Teen Choice Awards 2016: 5 jelölést kapott a Tűzpróba film!

Idén is megtartják nyáron a Teen Choice Awardsot Amerikában július 31.-én. Számunkra ez azért lehet fontos, mert a Tűzpróba filmet és a színészeket több kategóriában is jelölték, épp ezért mindenképp szerettem volna írni erről egy posztot. Sajnos mi Magyarországról nem szavazhatunk, de azért nyomon követhetjük majd a díjátadó alakulását, és ha a színészeink közül valaki tiszteletét teszi az eseményen, akkor új képekre és videókra is számíthatunk elvileg.

Messze van még a július 31, de azért hozom a jelöléseket, hogy képben legyünk a dolgokkal.

Legjobb film (akció/kaland)

• Deadpool
• A tenger szívében
• Az Útvesztő: Tűzpróba
• Spectre: A fantom visszatér
• A Beavatott 3.: A Hűséges
• A dzsungel könyve

Legjobb filmes színész (akció/kaland)

• Chris Hemsworth (A tenger szívében)
• Dylan O'Brien (Az Útvesztő: Tűzpróba)
• Neel Sheti (A dzsungel könyve)
• Ryan Reynolds (Deadpool)
• Theo James (A Beavatott 3.: A Hűséges)

Legjobb filmes színésznő (akció/kaland)

• Charlotte Riley (A tenger szívében)
• Kaya Scodelario (Az Útvesztő: Tűzpróba)
• Lea Seydoux (Spectre: A fantom visszatér)
• Morena Baccarin (Deadpool)
• Shailene Woodley (A Beavatott 3.: A Hűséges)

Legjobb filmes gonosztevő

• Daniel Brühl (Amerika Kapitány: Polgárháború)
• Adam Driver (Star Wars VII. Ébredő erő)
• Jesse Eisenberg (Batman Superman ellen: Az igazság hajnala)
• Aidan Gillen (Az Útvesztő: Tűzpróba)
• Charlize Theron (A vadász és a jégkirálynő)
• Ed Skrein (Deadpool)

Legjobb filmes "kémia"

• Thomas Brodie-Sangster, Dylan O'Brien (Az Útvesztő: Tűzpóba)
• Robert Downey, Jr., Scarlett Johansson, Don Cheadle, Paul Bettany & Chadwick Boseman (Amerika Kapitány: Polgárháború)
• Chris Evans, Sebastian Stan, Anthony Mackie, Elizabeth Olsen & Jeremy Renner (Amerika Kapitány: Polgárháború)
• Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson (Az Éhezők Viadala: A Kiválasztott 2.)
• Daisy Ridley, John Boyega (Star Wars VII: Az ébredő erő)
• Shailene Woodley, Theo James (A Beavatott: A Hűséges)

Az utolsó kategórián jót mosolyogtam. Egyébként elég erős mindegyik mezőny, így nem is tudnám hirtelen megtippelni, hogy van-e esélyünk valamelyikben győzni, de a remény hal meg utoljára, igaz?

Forrás: X, X

The Fever Code: a második fejezet magyar fordítása

Az első fejezet fordítása már kikerült korábban, és most megérkezett a második is. Ez kicsit hosszabb, mint az első volt, így több időbe telt a fordítás, de csak elkészültem vele.

Fordítás:
"Mikor kiléptek a folyosóra, Stephen akkor látta meg az első gyereket, mióta csak megérkezett ide. Egy lányt. Barna haja volt és mintha idősebb lett volna nála. Nehéz volt megmondani, hisz csak egy röpke pillantást vethetett rá, ahogy egy nő bekísérte őt az övé melletti szobába. Az ajtó épp akkor csukódott be, mikor a kísérője és ő elhaladtak mellette, és akkor pillantotta meg a fehér háttérre felírt szót: 31K.

- Theresa-nak nem okozott gondot elfogadni az új nevét. – mondta a zöld ruhás férfi, ahogy egyre beljebb haladtak a folyosón. – De persze gondolom csak azért, mert annyira el akarta felejteni a korábbit.

- Mi volt az? – kérdezte meg Stephen és némi udvariasságot is belecsempészett a hangjába. Ezt különösen tudni akarta. Ha a lány ilyen hamar feladta, akkor az ő nevéhez is ragaszkodni fog ezután, mintegy barátnak tett szívesség gyanánt.

- Elég nehéz lesz elfelejteni a saját nevedet is. – jött a válasz. – Nem akarlak még eggyel leterhelni.

Sosem fogom elfelejteni, mondogatta magának Stephen. Soha.

Valahol a tudata mélyén rájött, hogy már most megváltoztatta a korábbi kijelentését, de épp csak egy kissé. Ahelyett, hogy ahhoz ragaszkodott volna, hogy Stephennek hívják, inkább csak megígérte magának, hogy sosem felejti el. Máris feladta volna? Nem! Majdnem elkiáltotta magát.

- Magát hogy hívják? – kérdezte meg figyelemelterelés gyanánt.

- Randall Spilker. – mondta a férfi miközben haladt tovább előre. Befordultak egy sarkon és a liftek előtt találták magukat. – Évekkel ezelőtt én sem voltam ilyen szemét, higgy nekem. A világ és az emberek, akiknek dolgozom… - körbemutatott maga körül. -… a szívemet egy nagy fekete ürességgé változtatták. Szerencsétlenségedre.

Stephen nem válaszolt, mert épp azon gondolkozott, hogy hova tartanak. Beléptek a liftbe, mikor az megzörrent és összezárult az ajtaja.

Stephen egy fura székben ült, melynek beépített részei hozzányomták ahhoz a lábait és a hátát. Mindössze körömnyi méretű vezeték nélküli szenzorokat csatlakoztattak a halántékához, a nyakához, a kezéhez, a könyökéhez és a mellkasához. A kijelzőre nézett maga mellett, ami épp adatokat gyűjtött, kattogva és sípolva. A felnőtt pizsamát viselő férfi mellé ült, hogy figyelje őt, a bokája majdnem hozzáért Stephenéhez.

- Sajnálom, Thomas. Általában tovább várunk, mielőtt erre kerül a sor. – mondta Randall. Kedvesebbnek hangzott, mint a folyosón, vagy mint Stephen szobájában. – Több időt adnánk számodra, hogy önként fogadd el az új neved, mint ahogy Teresa tette. De az idő manapság igazi luxuscikknek számít.

Egy vékony kis ezüst valamit emelt fel, ami keresztülfont egy másikat, és ami egy borotvaéles pontban vékonyodott el.

- Ne mozogj. – mondta Randall, ahogy előrehajolt, mintha Stephen fülébe akarna súgni valamit. Mielőtt kérdezhetett volna tőle, egy éles fájdalmat érzett a nyakánál éppen az álla alatt. Aztán valamilyen fura vibrálást érzett a torkában. Felszisszent, de az egész olyan gyors volt, amilyen gyorsan elkezdődött, és aztán már semmi mást nem érzett csak a mellkasát szorongató félelmet.

- Mi volt ez? – hebegte. – próbált felkelni a székből, holott hozzá volt kötözve.

Randall visszanyomta a székbe. Könnyű dolga volt, hisz kétszer nagyobb volt nála.

- Egy fájdalom szimulátor. Ne aggódj, majd feloldódik és kiürül a szervezetedből. Előbb vagy utóbb. Addigra már nem is lesz rá többé szükséged. – vállat vont. Mit tehetnél? – De újra megcsinálhatjuk ugyanezt, ha szükségessé teszed számunkra. Most pedig nyugodj le.

Stephen nehezen szedte össze a magát:

- Mit csinál ez velem?

- Nos, ez attól függ… Thomas. Hosszú út áll még előttünk. Mindenki előtt. De ma, ebben a percben, lerövidíthetjük ezt az utat. Egy kis ösvényen keresztül az erdőn át. Csak annyit kell tenned, hogy megmondod a nevedet.

- Ez könnyű. Stephen.

Randall a tenyerébe temette az arcát.

- Csináld. – mondta, de a hangja alig volt több egy halk suttogásnál.

Eddig a percig Stephen nem ismert más fájdalmat a gyerekorri sebeken és horzsolásokon kívül. És most mégis érezte, ahogy a forróság felrobban az egész testében, mikor a gyötrelem keresztülszáguldott a vénáin és az izmain, nem voltak szavak leírni a fájdalmat, meg sem tudta érteni. Csak a sikoly maradt, ami majdnem elért a saját füléig is, mielőtt az agya leállt volna és megmentette volna ettől.

Stephen nehezen lélegezve és izzadságban fürödve tért magához. Még mindig a fura székben ült, de valamikor hozzá kötözték vékony bőrpántokkal. Minden idegszála a Randall és a masinája által okozott fájdalom utóhatásaitól szenvedett.

- Mi… - suttogta Stephen, és krákogott egyet. A torka égett, ami mindent elárult számára arról, hogy mennyire sikoltott a kiesett idő előtt. – Mi? – ismételte meg és az agya megpróbálta összerakni a történteket.

- Megpróbáltam elmondani, Thomas. – mondta Randall talán némi együttérzéssel a hangjában. Talán megbánással. – Nincs időnk szórakozni. Nagyon sajnálom. De tényleg. Mégis újra meg kell próbálnunk. Úgy hiszem mostanra már megérted, hogy nem blöffölök. Mindenki számára fontos, hogy elfogadd az új nevedet. – a férfi elnézett és egy ideig szünetet tartott, ahogy az ajtót bámulta.

- Hogy képesek bántani engem? – kérdezte Stephen a kiszáradt torkával. – Csak egy kisgyerek vagyok. – fiatal vagy sem, tudta milyen szánalmasan hangzott mindez.

Stephen azt is tudta, hogy a felnőttek a szánalmasságra több módon reagálhatnak. Talán megolvad a jeges szívük és meghátrálnak. Vagy a bűntudat kezdi el őket égetni belülről, amitől megszüntetik a forróságát. Randallnél az utóbbi történt és kipirult az arca, ahogy válaszolt:

- Csak el kell fogadnod a nevet! Nem fogok veled tovább játszani. Mi a neved?

Stephen nem volt ostoba, tettetni fog egy ideig.

- Thomas. A nevem Thomas.

- Nem hiszek neked. – válaszolta Randall, a szemei sötét mélységek. – Újra!

Stephen válaszolni akart, de Randall nem is hozzá szólt. A fájdalom visszatért, erősebben és gyorsabban. Alig tudta felfogni a gyötrelmet, mikor elsötétült a világ.

- Mi a neved?

Stephen alig tudott beszélni:

- Thomas.

- Nem hiszek neked.

- Ne! – nyöszörgött.

A fájdalom nem volt többé meglepetés, sem a sötétség, ami azt követte.

- Mi a neved?

- Thomas.

- Azt szeretném, hogy sose felejtsd el.

- Ne! – kiáltotta, ahogy remegve zokogott.

- Mi a neved?

- Thomas?

- Van másik neved is?

- Nem. Csak a Thomas.

- Hívott bárki is máshogyan?

- Nem. Csak Thomasnak.

- El fogod valaha felejteni ezt a nevet? Használni fogsz valami mást?

- Nem.

- Oké. Akkor adok még egy utolsó emlékeztetőt.

Később ismét az ágyában feküdt összegömbölyödve. A kinti világ távolinak tűnt, csendesnek. Elfogytak a könnyei és a teste néma lett, kivéve azt a kis borzongást. Mintha a teljes lénye mély álomba zuhant volna. Maga elé képzelte Randallt, ahogy a harag és bűntudat valamiféle halálos dühvel keveredett groteszk maszkká változtatta az arcát, amint éppen fájdalmat okozott neki.

Sosem felejtem el, mondogatta magának. Sosem szabad elfelejtenem.

És akkor az agya legmélyén egy nagyon ismerős kijelentés jutott eszébe újra és újra. Habár nem tudta volna megmondani, hogy mi, de valami mintha megváltozott volna benne.

Thomas, Thomas, Thomas. A nevem Thomas."

Forrás: saját fordítás

Új külsőt kapott az oldal!

Ma megszállt a múzsám és gondoltam ideje egy kis dizájnváltásnak a blogon, így elővettem a kreatív énemet és ez lett a végeredmény, ahogy ti is láthatjátok.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem iszonyatosan tetszik, amit összehoztam és nem is tudom mi van velem, mert én sosem a kreativitásomról voltam híres vagy a művészi képességeimről. Most mégis elégedett vagyok a munkámmal.

Ennek ellenére gondoltam megkérdezlek titeket is: kinek hogy tetszik az új dizájn? :)

The Fever Code: az első fejezet magyar fordítása

Nem olyan régen már kitettem a The Fever Code online felkerült első két fejezetét angolul, és ígértem hozzá magyar fordítást is. Nos, elkészültem az első fejezettel. amit most hozok is nektek. Amint kész a második fejezet, az is érkezni fog. (Előre elnézést az apró hibákért és a helyenkénti fura fogalmazásért, de nem vagyok profi műfordító.)

Fordítás:

"Stephen, Stephen, Stephen. A nevem Stephen.

Újra és újra ismételgette magában az utolsó két napban, mióta csak elszakították az édesanyjától. Minden utolsó pillanatra emlékezett arról a napról, minden könnycseppre, amit az édesanyja ejtett érte, minden szóra és a meleg ölelésére. Igaz, hogy fiatal volt, de tudta, hogy ennek így kellett lennie. Látta, ahogy az édesapja elmerül az őrületben, ahogy a harag egyre veszélyesebbé tette. Nem tudta volna még egyszer végignézni ugyanezt az édesanyjával.

Mégis megszakadt a szíve, mert el kellett válniuk. Egy óceán mélyére süllyedt, ami fagyos volt, és aminek soha nincs vége. Az ágyon fekszik a kis szobájában, lába felhúzva a mellkasához, szeme csukva, összegömbölyödve, mint valami labda, ami talán segíthetne neki elaludni. De mióta csak elragadták, az álom csupán sötét felhőkből és sikító szörnyetegekből állt. Koncentrálnia kell.

Stephen, Stephen, Stephen. A nevem Stephen.

Rájött, hogy csakis két dologba kapaszkodhat, az emlékeibe és a saját nevébe. Az elsőt biztosan nem tudják tőle elvenni, de a másodikat már megpróbálták. Két napja próbálják arról győzködni, hogy fogadja el az új nevét, a Thomast. Ellenáll nekik, és továbbra is ragaszkodik ahhoz a hét betűhöz, amit a saját vére választott neki. Mikor a fehér kötényes emberek Thomasnak szólították, akkor nem válaszolt nekik, úgy tett, mintha nem hallaná őket vagy mintha valaki máshoz beszélnének. Nem volt olyan egyszerű így tennie, mikor csak ketten voltak a szobában, és általában ez volt a helyzet.

Stephem öt éves sem volt, mégis csak sötétséget és fájdalmat látott a világból. És aztán magukkal vitték ezek az emberek. Úgy tűnt mindenáron meg akarják vele értetni, hogy a dolgok csakis rosszabbra fordulhatnak, minden egyes leckét nehezebb volt megtanulni, mint az előtte lévőt.

Megzörrent az ajtó, aztán hirtelen kinyílt. Egy férfi jött be, aki egy zöld színű, felnőtt pizsama jellegű egyberuhát viselt. Stephen meg akarta mondani neki, hogy milyen röhejesen fest, de az utóbbi néhány társalgásaik miatt úgy döntött, inkább megtartja magának a véleményét. A türelmük nem tart már sokáig. Inkább gyorsan behunyta a szemét.

- Thomas, gyere velem. – mondta a férfi.

Stephen, Stephen, Stephen. A nevem Stephen.

Nem mozdult meg. Zárva tartotta a szemeit és bízott abban, hogy az idegennek nem tűnt fel, hogy kikukucskált felé, mikor az belépett az ajtón. Minden alkalommal másik ember jött. Egyik se volt vele ellenséges, de nem is voltak valami kedvesek. Mindegyik távolságtartó volt, a gondolataik messzi jártak, távol az ágyon ülő kisfiútól. A férfi újra megszólalt és nem is próbálta elrejteni a hangjába vegyülő türelmetlenséget:

- Thomas, kelj fel. Nincs időm játékokra, oké? Azzal nyüstölnek minket, hogy készítsünk elő mindent, és úgy hallottam egyike vagy az utolsóknak, akik nem hajlandóak elfogadni az új nevüket. Inkább tarts egy kis szünetet, fiam. Most komolyan ezért akarsz harcolni? Azok után, hogy megmentettünk attól, ami odakint van?

Stephen rákényszerítette magát, hogy ne mozduljon, és ennek eredményeként se tudta elérni, hogy úgy tűnjön, mintha aludna. Visszatartotta a lélegzetét egészen addig, amíg rá nem kényszerült, hogy vegyen egy nagy levegőt. Mikor feladta, akkor a hátára gördült és az idegen halott szemébe nézett.

- Hülyén néz ki. – mondta a fiú végül.

A férfi megpróbálta elrejteni a meglepettségét, de nem sikerült neki, és csodálkozás futott át az arcán:

- Tessék?

A harag hirtelen lobbant fel Stephenben.

- Azt mondtam, hogy hülyén néz ki. Röhejes ez a zöld pizsama. És hagyja a színjátékot. Nem fogom megtenni azt, amire rá akar venni. És biztosan nem veszek fel semmi olyasmit, amit maga visel. És ne hívjon Thomasnak. A nevem Stephen.

Mindezt egy szuszra mondta el, így a végén újra vennie kellett egy nagy levegőt, de bízott benne, hogy ez nem rontotta el a pillanatot. Hogy nem tűnt tőle gyengének.

A férfi nevetni kezdett, de inkább csak szórakozásból, mint lenézésből. Stephennek ettől hirtelen dobálozó kedve támadt.

- Megmondták, hogy neked… - a férfi szünetet tartott és lenézett a kezében tartott notepadre. -… egészen elbűvölő gyermeki viselkedésed van. Gondolom, csak én nem vettem észre.

- Az még azelőtt volt, hogy azt mondták, meg akarják változtatni a nevemet. – válaszolta Stephen. – A nevet, amit az anyukám és az apukám adott nekem. Azt a nevet, amit maguk elvettek tőlem.

- Arról az apáról beszélsz, aki megőrült? – kérdezte a férfi. – Arról az apáról, aki annyira beteg volt, hogy majdnem halálra verte az anyádat? És arról az anyáról, aki megkért, hogy vigyünk el téged? Az anyáról, aki napról-napra betegebb lett? Azokról a szülőkről?

Stephen kimelegedett az ágyban, de nem szólt semmit. A zöld ruhás látogatója közelebb jött az ágyhoz, és leguggolt hozzá.

- Nézd, te csak egy gyerek vagy. Nyilvánvalóan okos. Igazán okos. És immunis vagy a Kitörésre. Sok minden vár még rád.

Stephen meghallotta a figyelmeztetést a férfi hangjában. Bármi is jön eztán, nem lesz kellemes.

- El kell fogadnod a veszteségeket, és fontosabb dolgokra kell gondolnod magadon kívül. – folytatta. – Ha pár éven belül nem találjuk meg a gyógymódot, akkor vége az emberiségnek. Most pedig megmondom mi fog történni, Thomas. Fel fogsz kelni. Ki fogsz velem sétálni azon az ajtón. És nem kérlek meg rá még egyszer.

A férfi várt egy pillanatig, miközben a szeme sem rebbent, majd kiegyenesedett és elindult kifelé. Stephen felállt. Követte a férfit az ajtón át."

Forrás: saját fordítás

The Fever Code: itt van az első két fejezet!

Újabb részletek kerültek ki online a hamarosan érkező újabb előzménykönyvből, a The Fever Code-ból. Korábban már hoztam nektek az első fejezet első oldalát ízelítőnek, és ahhoz fordítás is készült. Gondoltam kirakom egyben az újabb oldalakat, és ha kész a fordítás hozzá, akkor majd külön hozni fogom azt is. Lehet, hogy nem olyan éles a kép és nem mindenhol látható tisztán, de azért gondoltam megosztom az oldalon, hátha valakit így is érdekel. A fordítást megpróbálom minél hamarabb megcsinálni, amint kész hozni fogom.

Először itt van az első fejezet immár teljes egészében:

Új képek: Kaya, Thomas, Ki Hong és Dylan

Az utóbbi időben összegyűlt néhány új kép is, amit érdemes lenne kirakni ide, így hozom őket szép sorban egymás után.

Elsőnek is itt van két nem olyan régi kép Kaya-ról, ahol néhány rajongóval látható New Yorkban.

Kaya és férje első gyermeküket várják!

Nem szeretek bulvár jellegű híreket megosztani, mert úgy vélem a színészek magánéleti dolgai nem tartoznak a rajongói oldal profiljába, de mikor ma megláttam a hírt twitteren, akkor gondoltam mégis csak megosztom veletek. Kaya pár napja jelentette be Instagram oldalán hivatalosan is, hogy első gyermekét várják férjével, Benjamin Walkerrel.

Ezzel a képpel hozták nyilvánosságra a hírt.

Nagyon örülök nekik és szívből gratulálok. Viszont rögtön felötlött bennem a gondolat, hogy remélem Kaya terhessége nem fog megint belezavarni a Halálkúra film forgatásába. Reméljük nem így lesz. Mindenesetre sok boldogságot nekik!

Forrás

The Fever Code: újabb részlet a könyvből! +magyar fordítás (Frissítve!)

A hétvégén került ki online egy újabb kis részlet az idén, szeptemberben megjelenő újabb előzménykönyvből, a The Fever Code-ból. (Ez még csak az amerikai megjelenés lesz, a magyarról még nem tudni semmit!)

Néhányan már megkapták Amerikában az előolvasási ARC példányukat, és valaki lefotózta a könyv első fejezetének első oldalát. Hoztam nektek azt a bizonyos képet, és hozom majd a fordítást is hamarosan, ha lesz rá időm. Egyébként ez a kis részlet Thomas szemszögéből van. Megtudjuk például rögtön, hogy Stephen volt az igazi neve. :)

Fordítás:

"Stephen, Stephen, Stephen. A nevem Stephen.

Újra és újra ezt ismételgette magában az utolsó két napban, mióta csak elszakították az édesanyjától. Minden utolsó pillanatra emlékezett arról a napról, minden könnycseppre, amit az édesanyja ejtett érte, minden szóra és a meleg ölelésére. Igaz, hogy fiatal volt, de tudta, hogy ennek így kellett lennie. Látta, ahogy az édesapja elmerül az őrületben, ahogy a harag egyre veszélyesebbé tette. Nem tudta volna még egyszer végignézni ugyanezt az édesanyjával.

Mégis megszakadt a szíve, mert el kellett válniuk. Egy óceán mélyére süllyedt, ami fagyos és aminek soha nincs vége. Az ágyon fekszik a kis szobájában, lába felhúzva a mellkasához, szeme csukva, összegömbölyödve, mint valami labda, ami talán segítene neki elaludni. De mióta csak elragadták, az álom csupán sötét felhőkből és sikító szörnyetegekből áll. Koncentrálnia kell.

Stephen, Stephen, Stephen. A nevem Stephen.

Rájött, hogy csakis két dologba kapaszkodhat, az emlékeihez és a saját nevéhez. Az elsőt biztosan nem tudják tőle elvenni, de a másodikat már megpróbálták. Két napja próbálják arról győzködni, hogy fogadja el az új nevét, a Thomast. Ellenáll nekik, és próbál tovább ragaszkodni..."

Forrás: twitter

Új premier dátumot kapott a Halálkúra film!

Végre megjelent némi konkrét infó a Halálkúra filmmel kapcsolatban. Dylan balesete és az utána következő hosszú felépülés nagyon betett a forgatásnak, így a pár hetes halasztásból végül több hónapos halasztás lett, hogy legyen ideje Dylannek teljesen meggyógyulni. Annyit tudunk most, hogy leállt a Halálkúra forgatása bizonytalan időre és nem lehet tudni, mikor folytatják.

A harmadik film eredetileg 2017. február 18-án került volna mozikba, de a forgatás elhalasztása miatt már akkor tudni lehetett, hogy a premier is csúszni fog. Tegnap jelentette be a stúdió az új premier dátumot, ami 2018. január 12., tehát majdnem egy évvel tolták el a filmet.

Sajnos így még többet kell várnunk, de mivel már van konkrét megjelenési dátum, legalább attól nem kell félni, hogy mégse készül el a harmadik film. Arról még mindig semmit nem lehet tudni, hogy mikor folytatódik a forgatás, de egy évvel a premier előtt legkésőbb el kell kezdeni, így én valamikor késő őszre vagy télre tippelnék. Amint bármi más kiderül, hozni fogom.

Forrás

Egy kis érdekesség: VESZETT plakát magyarul

Hoztam mára nektek egy kis érdekességet egyik kedves olvasónk, Ákos jóvoltából, aki Az Útvesztő trilógiához készült kiegészítő kis könyvben, a The Maze Runner Files-ban lévő egyik VESZETT-es plakátot fordította le magyarra. Ez az alig pár tíz oldalas kiegészítő könyv Amerikában is csak e-könyvként jelent meg, nyomtatásban nem, és nálunk magyarul ki sem adták. (Feltehetőleg nem is fogják, mert nem éri meg lefordítani.)

Mindenesetre hála Ákosnak íme a VESZETT-es plakát eredeti és a magyarosított változata. Ákos, köszi még egyszer a munkád, és nagyon jó lett. :)

Nektek, hogy tetszik? :)