2014. május 19., hétfő

Dylan O'Brien interjú a forgatásról 2. rész


A tegnapi Dylan interjú folytatása következik. Ha tegnap lemaradtatok volna az első részről, akkor ITT olvashatjátok el.


Tudsz nekünk mondani valamit a közted és Blake Cooper között lévő kapcsolatról, aki ugyebár Chuckot játssza a filmben?
Ez a legegyszerűbb dolog a világon. Senki mást nem tudok jobban elképzelni Chuckként, mint őt. Blake egy nagyszerű kölyök. Okos és profi, megérti a dolgokat. Mikor Wes utasítást ad neki, akkor megcsinálja és mindezt nagyszerűen teszi. Lenyűgöző. Nem tudom én hogyan dolgoztam volna 12 éves koromban, a forgatáson mindenkivel magam körül, akik mind 20 év fölöttiek. Beilleszkedett közénk. Ahogy halad előre a karakter, teljesen magáévá teszi Chuckot. Ő maga Chuck. Remek volt vele dolgozni.

Úgy hallottam nagyon gyorsan tudsz futni?
Igen, nagyon gyors tudok lenni. [Nevet.]

Volt valami, amit kifejezetten kerestek, mikor kiválasztottak téged a szerepre?
Látod, ez vicces. Azt hinnétek, hogy kellett volna, hiszen az Útvesztő Futójáról van szó. Mégis, sosem kellett előttük futnom, csak magamtól futok ilyen gyorsan. Bár utálok futni. A rövid sprintelést viszont szeretem csinálni, ami fura lehet így kimondva. [Nevet.] De nem, soha nem tesztelték előtte a futási képességemet. Nem volt sok időm fizikailag felkészülni a szerepre. Minden este a Teen Wolfon dolgoztam, és mikor reggelente felkeltem.... nem vagyok rossz formában, de nem is vagyok a legjobban. Nem az a fajta ember vagyok, aki minden este tornázik, aki mindig edzeni jár. De mégis működik a karakter. A szívemet mindig beleteszem minden egyes munkába. Mikor a karakterem fut, akkor nem is tudja, hogy fut. Csak csinálja. Ilyen az ösztön. És ez remekül passzol a történethez.


Azután jelentkeztél a szerepre, hogy láttál néhány produkciós anyagot. Mi is láttunk ezek közül néhányat, és mindegyik nagyon szép. Neked mi volt az első reakciód?
Mielőtt tesztpróbára mentem volna, találkoztam Wessel és Wyckkel (Wyck Godfrey az egyik producer). Az első, amit feltűnt, az Wes könyves központú gondolkodása. A találkozónk után egy óráig mutogatta nekem a számítógépén minden eddigi munkáját. Fontos, hogy megbízz abban a projektben, amiben dolgozni fogsz, még akkor is, ha már akkor igazán jónak tűnik. Mindenképp vállaltam volna, hisz ez egy remek lehetőség, mindenképp megcsináltam volna ezt a filmet. De mikor Wes megmutatta milyen víziót alkotott meg, hogy mi mindent dolgozott ki az előtte lévő évben, akkor csak felraktam a kezem és ennyit mondtam: "Ennek a részese akarok lenni". Minden egyes lépéssel egyre jobb és jobb lett. Ez egy olyan film, amit mindenképp látni akartam. Nagyszerű volt látni, ahogy Wes lépésről lépésre valósággá változtatja ezt a világot. Sokkal jobb volt, mint valaha képzeltem volna.

Láttuk, hogy kaszkadőrmutatványokat csináltál odakint. Ez nem olyasvalami, amit már nem vállalsz?
Mindig szerettem csinálni. De ugyanakkor néha be kell ismernem, hogy vannak olyan dolgok, amiket egy kaszkadőr képes megcsinálni, én viszont nem. Kompromisszumot kell kötnöm. Tudnom kell, mikor jobb, ha a kaszkadőr csinálja az adott feladatot. Mint például legurulni egy hegyről. Volt egy jelenet, ahol le kellett volna gurulnom egy hegyről, de "A": sosem engedték volna meg, hogy én magam csináljam, és "B": nem is tudtam volna megcsinálni. Tehát engedtem a kaszkadőrt. Ő segített benne, hogy ebben a helyzetben is jól nézzen ki minden.

Szerettelek volna megkérdezni a Teresa-val való kapcsolatodról a filmben.
Van közöttünk kapcsolat. Biztonságban érezzük magunkat egymás mellett. Meglepően nem romantikus módon, de ez mégis jó. Annyira nem klisés az egész. Nem csókolózunk a film végén, és ez remek. Az egész inkább csak baráti kapcsolat.

Forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése