VESZETT AKTÁK HETE: 7. nap

Elérkeztünk a VESZETT AKTÁK HETE utolsó napjához, és ma hozom az utolsó részletet a The Maze Runner Files-ból. Remélem tetszettek a részletek, és az egész heti menet. Fogadjátok szeretettel az utolsó posztot is. :)

7. részlet:

Minho, Harmadik Szakasz

Még csak három nap telt el azóta, hogy a Berg elhozta őket a Perzseltföldről, de Minho kezdett egyre feszültebb lenni. Bedobták egy nevetségesen kicsi szobába rengeteg kajával egyetemben, de minden mást figyelmen kívül hagyva. A tapéta csíkjait számolgatta, és arcokat képzelt a csavaros mintákba. Semmit sem tudott Thomasról, vagy a többiekről.

A negyedik nap reggelén meglátogatta a Patkányember, két fegyveres őr társaságában.

- Kövess – csak ennyit mondott.

- Nincs ölelés vagy puszi? – kérdezte a fiú – Hiányzott az a ronda pofája.

- Kövess, vagy nagyon megbánod – válaszolta kifejezéstelen arccal a férfi.

Minho megadóan felsóhajtott, és követte. Nem volt abban a hangulatban, hogy szökéssel kísérletezzen. És tudta, bármi is következik, még mindig jobb, mint még egy percet eltölteni abban a szobában.

Követte a Patkányembert egy hosszú folyosón egy apró kamrába, ahonnan számozott ajtók nyíltak.

- A nyolcas szoba a tied – jelentette kis a férfi. Rámutatott a szóban forgó ajtóra.

- Igazán? – szólalt meg Minho pár másodperc csend után – És mit kellene nekem ott csinálnom?

- Csak egy egyszerű tesztet kell elvégezned – magyarázta a Patkányember – Biztosítalak, semmi olyasmit, mint a Próbák. Ha jobban meggondolom, talán a te teszted a leggyorsabb és a legkönnyebb az összes közül. Egyetlen kérdést tesznek fel, és neked csak egy szóval kell válaszolnod. Egyszerűnek tűnik?

Túl egyszerűnek.

- Tényleg azt hiszi, hogy valaha meg fogok bízni magában, bökött?

- Parancsolsz?

Minho megrázta a fejét.

- Esküszöm, ha még egyszer bántani merészel engem, vagy a barátaimat, addig nem nyugszom, amíg holtan nem látom.

A férfi önelégülten vigyorgott, ami ha lehet, még jobban felhúzta Minhót.

- A szavamat adom, hogy egyedül a válaszod határozza meg, hogy mi fog történni. Ettől kezdve saját akaratotokból cselekedtek. A Próbák véget értek.

Minho szívesen megragadta és megrázta volna a Patkányembert mérgében. Tudta, hogy nincs más választása, de őrületbe kergette a férfi modora.

- Készen állsz? – kérdezte a Patkányember.

Minho csak horkantott. Odasétált a nyolcassal jelölt ajtóhoz, és kinyitotta. Meglepődött – nem látott szokatlan szerkezeteket vagy bonyolult gépeket, csak egy apró, bézsszínű szobában találta magát, a padló barna járólappal volt kirakva, és egy egyszerű faszék alkotta a berendezést. Egy fehér tábla lógott a szemközti falról, mellette pedig egy magas, izmos férfit látott, zöld műtősruhában és fehér orvosi köpenyben. Tökéletesen fésült fekete haja, és a legrondább bajusza volt, amit Minho valaha is látott.

- Üdv – kezdte – A nevem Lincoln. Kérlek, foglalj helyet.

A kíváncsiság győzött.  A fiú leült, tűnődve, mit is kezdjen a kezeivel. Végül összefonta őket az ölében.

- Most figyelj, ha megkérhetlek – mondta Lincoln hideg, orvosi hangon.

A férfi megfordult, és az ujjával írni kezdett a tábla bal felső sarkába, az érintése nyomán fényes piros csíkok maradtak.

Az első szó, amit Lincoln leírt a Thomas volt. Lejjebb ment néhány centivel, és újabb nevet írt le; Newt.

A két név alá még leírta Serpenyő és Aris nevét is. A férfi áttért a jobb sarokra, és felírta Harriet nevét. Alá Sonya, Teresa, és Minho legnagyobb meglepetésére Brenda neve került.

Mikor Lincoln végzett a nyolc névvel, azok vörösen világítottak a táblán, egységesen elosztva. Megint szembefordult a fiúval.

- Megerősíted, hogy ismered ezt a nyolc személyt?

- Igen, zsenikém, ismerem őket – Minho a szemét forgatta – A Patkány azt mondta egy kérdést teszel fel nekem, ez lett volna az?

- A tényleges teszt még nem kezdődött el. Ez az, amit mi előkészítésnek hívunk. Kérlek, válaszolj a bevezető kérdésre, mielőtt elkezdenénk a tesztet – Ismered…?

- Igen! – kiáltotta Minho – Ismerem őket. És most?

Lincoln semmi jelét nem adta, hogy elvesztette volna az önuralmát. Nyugodtan válaszolt.

- Köszönöm.

A férfi a mennyezet egyik sarkát kémlelte. Minho hátrafordult, hogy láthassa, mit néz. Egy késlegyet látott a falon, a vörös fény miatt lehetetlen volt nem észrevenni.

Minho látta az ismerős feliratot a testén: VESZETT. Felbukkant néhány Útvesztős emlék az agyában. Újra a magas alakra nézett.

Természetesen megfigyelik az egészet, gondolta. De most komolyan késlegyeket használnak? Nem látott egyet sem, mióta elmenekültek az Útvesztőből.

- Rendben, készen állunk, hogy megkezdhessük a tesztet – mondta a férfi hangosan, visszaterelve Minho figyelmét.

- Ahogy mondtad, egyetlen és csak egyetlen kérdést teszek fel. A válaszod ugyancsak egy szóból állhat. Ha készen állsz, tíz másodperc múlva felteszem a kérdést.

Minho rövid kacajt hallatott, hogy megmutassa, mennyire abszurd az egész helyzet, de azért bólintott.

Mikor letelt a kijelölt idő, Lincoln elkezdett beszélni. Komoly hangja elárulta, hogy minden egyes szót alaposan átgondolt, mielőtt kimondta volna őket.

- Az orvosaink megállapították, hogy szükséges egy mélyreható vizsgálat a további adatok megszerzéséhez. De megengedjük, hogy egyet megmenthess az alanyok közül. Ki lesz az, aki életben marad? Íme, a kérdésed.

Eltelt öt teljes perc. Minho mélységes csendbe burkolódzott. Nem lehet igaz. A VESZETT tényleg arra jutott, hogy szétszabdalja a barátai agyát?

- Minho – szólalt meg Lincoln – Megértem, ha szükséged van egy kis időre. Ez nem könnyű kérdés, de szükségem van a válaszodra.

- Nem fogok válaszolni az idióta kérdésére – fakadt ki Minho, meglepődve saját hangján. Minden szava keményen pattant.

- Ez nem játék. Az emberek, akik a listán vannak, a VESZETT tulajdonát képezik, az egyetlen dolog, ami hátramaradt, hogy fizikailag is tanulmányozzuk őket. A barátaid abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy életüket feláldozhatják az emberiség megmentésének oltárán.

Minho némán fortyogott.

A férfi folytatta.

- Légy hálás, a pszichológusaink megállapították, hogy ez a Próba hasznos lesz. Legalább az egyikőjüket megmentheted.

Minho elkapta a tekintetét Lincolnról, és lenézett a kezére. Csodálkozva állapította meg, hogy a szék oldalait szorongatja. Foltok úsztak a szeme előtt, a fejébe szökött a vér, mintha hallotta volna, ahogy az ereiben pumpálódik a szíve felé. Soha nem érzett még ilyen haragot, mióta felébredt a Tisztáson. Soha.

- Mennyi időre van…

- Nincs szükségem időre! – ordította Minho, mielőtt Lincoln befejezhette volna – Nem vagyok hajlandó válaszolni. Ha megtudom, hogy bármelyikükhöz is hozzáér, esküszöm…

- Tartok tőle, nincs választásod – a férfi hangja határozott volt, nem tűnt zaklatottnak.

- Szorít az idő, be kell fejeznünk a tervezetet. Szükségünk van az agyukra a tanulmányhoz.

- Nem hagyom, hogy ezt tegyék – mondta Minho higgadtan – Ha valamelyiküket bántják, végeztem. Végezzék el rajtam a tesztjeiket és a Változóikat, felőlem annyit, amennyit csak akarnak, de hagyják ki őket ebből.

- Igazán sajnálom Minho, de ilyen lehetőség nincs. Szükségünk van a válaszodra. Ezután pedig tesszük, amit tenni kell, hogy… továbbra is számíthassunk a segítségedre.

- Mit akar ez jelenteni?

- Azt, amit mondtam – Lincoln állán megfeszültek az izmok – Tehát, melyik nevet választod?

- Mind a nyolcat – válaszolta Minho.

- Csak egyet választhatsz.

- Mindegyiket.

- Egyet, és csak egyet.

- Mindenkit.

Lincoln tett egy lépést felé.

- Megkérdezem utoljára, mielőtt drasztikusabb eszközökhöz folyamodnék. Melyik barátodat szeretnéd megmenteni?

- Minden egyes barátomat.

Lincoln melléállt, és talpra rángatta a pólójánál fogva.

- Válassz most!

Minho megrémült, de azonnal száműzte a félelmet.

- Mindenki.

A férfi hátrahúzta ökölbe szorított kezét, és megütötte Minho arcát. A fejében fájdalom robbant, és a padlóra esett. Fények villództak a barna járólapokon néhány centire a szemétől. Lincoln a gallérjánál fogva felállította, majd szembefordította magával. Újra egymás szemébe néztek. Félelmetes ereje volt; nem volt választása.

- Melyik nevet választod? – kérdezte Lincoln.

Minho úgy érezte, mintha eltört volna az arccsontja, vér ízét érezte a szájában, de nem adta fel.

- Nem választok – egy adag sűrű vért köpött a férfi arcába.

Lincoln meghökkent, és újra megütötte. Erősen szorította a fiút, nem engedte, hogy újra elessen.

Újabb fájdalomhullám, fények.

- Minho – szólította meg Lincoln veszélyesen nyugodt hangon - Melyik nevet választod?

- Nem – nyögte.

A férfi ezúttal az arca másik oldalán ütötte meg. Újra. És újra. Minho úgy érezte, mintha a feje helyén pép lenne.

- Döntsd el most – mondta Lincoln két nehéz lélegzet között – Melyik nevet választod?

Minho nem értette, hogy miért szükséges ez. A zavarodottság csak egyre makacsabbá és dühösebbé tette.

- Mindet – válaszolta szégyenkezve, hogy már csak nyöszörögni képes.

- Csinálhatjuk ezt egész nap – mondta Lincoln – Nem mész el innen addig, amíg nem kapok választ a kérdésemre. Csak egy nevet kell mondanod. Mondd ki. Tehát melyik? Hadd halljam!

- Mindenki, te rohadt, kibökött plottydarab – mosolygott Minho.

Lincoln arcán meglepett kifejezés suhant át, de amilyen gyorsan jött, el is tűnt. Hátralépett, és lesimította a ruháit.

- A tesztnek vége – mondta a férfi – Elmehetsz.

A következő pillanatban őrök jöttek be a szobába, és visszakísérték a szobájába a döbbenettől és zavarodottságtól még mindig néma fiút.

*A fordításért hálás köszönet Ákosnak! :)