volt megtanulni, mint az előtte lévőt.
Megzörrent az ajtó, aztán hirtelen kinyílt. Egy férfi jött be, aki egy zöld színű, felnőtt pizsama jellegű egyberuhát viselt. Stephen meg akarta mondani neki, hogy milyen röhejesen fest, de az utóbbi néhány társalgásaik miatt úgy döntött, inkább megtartja magának a véleményét. A türelmük nem tart már sokáig. Inkább gyorsan behunyta a szemét.
- Thomas, gyere velem. – mondta a férfi.
Stephen, Stephen, Stephen. A nevem Stephen.
Nem mozdult meg. Zárva tartotta a szemeit és bízott abban, hogy az idegennek nem tűnt fel, hogy kikukucskált felé, mikor az belépett az ajtón. Minden alkalommal másik ember jött. Egyik se volt vele ellenséges, de nem is voltak valami kedvesek. Mindegyik távolságtartó volt, a gondolataik messzi jártak, távol az ágyon ülő kisfiútól. A férfi újra megszólalt és nem is próbálta elrejteni a hangjába vegyülő türelmetlenséget:
- Thomas, kelj fel. Nincs időm játékokra, oké? Azzal nyüstölnek minket, hogy készítsünk elő mindent, és úgy hallottam egyike vagy az utolsóknak, akik nem hajlandóak elfogadni az új nevüket. Inkább tarts egy kis szünetet, fiam. Most komolyan ezért akarsz harcolni? Azok után, hogy megmentettünk attól, ami odakint van?
Stephen rákényszerítette magát, hogy ne mozduljon, és ennek eredményeként se tudta elérni, hogy úgy tűnjön, mintha aludna. Visszatartotta a lélegzetét egészen addig, amíg rá nem kényszerült, hogy vegyen egy nagy levegőt. Mikor feladta, akkor a hátára gördült és az idegen halott szemébe nézett.
- Hülyén néz ki. – mondta a fiú végül.
A férfi megpróbálta elrejteni a meglepettségét, de nem sikerült neki, és csodálkozás futott át az arcán:
- Tessék?
A harag hirtelen lobbant fel Stephenben.
- Azt mondtam, hogy hülyén néz ki. Röhejes ez a zöld pizsama. És hagyja a színjátékot. Nem fogom megtenni azt, amire rá akar venni. És biztosan nem veszek fel semmi olyasmit, amit maga visel. És ne hívjon Thomasnak. A nevem Stephen.
Mindezt egy szuszra mondta el, így a végén újra vennie kellett egy nagy levegőt, de bízott benne, hogy ez nem rontotta el a pillanatot. Hogy nem tűnt tőle gyengének.
A férfi nevetni kezdett, de inkább csak szórakozásból, mint lenézésből. Stephennek ettől hirtelen dobálozó kedve támadt.
- Megmondták, hogy neked… - a férfi szünetet tartott és lenézett a kezében tartott notepadre. -… egészen elbűvölő gyermeki viselkedésed van. Gondolom, csak én nem vettem észre.
- Az még azelőtt volt, hogy azt mondták, meg akarják változtatni a nevemet. – válaszolta Stephen. – A nevet, amit az anyukám és az apukám adott nekem. Azt a nevet, amit maguk elvettek tőlem.
- Arról az apáról beszélsz, aki megőrült? – kérdezte a férfi. – Arról az apáról, aki annyira beteg volt, hogy majdnem halálra verte az anyádat? És arról az anyáról, aki megkért, hogy vigyünk el téged? Az anyáról, aki napról-napra betegebb lett? Azokról a szülőkről?
Stephen kimelegedett az ágyban, de nem szólt semmit. A zöld ruhás látogatója közelebb jött az ágyhoz, és leguggolt hozzá.
- Nézd, te csak egy gyerek vagy. Nyilvánvalóan okos. Igazán okos. És immunis vagy a Kitörésre. Sok minden vár még rád.
Stephen meghallotta a figyelmeztetést a férfi hangjában. Bármi is jön eztán, nem lesz kellemes.
- El kell fogadnod a veszteségeket, és fontosabb dolgokra kell gondolnod magadon kívül. – folytatta. – Ha pár éven belül nem találjuk meg a gyógymódot, akkor vége az emberiségnek. Most pedig megmondom mi fog történni, Thomas. Fel fogsz kelni. Ki fogsz velem sétálni azon az ajtón. És nem kérlek meg rá még egyszer.
A férfi várt egy pillanatig, miközben a szeme sem rebbent, majd kiegyenesedett és elindult kifelé. Stephen felállt. Követte a férfit az ajtón át."
Újabb részletek kerültek ki online a hamarosan érkező újabb előzménykönyvből, a The Fever Code-ból. Korábban már hoztam nektek az első fejezet első oldalát ízelítőnek, és ahhoz fordítás is készült. Gondoltam kirakom egyben az újabb oldalakat, és ha kész a fordítás hozzá, akkor majd külön hozni fogom azt is. Lehet, hogy nem olyan éles a kép és nem mindenhol látható tisztán, de azért gondoltam megosztom az oldalon, hátha valakit így is érdekel. A fordítást megpróbálom minél hamarabb megcsinálni, amint kész hozni fogom.
Először itt van az első fejezet immár teljes egészében:
Habár én sajnos nem értem rá lefordítani a legújabb előzménykönyv, a The Fever Code első kiadott részletét, a prológust, szerencsére akadt egy lelkes rajongó, aki megtette helyettem. Még egyszer köszönöm szépen Ákos, igazán jó munkát végeztél és szerintem mindenkinek nagy örömet okoztál ezzel. :) Ne feledjétek a könyv Amerikában idén szeptember 27-én jelenik meg, nálunk még nem tudni mikor.
Nem is húzom tovább a szót, íme a The Fever Code első kiadott részletének, a prológusnak a magyar fordítása Ákos jóvoltából.
Idén, 2016 szeptemberében jelenik meg Az Útvesztő trilógia újabb előzménykönyve, a The Fever Code James Dashner jóvoltából, és eddig még nem sok infót kaptunk a könyvről. Már megérkezett a borító és a fülszöveg is, és nagyjából azt is tudjuk miről fog szólni a könyv, de ezen kívül mást még nem osztottak meg velünk. Egészen idáig!
Most azonban végre megérkezett az első részlet a The Fever Code-ból. A prológus jelent meg az Entertainment Weekly oldal jóvoltából. ITT tudjátok elolvasni, természetesen angolul.
Ui: Szeretném majd lefordítani a részletet, de most nem nagyon van időm ilyesmikre, így nem ígérek semmit, de előbb-utóbb biztos hozom a fordítást. Esetleg ha valaki affinitást érez hozzá, hogy lefordítja a részletet és szeretné megosztani velünk, akkor írjon privátot és megbeszéljük a dolgot. :) Ha nem, akkor majd én lefordítom a közeljövőben.
FRISSÍTÉS!!!!!!!!!!!! Kommentben megkaptam a prológus fordítását egy kedves olvasótól, aminek nagyon örülök. Nem szeretném kommentként kirakni ide, hanem kérlek küldd már el nekem emailen a szöveget, és akkor egy posztban szeretném közzétenni a fordításodat, mert nagyon jó lett. :) Remélem olvasod az üzenetet, és várom a leveled. :)
A néhány nappal ezelőtt kikerült James Dashner interjú 2. része érkezik. Ha lemaradtatok volna az első részről, ITT érhetitek el. :)
Volt valamilyen kihívás a könyv történetének életre keltése során? Tudom, hogy volt néhány változtatás a Tűzpróba könyv és film között, ezek a változtatások jelentettek valamilyen kihívást?
Az egyik legnagyobb kihívás az a "továbbgyűrűző hatás" volt, amit az első filmben tett változtatások miatt kellett kezelni a folytatásban. Tudom, hogy a könyvek és a filmek más eszközökkel mesélik el a történeteiket, és ami az egyikben működik, az nem biztos, hogy a másikban is fog. Igenis örültem az első filmnek, de amilyen kisebb változtatásokat csináltak abban, azok a második filmre sokkal nagyobb hatást generáltak.
Vagyis az igazi kihívás az volt, hogy maradjunk hűek a könyvhöz, hogy maradjunk hűek az első filmben látott jelenetekhez, és így az első filmhez is. Azt mondom az olvasóimnak, hogy fogadják el és élvezzék a filmet. Biztosan örülni fognak majd annak, hogy a harmadik film ismét visszatér a könyv vonalához méghozzá olyan módon, hogy az még számukra is meglepő lesz. Arra bátorítok mindenkit, hogy a filmeket egy egységes trilógiaként kezelje, és csak akkor mondjon véleményt arról, hogy mennyire könyvhű az egész, ha már mind a három filmet megnézte,
Most, hogy szóba került a harmadik film. Van olyan változtatás az első két filmből, aminek nagy hatása lesz a harmadikra?
Vannak nagyobb dolgok, mint mondjuk a Jobb Kar, a lázadó csoport, akiket a második filmben teljesen más módon mutattak be, és ennek lesznek is következményei. De tulajdonképpen, amikor már ott leszünk 10/15 perce a harmadik filmben, akkor ismét visszatérünk a könyv történetéhez, amikor ott lesznek a Bergen, amiről a gépet is elnevezték, és épp Denver felé tartanak. Újra minden nagyon hasonló lesz. Látni fogjátok majd, hogy Wes a végére hagyta a legjobb dolgokat. A harmadik film lenyűgöző lesz.
Van olyan karakter a három könyvben, akinek a története kiteljesedését már alig várod, hogy láthasd a harmadik filmben?
A karakter, aki sem a második könyvben, sem a második filmben nem szerepelt és később vissza fog térni, az Gally. Szeretem Gally történetét, mert több van benne. Elsőre csak azt hitted róla, hogy egy szemétláda, a rossz fiú, aki csak a bajt okozza, de amikor visszatér, akkor majd látni fogod, hogy több van benne ennél. Nagy szeretem Will Poultert, mint színészt, és alig várom, hogy visszatérjen és lássam, hogy mihez kezd majd Gally karakterével.
Van olyan dolog a Halálkúrából, amit szeretnél látni a filmben? Nem muszáj olyat mondanod, ami benne lesz mindenképp, hanem olyan is lehet, amit csak te szeretnél benne látni.
A könyvben a szereplők visszatérnek egy régi ismerős helyre, amivel visszatérünk a könyv elejéhez és mindezt most teljesen más megvilágításban fogják látni. Nem akarom elárulni mi ez, de így elég nehéz. De látni az útvesztőt egy teljesen más megvilágításban és a többit, amit hozzá építettek... de tudom, hogy Wes és a csapata jó munkát fog ezzel is végezni. Alig várom, hogy láthassam.
Még valamikor decemberben készült ez az interjú Jamessel, a Tűzpróba DVD/Blu-ray megjelenése alkalmából, de én csak nemrégiben találtam rá és elég érdekes dolgok vannak benne, így gondoltam megérné lefordítani. Szóba került a Tűzpróba film és a jövőre várható a folytatás, az utolsó Halálkúra film is. Kér részletben hozom az interjút, ma érkezzen az első fele. :)
Mi inspirált a Tűzpróba futurisztikus képének megteremtése során?
Az egyik érdekesség Az Útvesztő trilógiával kapcsolatban, hogy mindig is teljesen másnak szerettem volna az újabb könyveket, mint amilyenek a korábbiak voltak. Hogy mi inspirált Az Útvesztő során arról már rengeteget meséltem, és a Tűzpróbánál is volt ilyen... a Mad Max filmeken nőttem fel és örökre megragadt a fejemben a Mad Max filmek kopár világa, ahogy mindig is csodáltam annak a poszt-apokaliptikus világnak minden egyes elemét. Ez hatott leginkább a Tűzpróbára.
És mi a helyzet a Buggyantakkal?
A könyves és a filmes Buggyantak kicsit mások lettek, de mindkettőt nagyon sokféle dolog inspirálta... legfőképp persze a zombik. Nagy Walking Dead rajongó vagyok és az azelőtti zombikat is szerettem. Mégis, a könyvben próbáltam a Bugyantaknak emberi oldalt is adni, hisz nem halottak vagy valami ehhez hasonló, hanem csak betegek, akiket a betegség teljesen megőrjített.
A rendezőnk, Wes Ball, fogta ami a könyvben volt és még nagyobb "erőt" tett hozzá, hogy a vásznon minden nagyobbnak, hatásosabbnak és többnek látszódjon. Megváltoztatta őket, így sokkal szörnyszerűbbek, ijesztőbbek és őrültebbek lettek. Úgy vélem sikerült megragadni a könyvbéli Buggyantak lényegét, mégis kicsit másabbnak és újabbnak tűnt az egész a filmben. Nem hasonlított semmihez, amit a Walking Deadben lehet látni, így örülök annak, amivel előrukkolt.
A Buggyantakon kívül volt még valami konkrét dolog, amit nagyon vártál, hogy láthass a Tűzpróba filmben?
A vizuális elemeket, mint mondjuk magát a Buggyantak városát, a sivatagot, ahol keresztülhaladnak a karakterek, vagy például a Berget, ami egy olyan repülő, amivel Ava Paige közlekedik. Kíváncsi voltam Jorge-ra, aki egy erős karakter és igazán jó volt látni, ahogy életre kel a vásznon. Vagy látni Jansont, a Patkányembert, ahogy életre kel, és ehhez hasonló dolgok. Lehetetlen elmagyarázni, hogy mit jelent egy írónak az, ha láthatja a könyvét életre kelni a vásznon. Mindenképp a karrierem egyik csúcspontja ez.
Azt mondtad, hogy szürreális volt látni, ahogy a karaktereid életre kelnek a vásznon. Mi volt számodra a filmek készítésének a fénypontja?
A fénypontot számomra.... nagyon sok kis dolog jelentette. Az emberek, akik mind részesei voltak ennek, a rendező Wes, a forgatókönyvíró T.S. Nowlin, a producer, Wyck Godfrey, és a színészek, akiket megismerhettem. Mindannyian remek fiatal színészek, akik épp most kezdik az igazi karrierjüket. A filmhez kapcsolódó embereket szerettem a legjobban. A másik dolog a zene. Mindig is szerettem a filmzenéket és a miénket John Paesano készítette el. Hallgatom a két filmzenét, miközben írok és örömmel tölt el a tudat, hogy ezek örökre itt lesznek számomra.
Melyik a kedvenc filmzenéd?
A Gyűrűk ura filmzenéje, együtt az egész trilógia. Ez egy epikus, kísértő és inspiráló zene. Nagyon sokat hallgattam, miközben írtam, de sok másik kedvencem is van.
Még december elején jelent meg egy új interjú James Dashnerrel, és azóta el szerettem volna hozni nektek a fordítást, de vagy nem értem rá lefordítani, vagy nem volt kedvem, vagy elfelejtettem. :) Mindenesetre most végre sikerült összehoznom a dolgot. James beszél az Tűzpróba filmről, a harmadik filmről, és úgy általában a könyvadaptációkról. Csak a lényeget hozom és ami fontosabb, vagy érdekesebb számunkra.
JAMES ARRÓL MESÉL, HOGY...
...MIT RAKOTT VOLNA BELE A TŰZPRÓBA FILMBE
Habár Dashner összességében elégedett Az Útvesztő filmekkel, mégis vannak olyan dolgok, amiket szívesen belerakott volna a filmbe azok közül, amik végül a könyvekből kimaradtak. A Tűzpróba kapcsán például: "Talán röhejes, de volt egy olyan mondat a könyvben, mikor az egyik Buggyant ezt mondja: "Rose elvitte az orrom.", vagy valami ilyesmi. Hiányzott az orra, amit leszakítottak. De a filmes csapat inkább szörny jellegű, nem emberi kinézetű Buggyantak irányába ment el, így ez a mondat teljesen értelmetlen lett volna."
...HOGY MIÉRT SZERET IFJÚSÁGI KÖNYVEKET OLVASNI FELNŐTTKÉNT
Habár sok kutatás bizonyítja, hogy az ifjúsági könyvek olvasóinak egy része felnőtt, mégis sokan előítélettel viseltetnek manapság az ifjúsági könyvek iránt. Mikor megkérdeztük Dashnert, hogy mit mondana azoknak, akik csak azért nem olvassák el vagy nézik meg Az Útvesztő trilógiát, mert az fiataloknak íródott, akkor így felelt: "Azért ezt a korosztályt céloztam meg, mert amikor tinédzser voltam, ebbenn a varázslatos korszakban fedeztem fel a legjobb történeteket és akkor olvastam a legtöbbet. Ugyanennek a korosztálynak írni, segít abban, hogy újra átélhessem azokat az időket. És a tinédzser énünk mindig is ott lesz bennünk mélyen. És soha nem néztem le a tinédzsereket. Felnőtt vagyok, és olyan történeteket írok, amik tetszenek, és amik végül nagyot ütöttek, és amibe végül beleszerettek. Ha mégis kihagyjátok ezeket a könyveket, akkor egy csomó remek történetről maradtok le."
...HOGY MIT GONDOL ARRÓL, HOGY A HALÁLKÚRA FILMET NEM SZEDTÉK SZÉT KÉT KÜLÖN FILMBE
Sok filmstúdió, amelyik könyveket filmesít meg, az utolsó részt szétszedi két külön filmmé, mint ahogy ezt láthattuk a Harry Potter vagy épp Az Éhezők Viadala esetében. Érdekes, hogy a 20th Century Fox "felrúgta" ezt a szokást és a Halálkúrából csak egy filmet készít.
"100%-osan elégedett vagyok emiatt és örülök a hírnek. Már a kezdetekkor is beszéltünk erről Wessel, hogy ő nem akar két filmet az utolsó részből. Szerintem nem is lett volna értelme a történet szempontjából. Ez így bölcs döntés volt. Úgy vélem sokan megkönnyebbültek amiatt, hogy nem a sok pénz után megyünk. Egy egyszerű és remek kis film lesz, és a döntés eredményeként egy olyan minőségi filmet fogunk kapni, amivel a rajongók elégedettek lehetnek."
...HOGY A KÖNYVOLVASÓK ÉS AZOK, AKIK NEM OLVASTÁK A TRILÓGIÁT, MIRE SZÁMÍTHATNAK A HARMADIK FILMBEN
"A harmadik film illeszkedik majd a sorba, abban a tekintetben, hogy ez is teljesen más lesz, mint az előzőek. A harmadik filmben többet fogunk látni a VESZETT környezetéből, az ő területeikből. Látni fogjuk, hogy működnek azok a városok, amik megmaradtak ebben a lepusztult világban és szerintem mindez nagyon érdekes lesz. Mindent ki fogunk pakolni. Az emberi faj túlélése a tét. A harmadik film a forradalomról szól majd, és arról, hogy milyen nehézségeket kell kiállni a barátok közötti hűségnek. És persze jó sok akció is lesz."
"Mindannyian egyetértünk abban, hogy a második film egy kicsit már elrugaszkodott a könyvektől, de a harmadik film vissza fog térni hozzájuk. Az olvasóim ennek biztos örülnek majd. A történet hamarosan vissza fog kanyarodni oda, ahhoz a ponthoz, amikor Denver felé tartanak a karakterek. A denveri jelenetek nagyszerűek lesznek. Wes tökéletesen megragadja a könyvek lelkét és mindezt remekül viszi át a vászonra."
Hoztam egy izgalmas hírt mára, ami ugyebár nem más, minthogy megjelent végre az újabb előzménykönyv, a The Fever Code borítója Amerikában. Ez persze csak az amerikai kiadás borítója, és feltehetőleg a magyar nem ilyen lesz, mint az előző könyvek esetében.
Emellett végre megtudtuk a pontos amerikai megjelenési dátumot is, ami 2016 szeptember 27. James rakta ki egyébként a borítót a twitter oldalán.
Elsőnek is itt van egy interjú, ami James Dashnerrel készült október végén, de én csak nemrégiben találtam meg, ezért most hozom nektek. Fordítást nem készítek hozzá, de akit esetleg érdekel, az nyugodtan megnézheti.
A másik videó pedig a hamarosan, pontosabban december 15.-én, megjelenő Tűzpróba DVD-ről származik. Nem másról van szó, mint egy 15 perces baki videóról, ami a Tűzpróba forgatásáról származik. Ezt is hozom nektek. :)
Tegnap este, vagyis szeptember 15-én volt a Tűzpróba new yorki premierje, és a szereplőgárda nagy része tiszteletét tette az eseménye. Már kora reggeltől kezdve interjúkat adtak egész nap, este pedig a film vetítésére mentek el, ahol rajongók tömege várt rájuk és a filmre. Találtam sok képet erről a napról, és ezeket hozom is nektek.
Először is itt van néhány kép az interjúkról, amiket tegnap adtak a színészek. Csak egy kis ízelőt hozok ebből.
Soha nem értettem, hogy az alig egy perces interjúknak mi az értelmük. de a Comic-Con kapcsán ilyenekből is kaptunk párat. Ezeket egy posztba szedve hoztam el nektek. :)
Thomas: Számos olyan helyzetet élünk át, amiről nem tudunk semmit. Kikerülünk egy olyan helyről, amelyet értettünk és ismertünk, a Tűzpróbában pedig egy olyan helyet keresünk, ahol ismét élhetünk majd.
Dylan: Thomasnak elég nagy teher nyomja a vállát ebben a filmben. Megpróbálja egyben tartani és vezeti a csapatot, amelyet ő vezetett ki a való világba.
Ki Hong: Az Útvesztőben is futott és a homokban is fog, ez ilyen egyszerű.
Rosa: Kikerülnek a való világba, annyira kíváncsiak voltak az első filmben, hogy mi van odakint, hogy ez tulajdonképpen a "Vigyázz, mit kívánsz" esete.
Wes: Az a lényege a filmnek, hogy nem csak egy helyszín és egy veszély van többé.
James: Nem lehet leírni, hogy milyen érzés az, amikor leülök a moziban a képernyő elé és azt nézem ami az én fejemből pattant ki.
Rosa: Brenda összeáll a fiúkkal és megpróbál velük túlélni.
Wes: Szerintem a rajongók leginkább azt várják, hogy lássák a Buggyantakat.
Giancarlo: Ez egy különleges Comic-Con, mert minden neves TV csatorna és film képviselteti magát. Jelen vannak a rajongók is és ez egy remek helyszín arra, hogy lemérjék bármilyen termék sikerét.
Látni fogjuk a Tűzpróbában a felperzselt földet, amelyet elpusztított a vírus, láthatjuk a megmaradt embereket és rájövünk arra, hogy hogyan élt túl az emberiség mind ezidáig.
Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó, így hát hozom nektek a Nerd HQ fordítás 2. részét. Remélem tetszeni fog nektek. Enjoy. :)
Nyolcadik kérdés: Melyik karaktert játszanátok el a történetben és miért pont őt?
James: Én az a pasi akarnék lenni az asztal másik oldalán. (:DD) Hogy a jobb profilom is látszódjon
Giancarlo: Én a saját karakteremet szeretem. Az egésznek az a lényege, hogy mindig azt látjuk, hogy az én érdekem a fontos, aztán rájövünk, hogy a "mi" érdekünk az valójában. Jorge is ilyen: az elején magát akarja menteni és azt, akit szeret aztán felébred az embersége. Nagyon tetszik ez az üzenet. Az egóm azt mondatja, hogy szívesen lennék Thomas is, a hős, de meg vagyok elégedve a saját karakteremmel is, mert elég az, hogy egy olyan szereplőt játszom, aki a szabadságért és az igazságért küzd és nem ő a nagy megmentő.
Zac: Ez egy ékesszóló válasz volt, mindannyian tanulhattok belőle. (:DD)
Dylan: Én Minho lennék, ő a kedvencem azóta, hogy olvastam a forgatókönyvet.
Ki Hong: Willel csináltunk egy videót az első film előtt, ahol mindketten azt mondtuk, hogy Newtot játszanánk el szívesen. Ő a másodvezér, a "Ragasztó" meg a bicegése is tök jó.
Thomas: Én Minho-t mondanám, na de szerintem Brenda is elég menő. Tudja, hogy milyen a világ.
Rosa: Én Newtot szeretem.
Kilencedik kérdés: A szereplők nagyon sokat használják a szlengeket, főleg a könyvekben. Az lenne a kérdésem, hogy ti melyiket szeretitek a legjobban?
James: Örülök annak, amit Wes csinált a szlengekkel. Valami működik a könyvben, de a filmben kevésbé. Tetszik, hogy néha feltűnik egy-egy kifejezés a filmben, főleg Minho-tól, de az nagyon okos dolog volt, hogy Wes visszaszorította ezeket.
A tizedik kérdező a másik panelen levetített klipről kérdezi Dylant és Rosát, de senki nem érti egy ideig, hogy miről van szó, így Wes elmondja, hogy levetítettek egy részletet a filmből, amelyben feltűnnek a Buggyantak is. Elmondja, hogy sokkal ijesztőbbek mint azt várnánk. Majd számítógépes játékokról beszélnek, ezt kihagynám.
Tizenegyedik kérdés: A kérdésem Jameshez és Ki Honghoz szólna: mint azt tudjuk Minho egy jövőbeli tudósról lett elnevezve. A kérdésem az lenne Ki Hong, hogy szerinted mit csinált a jövőbeli Minho?
James: Minho az unokahúgom férje igazából. Mindig is tetszett a neve.
Ki Hong: Először is szeretném megköszönni az igazi Minho-nak, hiszen nélküle nem lehetnék ma itt. Ha ő nem lenne, bárki más lehetnék, de miatta lett ázsiai a karakter. Az én fejemben Minho az aki feltalálta a rák ellenszerét a jövőben.
Tizenkettedik kérdés: Ha bármelyik más színész (férfi vagy nő) eljátszhatná a karaktereiteket, kit választanátok?
Giancarlo: Én szívesen látnám Salma Hayeket a szerepemben.
Ki Hong: Angelina Jolie, mert ő olyan menő.
James: Mindig is úgy képzeltem el Thomast, mint Taylor Swiftet. (:D)
Végül a többiek elkapják szegény Thomast és addig nem hagyják békén, amíg nem válaszol a kérdésre. :D Majd lerendezik azzal, hogy eljátszhatná Newtot Meryl Streep vagy Jennifer Lawrence.
Mivel tavaly is imádtam fordítani/nézni a Nerd HQ interjút, idén is vállaltam eme nemes feladatot, hogy elhozzam nektek a több mint 40 perces videóanyag fordítását. Ahogyan tavaly, most is több részletben fog felkerülni az oldalra. :)
Idén nagy mázlink van, ugyanis "az állandó tagok" (Dylan, James és Wes) mellett Thomas, Giancarlo, Ki Hong és Rosa is képviseltette magát - mindannyiunk nagy örömére. :)
Na de vágjunk is bele!
01:30-ig semmi érdemleges nem történik.
Első kérdés: Ki Hong és Dylan, adtatok valamilyen tanácsot a futással kapcsolatban az újaknak?
Dylan: Nem igazán.
Ki Hong: Szerintem hamar belejöttek, mármint ez nem olyan nehéz, csak a lábaidat használod...
Dylan: Igazából én megpróbáltam, mondtam nekik, hogy jobb láb, aztán bal láb és így tovább, ennyi volt. (:D)
Rosa: Igazi vezető. (:D)
Második kérdés: Ki, miért van nagyon oda? Kiért rajong?
Dylan: Mets, filmek és a barátaim.
Ki Hong: Én nagyon szeretem a pizzát.
Thomas: Star Wars - az eredeti. És a motorokat is szeretem.
Rosa: Minden, ami Batmannel kapcsolatos.
Giancarlo: Flash Gordon.
Wes: Akárcsak Thomas: Star Wars.
James: Trónok Harca, Star Wars. És meg kell említenem, hogy a Breaking Bad az egyik kedvenc sorozatom és megígértem az idősebb fiamnak, hogy ha gimibe megy, akkor megnézheti. Végigpörgettük egy hónap alatt az egészet.
Harmadik kérdés: Dylantől kérdeznék: Mennyi tulajdonsága van meg Thomasnak benned?
Dylan: Mindig is szerettem az olyan embereket, mint Thomas. Az olyan hősöket, akik ugyanúgy félnek, mint a többiek, de ennek ellenére bátorságot mutatnak és azok is. Az emberi hősöket, akiknek nincs szuper képességük, hanem olyanok mint mások.
Negyedik kérdező azt szerette volna, ha a csapat boldog születésnapot kíván a barátnőjének, a srácok és Rosa ezt meg is teszik. :D Kérdése: Melyik előadót szeretnék, ha énekelne a Tűzpróba soundtrackjén?
James: Nekünk csak John Paesano számít.
Dylan: Ő komponálta Az Útvesztő soundtrackjét és a Tűzpróbáét is ő fogja.
Ötödik kérdés: Milyen érzés Az Útvesztő kis csapatából a Tűzpróba nagy számú castjába lenni?
James: Nekem nagyon kemény volt, ugye mind tudjátok, hogy cameoztam az első filmben? (:DD) Nagyon féltem Giancarlo-tól, de végül jól sült el. (hát ez a James nagyon bolond :D)
Wes: Nehéz, mert azt szeretnéd, hogy mindegyik karakter kitűnjön egy kicsit és meglegyen a maga momentuma. De azt hiszem ez sikerült véghezvinni a filmben.
Ki Hong: Mi nagyon izgatottak voltunk az újak miatt és biztos vagyok benne, hogy ők is, de nagyon nyitottak voltunk velünk szemben és úgy érzem, hogy új tagokat köszöntöttünk a családunkban. Remélhetőleg ez majd a képernyőn is át fog menni.
Giancarlo: Át fog menni, srácok nagyon kedvesek voltatok. Én és Rosa nevében szólva elmondhatom, hogy az első pillanattól fogva úgy éreztük, hogy a csapat tagjai vagyunk.
Dylan: Nagyon családias a környezet, ami meglepő egy ilyen méretű franchise-nál, ahol általában a rendező sem ugyanaz szokott lenni a második résznél. Nálunk ez nem így van. Kialakult egy kis csapat és őszintén szeretjük egymást.
Ezután elmondják, hogy a harmadik részt is Wes fogja rendezni.
Hatodik kérdés: Mi a különbség aközött, hogy egy sorozatban játszol és, hogy egy filmben?
Rosa: Számomra az, hogy a sorozatnál egy egész évadod van arra, hogy megtudj mindent a karakteredről és, hogy magadévá tedd, míg egy filmben erre jobb esetben is csak hónapjaid vannak.
Giancarlo: A sorozatnál 6-7 oldalt forgatsz le a forgatókönyvből egy nap alatt, a filmnél pedig egyet vagy kettőt. Én leginkább a filmekben érzem otthon magam - a színházon kívül - mert ott jobb az időzítés, mint egy sorozatnál.
Thomas: Egyetértek. A sorozatot tovább tart leforgatni, de a filmnél több időd van egy-egy adott jelenetre és magára az egész történetre.
Ki Hong: Én is szeretem mindkettőt.
Dylan: Ezek a filmek nem azok a tipikus filmek, ahol ráérősen forgatunk. Itt nem egy vagy két oldal megy le a forgatókönyvből egy nap, hanem több. Nagyon szoros a menetrend.
Zac: Az első filmben csak egy helyszínetek volt. Mi a különbség ehhez képest a másodikban?
Wes: A Tűzpróbát nagyon nagyra szerettük volna csinálni. Az Útvesztőnél csak egy fő helyszínünk volt (a Tisztás) meg volt egy kicsi a WCKD laborban. A Tűzpróbánál gyönyörű tájképeink vannak, új helyszínek az egész kinyílik és el tudod képzelni az egész világot. Itt már nem kellett zöld hátteret használnunk, mert minden adott volt. Ugyanolyan volt forgatni, mint az első részt, de mégis másabb kicsit.
Zac: Mennyi idő alatt forgattátok le?
Wes: Az elsőt 43 nap alatt, a másodikat pedig 58 nap alatt. Nektek köszönhetően az első rész hatalmas siker lett - a stúdió legsikeresebb filmje abban az évben - mert kicsi volt a költségvetése. Idén azonban több pénz jutott, amivel tudtunk mit kezdeni.
Ezután percekig arról beszélnek, hogy Wes mennyire elkötelezett a film iránt és hogy mennyire jó rendező.
Hetedik kérdés: Jamestől kérdeznék: A könyvekben az a fő kérdés, hogy melyik a fontosabb; egy ember érdeke vagy a csoporté. Akkor kezdtem el olvasni a könyveket, amikor még nem volt gyermekem, majd úgy fejeztem be a könyveket, hogy már volt és ez nagyon megváltoztatta a nézőpontomat. A kérdésem az lenne, hogy a te szülői szereped hogyan változott az írás alatt?
James: Hű, ezt még soha nem kérdezték meg tőlem, szép munka. Amikor írok egy könyvet akkor nem az van, hogy leülök és azon kezdek el gondolkozni, hogy milyen életformáló cselekményt teszek bele, amiről majd az emberek beszélhetnek. Nekem az az elsődleges célom, hogy szórakoztassam az embereket, hogy el tudjanak szabadulni a való világtól egy időre. De természetesen mivel én állok a sztori mögött, megtalálhatóak benne olyan elemek, amelyek nekem fontosak. Az Útvesztőben megjelenik a barátság, a hűség és a feláldozás fontossága. Wes a a csapat nagyon elkapták a történet lényegét.
Azt hittem napok múlva kerül fel az idei Comic-Con panel beszélgetése, de nagy meglepetésemre már másnap fent volt, aminek nagyon megörültem. Aztán rájöttem, hogy miért voltak ilyen gyorsak, és máris lelohadt egy kicsit a lelkesedésem. Iszonyat rövid lett az idei panel beszélgetés, alig 9 perces, ami nagyon kevés.
Egyetlen pozitívum, hogy nem tart sokáig a fordítása, aminek viszont örülök. Mindenesetre hozom nektek a panel interjút, érkezik a videó és alatta a fordítás, ismét csak a lényeget kiemelve. :)
Először is gratulálok. Olyan lett, mintha a történetet kiszakították volna a könyvből és átrakták volna a vászonra. Te is így képzelted el?
James:"Köszönöm, ez a karrierem csúcspontja. nekem is tetszik. Ők végezték a kemény munkát, én csak hátradőlök és nézem."
Wes, az első filmben mindenkinek kellett egy kis idő, hogy rájöjjenek mi folyik itt tulajdonképpen, most pedig úgy tűnik, hogy egyből belevágtok a közepébe.
Wes:"Igen, épp ez a jó a dologban. Emlékszem rá, hogy egy évvel ezelőtt ugyanitt ültem és akkor tudtuk meg, hogy elkészülhet majd a második film. A Tűzpróba ott veszi fel a fonalat, ahol az első film befejeződött, és aztán nem lesz megállás. Ez a film minden téren nagyobb lesz, mint az első volt. Nagyobb világot fogunk felfedezni, nagyobbak a fenyegetések. Minden sokkal intenzívebb és érzelemdúsabb. Nagyon várjuk már, hogy a rajongóknak mennyire fog tetszeni."
Dylan, szerinted mennyiben változott meg Thomas az első film óta?
Dylan:"Szerintem Thomas most először érzi magát legyőzve. Dühös is. Az első filmben ő volt mindig a motivált személy, és míg a többiek maradtak volna a helyükön, ő mindig menni akart. Végül felfedezte magában a vezetőt. Aztán az első film végén legyőzte őt a bűntudata, hiszen elvesztett egy nagyon jó barátot, és több halál miatt is magát hibáztatja. Felelősnek érzi magát ezekért a srácokért, és most, hogy sejti, mégsem jó helyre vezette őket, minden elölről fog kezdődni."
Rosa, neked mennyire... mármint látom az arcodon...?
Rosa:"Igen. Nem láttam még ezelőtt az előzetest, és majdnem sírni kezdtem. Gyönyörű lett, életre kelt benne a film, amit készítettünk, és ez a film a világot jelenti a számomra. Szerettem életre kelteni ezt a karaktert, ő egy igazi megmentő. aki ezekhez a srácokhoz csapódik és együtt harcolnak a szabadságért. Megérintett az előzetes, miközben néztem, és alig várom, hogy ti is lássátok a filmet."
És te mit gondolsz, Ki Hong?
Ki Hong:"Számomra egy álom vált valóra. Együtt dolgozni egy olyan filmen, amiért ennyien rajonganak, létrehozni egy ilyen történetet, amit Wes olyan jól alkotott meg, és együtt dolgozni ezekkel a srácokkal, akiket a barátaimnak hívhatok... ez tényleg olyan, mintha egy álmom válna valóra. Igazán nem panaszkodhatok."
Thomas, mi lesz az újdonság Newt számára a második filmben?
Thomas:"Egy biztonságos helyről jött, ahol tudta mit kell tennie a túlélésért és azért, hogy normális életet élhessen. Azon a helyen már hozzászokott a dolgokhoz, és nagyon sokáig élt ott. Aztán otthagyta azt a helyet és egy olyan új világba került, ahol nincsen ráhatása az események alakulására, ahol minden új számára. Mindannyiuk számára új helyzetbe kerülnek. Így megváltozik egy kicsit a csoport dinamikájában betöltött szerepe is, mégis megpróbál továbbra is az ösztönző személy maradni a többiek számára, hogy tudják mit kell tenniük. Próbálja a jót meglátni az embereknek, és ösztönözni őket, hogy azt tegyék, amiben a legjobbak. Próbálja mindig a lehető legjobbat kihozni minden helyzetből."
Wes:"Igen, ez a testvéri kapocs mindig is fontos része volt az előző filmnek, és ezt próbáljuk tovább vinni a mostaniban is."
Giancarlo, ez kicsit ijesztő lesz, de én minden nap téged nézegetlek, hiszen van egy poszter a szobámban Gus Finkről. (Megjegyzés: Giancarlo a Breaking Bad 24 részében szerepelt Gus Fink szerepében.) Azt a képet régen csinálták rólad, hisz már meghaltál a sorozatban. Minden nap öltözködés közben téged nézlek.
Giancarlo:"Köszönöm. Nagy megtiszteltetés volt egy ilyen remek sorozat részese lenni, és szerepelni benne, legalább annyira, mint ebben a filmben, Az Útvesztőben. Nagy durranás lesz. Egy Jorge nevű karaktert keltek életre, aki ugyanolyan nagyszerű karakter, mint Gus Frink volt, de neki talán kicsit nagyobb a szíve. Ez egy olyan film, amit mindenkinek izgatottan kellene várnia, hiszen nem csak tele van akcióval, hanem magáról az emberiségről szól. Olyan, mintha egy családról szólna, akik támaszt nyújtanak egymásnak. Hiszitek vagy sem, kihívás lesz végignézni a filmet. Lesz benne kaland, izgalom, az emberiség sorsa, győzelem, minden, amit az előzetesben láthattatok, és amit a filmben is fogtok majd szeptember 18-án. Én nagyon izgatott vagyok miatta."
Wes, meg fogunk tudni néhány titkot a VESZETT-ről, arról, hogy mi folyik a színfalaik mögött, hogy mi a motivációjuk?
Wes:"Épp ez a remek ebben. Tudod, fontos volt számomra, hogy ne az első film koppintása legyen a második, valami egészen mást akartunk csinálni, mint ami az első filmben volt. Egy teljesen új hátteret szerettünk volna, új ötleteket, új kérdéseket. miközben folytatódik maga a történet. A film pontosan ott fog kezdődni, ahol az első befejeződött, a kettő együtt olyan lesz, mint egy 3 órányi nagy kaland. Épp ezért érdekes lehetőségnek tűnt az, hogy új kérdéseket vessünk fel, új fordulatokat és titkokat, amik majd kibontakoznak előttünk, ami majd egy ugyanilyen remek harmadik filmhez fog elvezetni minket."
Wes, mikor olyan karaktereket keltesz életre, akiket mindenki ismer és szeret, mi is a szereped ebben, főleg mikor Jamessel együtt dolgozol? Mennyiben alkalmazkodsz a forráshoz, adsz-e hozzá némi újdonságot is? Csak mert sokan olvasták a könyveket és ők úgy vannak vele, hogy csak ennyi lesz? Akarsz új dolgokat vagy semmit se szeretnél megváltoztatni?
Wes:"Igen, ez az "életre keltés" művészete. Ez az én művem, amivel James világát életre keltem, és nem csak az én művem, hanem mindenkié, akivel együtt dolgoztunk. Mikor a karakterek életre keltése került szóba, akkor sokat beszéltünk róluk a színészekkel, és szabad kezet adtam nekik. Valósnak és spontánnak kellett tűnniük. Az első filmben hitelesek voltak, valósak és életszerűek. Ebben a filmben is ezt szerettük volna folytatni."
Dylan, hogy érzed, egy este megváltozott emiatt az életed?
Dylan:"Nem, nem."[Itt hülyéskednek egy sort, hogy a többiek válaszolnak Dylan helyett a kérdésre. :) Meg Giancarlo elmondja, hogy szerinte Dylan milyen remek és elkötelezett színész, akivel jó volt együtt dolgozni.]
Még szeretnék beszélni az új fenyegetésről. Tudom, hogy a világ most kiszélesedik és sokkal nagyobb lesz, mint az előző filmben.
Wes:"Ebben a filmben a legnagyobb veszélyt majd a Buggyantaknak nevezett lények jelentik, úgy mint az elsőben a Siratók. Van egy vírus, aminek Kitörés a neve, ez fertőzte meg az embereket, és örültté tette őket. Nagy kihívást jelentett, hogy ezt miként jelenítsük meg a filmben. Nagy szerepet kap majd az, hogyan próbálják megoldani ezt a fenyegetést, hiszen nagy problémát jelent majd az egész világ számára. Szintén kihívást jelentett, hogy vizuálisan hogy jelenítsük meg a Buggyantakat, ezeket a fertőzött embereket, akiket James írt le a könyveiben. A filmben láthatjuk majd, hogy különböző fázisai vannak a fertőzésnek, lesznek, akik az elején vannak ennek, és lesznek olyanok, akik már régóta fertőzöttek. Ők lesznek a film szörnyei."
[Eztán bemutatják az új, 2. előzetest, amiben elvileg a Buggyantak is láthatóak már. De azt nem lehetett felvenni senkinek sem, így mi nem láthatjuk. Hivatalosan július 23-án adják majd ki a második előzetest. :)]
A Comic-Conon levetített 30 perces részlet után a nézőknek lehetőségük volt kérdéseket feltenni Wesnek és Jamesnek. Most elhoztam nektek a lényegesebb kérdéseket és a rájuk adott válaszokat. :)
Nagy változások lesznek a filmben. James magyarázata: "Ez a film egyfajta keveréknek mondható. Néhány dolog a harmadik könyvből át lett emelve a második filmbe és ha tudod, hogyan kezdődik az utolsó könyv, akkor megláthatod majd, hogy a filmben nagyon hasonló dolgok fognak megtörténni. Úgy érzem, hogy Wes és a csapat remek munkát végeztek és az egész olyan, mintha fogták volna a második és a harmadik könyvet, betették volna egy mixerbe, majd végezetül kaptak volna két tökéletes filmet."
Ball ennél tovább ment és megosztotta velünk az egyik változtatást, amelyet már a film elején láthatunk."A könyvben Janson csak megjelenik, elmondja, hogy az egész csak egy újabb teszt, a Tisztársak meg végrehajtják a feladatot, de ez a filmben nem működött volna, mert így a fontos karaktereid nem aktívak, érted? A filmben valóban döntést hoznak. Ez az egyik legnagyobb változtatás, hogy a filmben a karaktereink - miután megtudják az igazat - elmenekülnek a WCKD elől. Ahogy a könyvben itt is elmennek a WCKD-től, átkelnek a Perzseltföldön és találkoznak néhány kedvenc karakterrel. A legtöbb közönség-kedvenc jelenet benne van a filmben, csak kicsit átrendeztük a sorrendet."
Az, hogy úgy készítették el a második filmet, hogy már tudták, hogy lesz harmadik is, sokat segített."Most, hogy tudjuk, hogy mi a helyzet, tudunk előre tervezni és így a történet egy nagyszerű trilógia lesz, amelyet majd jó lesz egymás után végignézni."
Ballék nagy változásokat tettek Teresa karakterében is,"Teresa karaktere és céljai ugyanazok maradtak és az ún. "megváltása" a harmadik könyvben nagyon erős lesz, mert rendesen előkészítjük neki a terepet. A film nagy részében élvezhetjük a jelenlétét és láthatjuk a karakterének az ívét és a belső harcait, ahelyett, hogy elzártuk volna egy szobába, mint a könyvben. Jó, hogy a fiúkkal van az útjuk során, mert így emberi kapcsolatot alakítunk ki vele a film nézése közben"
Ha Az Útvesztő volt a gimnázium, akkor a Tűzpróba az egyetem."Mindig is úgy tekintettem Az Útvesztőre, mint a gimnáziumra vagy az azelőtti időszakra, amikor elhagyod a családi fészket. Olyan falak között vagy, amelyek közé más helyezett - mondjuk a szüleid - és odakint van egy veszélyes, ismeretlen világ. Az első film éppen arról szól, hogy kiszabadulnak és megtalálják a maguk útját. A második filmre meg úgy kell tekinteni, mint a főiskolára, ha érted mire gondolok. Kikerülsz a nagyvilágba egymagad és az a kérdés, hogy akkor most, mit és hogyan? Mit fogunk csinálni? Ezen az íven vezetjük végig Thomast is, hogy "mit fogok csinálni?". Erre választ kapunk még mielőtt a harmadik film elkezdődne."
És hogy mi a helyzet a harmadik filmmel a Halálkúrával? Wes válasza a következő: "Jelenleg a forgatókönyvön dolgozunk. A forgatást februárban elkezdhetjük."
