2014. május 10., szombat

Interjú Dylan O' Briennel (Thomas) Baton Rouge-ból

Kimmy Westnek volt olyan szerencséje, hogy ellátogathatott a film forgatására Baton Rouge-ba. Ennek keretében interjút készíthetett a film szereplőivel, amiket napi felbontásban fogok kitenni.
Ma a Dylan O'Briennel készült interjút hoztam.



A haja miatt majdnem nem kapta meg Thomas szerepét!

Dylan: Mint mindenki más, meghallgatásra mentem. Először elmentem a casting-vezetőhöz, de utána hónapokig semmit nem hallottam, mert Wes azt gondolta, hogy „Túl MTV-s a haja”. Ezt gondolta, ami elég vicces. Aztán látott hétköznapi képeket rólam és visszahívott.

Dylan a különleges kapcsolatról közte és Teresa között.

Dylan: Kötődünk egymáshoz. Valamilyen szinten biztonságérzetet nyújtunk a másiknak. Ez meglepően nem-romantikus, de szerintem jó. Tökéletes ellentéte a klisének. Nem csókolózunk a film végén. Ez nagyon jó. Társak vagyunk.

Will Poulter volt a forgatáson Dylan barátja.

Will elhalad mellettük és odakiabálja, hogy „Szeretlek Dylan!”.
Dylan: Ő Will. Ő a barátom itt. Valakihez kötődnöd kell a munka során. Olyan ez, mint a börtönben.

Milyen volt Gally ellen menni a filmben, holott Will a barátja az életben?

Dylan: Kényelmetlen helyzet. És vicces. Mint, amit ma este is csinálunk. Birkózunk. Ő kegyetlen és mogorva. Ő a film antagonistája én pedig a főszereplő. Mindig azt mondjuk, hogy mi vagyunk a két oldala egy érmének. Minden felvétel után megkérdezi, hogy „Jól vagy?”  és én is megkérdezem, mire ő: „Igen, jól, de megütöttem a térded.”  Én: „A térdemnek semmi baja, de hogy van a könyököd?”. Vicces. A való életben barátok vagyunk. Furcsa eljátszani, hogy nem kedveljük egymást.

Fel tudná-e áldozni magát a barátaiért, mint ahogyan azt Thomas tette Minho-ért és Alby-ért?

Dylan: Védem azokat, akiket szeretek. Az önfeláldozás egy másik dolog. Szerintem a való életben nem sokszor kerülsz olyan helyzetbe, hogy meg kell hoznod ezt a döntést. Nem tudom, tegyél egy olyan szituációba, amikor döntenem kell és kiderül.

Milyen volt Blake-el (Chuck) dolgozni?

Dylan: A legkönnyebb a világon. Senki mást nem tudok erre a szerepre elképzelni. Blake nagyszerű kölyök. Bárcsak én is ilyen lettem volna 12 évesen. Okos és profi. Érti a dolgokat. Amikor Wes elmondja neki, hogy mit csináljon, megérti és megcsinálja. Lenyűgöző. Nem tudom, én hogyan álltam volna meg a helyem egy csapat huszonévessel együtt. De ő beillik közénk. Ő Chuck. Jó vele dolgozni.

Milyen volt Wes Ball rendezővel dolgozni?

Dylan: Ő a leglazább ember. Eddig sikerült mindig jó rendezőkkel dolgoznom. Hogy meg legyen a kémia és a kapcsolat a rendezővel az egyik fontos kulcsa az egésznek. Ő elképesztő és pontos, ami jó, tekintve a rendet, ami szerint forgatunk kell. Lerajzolta az útvesztőt. Az egész hely, ahol most dolgozunk, ott van a fejében, még olyan része is, amit a filmben nem látunk. Érti ezt a világot, kívülről-belülről. Jobban érti, mint bárki más. És mint ember, hallod… beszéltél már vele? Nagyon jó fej. Nyugodt. Nincsenek benne indulatok. Magabiztos, de szerényen magabiztos. Nem arrogáns. Nyoma sincs ennek. Egyszerűen csak tudja, mit akar. Szerintem nagy név lesz belőle.

A kaszkadőr-mutatványokról:

Dylan: Mindig szívesen csináltam, de van, hogy rá kellet jönnöm, hogy egy kaszkadőr jobban tudja. Van egy kompromisszum. Néha hagynom kell, hogy a kaszkadőr csinálja a dolgokat. Mint mondjuk legurulni egy dombról. Volt egy jelenet, amiben le kellett gurulnom egy dombról és 1: a stáb soha nem engedte volna, hogy én csináljam, 2: Elronthattam volna felvételről-felvételre. Ez egy kompromisszum a kaszkadőröddel. Hagyod, hogy csinálja, hogy így elképesztően festhess a képernyőn. 

Forrás: [x]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése