Véleményem a Tűzpróba könyvről - Anna

Imádtam az első részt, máig az egyik legkedvencebb könyvem, amivel csak nagyon kevés veheti fel a versenyt. Annyira megszerettem James Dashner trilógiájának első részét, hogy húgommal el is indítottunk egy rajongói oldalt a készülő filmadaptáció várakozásai alatt. Szerintem ebből mindenki le tudja szűrni magának a lényeget, hogy mennyire kedvencem volt az első rész, mennyire tetszett a film, és mennyire vártam a trilógia második részét. Csaknem egy éve várok rá, így iszonyat magasak voltak elvárásaim, amit lássuk be nehezen lehetett volna megugrani. Nem azt mondom, hogy nem szerettem a második részt, mert az korántsem lenne igaz. Csak azt, hogy olyan nagy elvárásaim voltak, hogy azt lehetetlen lett volna teljesíteni. Lássuk be, hogy Az Útvesztő egy tökéletes könyv, és számítani lehetett rá, hogy a második részben a nagy többség csalódni fog.

Én nem csalódtam a könyvben, de megértem azokat, akik igen, hisz a Tűzpróba mindenképp más lett, mint Az Útvesztő. Más a hangulata, a helyszín, a történet vezetése és új karakterek lépnek a régiek helyébe és veszik el tőlük a szereplés lehetőségét. Miután a fiúk kijutottak az útvesztőből egyértelmű volt, hogy kell a koncepcióváltás. Nem lehetett volna még egyszer ugyanazt eljátszani, mert akkor meg az lett volna mindenkinek a baja, hogy megint ugyanazt kell elolvasni, mint az első részben. (Mint mondjuk Az Éhezők Viadalában, Ott is sokaknak nem tetszik, hogy mind az első és mind a második részben ismét az Arénába került Katniss és a többiek.)

Ez a koncepcióváltás elengedhetetlen volt, az írónak valami újat kellett mutatnia. Ennek lett egy nagy hátránya és egy nagy előnye. A hátránya, hogy valahogy kiveszett a történetből az első rész misztikussága és rejtélyessége. Persze itt is vannak titkok és rejtélyek, de a könyv hangulata valahogy nem ugyanaz, mint Az Útvesztőnél volt, ezt még én is elismerem. Ott mindent körüllengett a bizonytalanság egészen a végéig, és mindezt annyira jól át tudta adni Dashner. A Tűzpróba az első résszel szemben már egy teljesen felvállalt poszt-apokaliptikus regény, a történet minden eleme ezt támasztja alá. Lepusztult a világ, egy vírus szedi áldozatait, amelynek az ellenszerét a kiválasztottaknak kell megszerezniük. Zombik mászkálnak az emberek között és megölnek mindenkit, aki az útjukba kerül, míg egy kétes és igen megkérdőjelezhető szándékok által vezérelt kutató csoport, a VESZETT próbálja kezébe venni az irányítást és megmenti az emberiséget. Az első könyvnél a végéig nem lehetett tudni, hogy milyen könyv ez míg itt már teljesen biztos, hogy egy poszt-apokaliptikus történetről beszélhetünk. Nekem pedig egyik nagy kedvencem a műfaj.

A történet szerkezeti felépítése is más, itt nem egy zárt helyen vannak a fiúk és onnan kell kijutniuk, hanem a forró sivatagon, Perzseltföldön át kell a VESZETT által kijelölt célhoz egy meghatározott idő alatt elérniük. Ez a második Próba, és a teljesítés során ismét több Változóval állják útjukat. A csapat útra kell, hogy eljussanak a célhoz, közben pedig új karakterek csatlakoznak hozzájuk. Néhány szó az új karakterekről. Jorge valahogy nem hagyott bennem mély nyomokat, olyan semleges maradt számomra. Arist kedveltem, habár sosem tudtam megbízni benne igazán. Tudtam én, hogy sántikál valamiben, és mennyire igazam lett a végére. Brenda-t pedig még nem tudom hova tenni. Én valami nagy harcos amazonra számítottam a külföldi vélemények nyomán, egy erős női karakterre... erre Brenda inkább volt aranyos, mint félelmetes. Annyira fura volt, hogy folyton ölelgette Thomast és mindig odabújt hozzá, hogy nem tudom mit gondoljak róla. Remélem ennek a túlzottan közvetlen viselkedésének lesz később valami magyarázata, mert ha nem, akkor nem értem, hogy mi szükség volt rá.

Nem szeretnék elfelejtkezni a régi kedvencekről sem. Thomas maradt amilyen volt, igazából kedvelem őt, de sosem volt a kedvencem. Nekem valamiért mindig is Minho volt a fiúk közül legszimpatikusabb, és ahogy magára öltötte a "kemény vezető" szerepet... olyan elszánt és tökéletes vezér volt, amilyet keveset lehet látni. Kétségtelenül jól állt neki ez a szerep. Newt most sem sokat szerepelt, amit nagyon sajnáltam, az első részben ő és Alby voltak a nagy kedvenceim. És aztán maradt Teresa... meg volt a magyarázata mindenre amit tett, és végül is érthető minden, valamiért akkor is megutáltam őt. Thomashoz hasonlóan én se tudok már rá ugyanúgy nézni, mint azelőtt, amit nagyon sajnálok, mert őt is nagyon bírtam az első részben.

Sajnálom, de nem bírom ki, hogy a végén ne ejtsek néhány szót a magyar fordításról. Egyrészt örülök,  hogy a régi "kulcsszavakat" megőrizték és nem máshogy fordították le, ami könnyen megeshetett volna a fordító váltás miatt. Ám a második rész fordításával ennek ellenére mégis volt egy nagy gondom. Engem kifejezetten idegesített az erőltetett tiniszleng, amivel a szereplők némelyike beszélt. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de az első részben nem volt ilyen sok tiniszleng és szerintem ide se kellett volna. Tinédzserek a szereplők, igen, de akkor se kellene úgy beszélniük hogy "lécci", "köcci" és hasonlóak, mert ettől inkább dedósnak tűnnek. Ugyan, melyik tinédzser használ ilyen szavakat? Senki. Az új könyvre jellemző "egyedi szavak" fordításával nekem nincs bajom, lehetett volna rosszabb is, én se tudtam volna ezeknél jobbat kitalálni. A Buggyant (ami ugyebár "Crank" angolul) elsőnek nagyon zavart, de a könyv végére megszoktam és aztán már fel se tűnt.

Bajban vagyok, mert az első rész az egyik legkedvesebb könyvem, és nagyon elfogult vagyok a könyvsorozattal, így még ha akarnék se tudnék objektív véleményt írni róla. Az első rész színvonalát nem éri el, arra a maximális 5* pontot adtam, amit itt sajnos nem tehetek meg. Nem rossz a könyv, én élveztem ezt a sötét és izgalmas kalandot, ami már minden kétséget kizáróan egy poszt-apokaliptikus történetet mesél el. De előre figyelmeztetni akarok mindenkit, a Tűzpróba teljesen más hangulatú és stílusú, mint Az Útvesztő volt. Nem olyan misztikus, viszont annál sötétebb és komorabb. Sokat vacilláltam a négy és az öt pont között, mégis megadom rá a gyenge öt pontot, de tudom, hogy csak azért mert elfogult vagyok. Ez van, lőjetek le érte. A kiadó 2015 tavaszra ígérte a trilógia befejező kötetét. Nagyon várom már.

Az értékelésem a másik blogomon is olvasható.