Ígértem a nyáron James Dashnerrel készült Hypable interjú második felének fordítását is. Az első részt itt tudjátok elolvasni. Következzen a folytatás.
Várható még több könyv Az Útvesztő könyvsorozathoz?
Nem a közeljövőben. Mostanában a Mortality Doctrine (Halandóság tana) megjelenő új könyvsorozatomra akarok koncentrálni. És a megjelenő filmre való koncentrálás szintén sok időt elvesz. Nem akarom azt mondani, hogy soha. Még meggondolom, hiszen nem is hittem volna milyen sokan akarnak egy könyvet Thomas és Teresa útvesztő előtti életéről, vagy pedig valaki másnak a szemszögéből. Még gondolkozok rajta.
Talán egy újabb előzménykönyv?
Igen, mert a vége után már tényleg nincs tovább a történet. Már gondolkoztam róla, és tényleg nagyon kreatívnak kellene lennem. Olyannal mindig előjöhetek, hogy például ahova kerültek mégsem olyan biztonságos és védett, mint amilyennek gondolták.
Még mindig dolgozol egy könyvön, ami azoknak Az Útvesző karaktereknek a háttértörténetéről fog szólni, akikét nem ismerhettünk meg az eddigi könyvekben?
Általánosságban igen. Nagyon sok háttértörténetes jegyzetem van. Nem olyan véletlenül alakítom a dolgokat, mint Stephen King, aki szinte sosem csinál vázlatokat vagy terveket. Én szoktam olyat, de ezt az utazást én is a trilógia szereplőivel kezdtem el. Thomas, Teresa és a többiek akikről beszéltem, róluk már gondolkodtam, de a történetük az én szememben Az Útvesztővel kezdődött meg igazán. Mikor visszamentem az időben és az előzménykönyvet csináltam, akkor néhány dolgot megváltoztattam. Persze azóta sokat gondolok az ő háttértörténetükre is, és igazán izgalmas lenne egy ilyet megírni.
Érzel magadon valamilyen nyomást azért mert most fogsz belépni a disztópia történetek piacára, figyelembe véve a rengeteg ilyen típusú ifjúsági könyvet?
Azt hiszem tényleg megtört volna a rajtam lévő nyomás, ha most lépnék be a piacra. De valójában, még csak nem is hallottam ezt a szót (disztópia) mikor elkezdtem írni Az Útvesztő könyvet, 2005-ben kezdtem el és 2008-ban adtam el a Random House Kiadónak.
Ez még Az Éhezők Viadala megjelenése előtt volt és annyira örültem annak, hogy szinte ugyanakkor jelent meg a két könyv, és így ugyanabba a kategóriába sorolták őket. Én személy szerint nem hiszem, hogy az enyém disztópia lenne, inkább poszt-apokaliptikus történet, mégis egy csoportba sorolták őket. De ki tudja mi történt volna akkor, ha Az Ékezők Viadala rajongói nem kutattak volna valami a kedvencükhöz való hasonló történetek után.
Igazán nagy kihívás elé állítottad önmagad, mikor Az Útvesztőben egy olyan valós karaktert akartál létrehozni akinek nincs is háttértörténete vagy lényeges múltja. Hogyan sikerült teljesítened ezt a feladatot?
Ez volt az eddigi legnehezebb dolog, amit csinálnom kellett. Egészen addig észre se vettem, amíg nem érten el ehhez a részhez a könyvben, hogy nem hozhatom elő a karakter emlékeit. Soha nem gondolnátok, de ez igenis fontos, amikor egy karaktert akarsz felépíteni. Beleképzeltem magam Thomas fejébe, mintha együtt mennénk végig a dolgokon, mintha ugyanúgy éreznénk a zavarodottságot, a tájékozódási zavart és a haragot, azok miatt akik nem akarnak felelni a kérdéseinkre és még csak azt sem akarják, hogy ott legyünk velük.
Szerintem működött, mert így azt lehet érezni, hogy mi is ott vagyunk Thomassal. Nagyon csábított a tudat, hogy E/1. személyben írjam a könyvet, de aztán mégsem tűnt helyesnek. Az ifjúsági könyvek nagy része E/1. személyben íródik, és én direkt különbözni szerettem volna a többitől. Thomas fejében akartam lenni, de azért nem annyira, hogy minden egyes gondolatát hallani lehessen. Azt akartam, hogy olyan érzés legyen, mintha valaki végig csak megfigyel. De minden könyv az ő nézőpontjából íródott, így valamilyen szinten a fejében vagyunk, de mégsem teljesen.
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése