Most érkezett el az újraolvasás kezdetének ideje, és remélem minél többen tartatok velünk, hisz azért a film előtt még egyszer nem árt egy újraolvasás. A korábbi napok újraolvasási anyagait ITT tudjátok visszaolvasni.
Figyelem! Az újraolvasós bejegyzések természetesen SPOILER-esek lehetnek azoknak, akik még nem olvasták ezelőtt a könyvet!
ÚJRAOLVASÁS 4. NAP: 19. fejezettől-25. fejezetig (125.-171. oldal)
Tartalom: A fiúk tovább haladnak a céljuk felé, mikor az úton belebotlanak véletlenül Teresa-ba. Thomas beszél vele és a lány figyelmezteti őket, hogy csapdába sétálnak, és hogy a VESZETT átvette fölötte az uralmat, így Thomasék a lányt hátrahagyva mennek tovább. Egy hatalmas, villámokat szóró viharba keverednek, amiben többen is életüket vesztik, majd mielőtt mindannyian meghalnának még időben elérik a várost és a vihar elől egy házban bújnak el. Ott találkoznak egy Buggyanttal, aki Jorge-ként mutatkozik be.
Idézetek:
Aris elmondja Thomasnak, hogy az ő útvesztőjük ugyanolyan volt, mint Thomaséké:
"Aris elmondta, hogy mi történt azután, és mindez annyira hasonlított azokra a dolgokra, amiken Thomas ment keresztül a tisztársakkal, hogy teljesen bizarrnak hatott az egész. Csaknem túl bizarrnak ahhoz, hogy el lehessen hinni Aris magához tért a kómából, mondott valamit a Végről, a falak aznap éjszakára nem zárultak össze, a Doboz nem jött többé, rájöttek, hogy az Útvesztőnek van egy kódja, és így tovább, egészen a megmenekülésükig.
Ami csaknem egy az egyben ugyanazon rettenetes forgatókönyv szerint zajlott, mint amit a tisztársak éltek át. Azzal a különbséggel, hogy a lánycsapatból kevesebben vesztették életüket - ha mind ugyanolyan kemények voltak, mint Teresa, Thomas ezen nem is lepődött meg. Amikor a végén Aris és a csoportja az utolsó csarnokban tolongott, egy Beth nevű lány, aki néhány nappal korábban eltűnt, akárcsak náluk Gally, megölte Rachelt.
Ez közvetlenül azelőtt történt, hogy a megmentők megérkeztek és átterelték őket abba a tornaterembe, amelyet már korábban említett. Azután a megmentők elvitték Arist oda, ahol végül a tisztársak rábukkantak, abba a szobába, mely korábban Teresáé volt." (128.-129. oldal)
Teresa figyelmezteti Thomast:
"De aztán Teresa elhúzódott. Addig hátrált, míg hátával a falnak ütközött. Visszatért arcára a rettegés, és átvette fölötte te az uralmat, mint egy démon. Aztán beszélni kezdett: suttogva, de sürgető türelmetlenséggel a hangjában.
- Menj el, és hagyj engem, Tom. Mind menjetek innen, és tartsátok távol magatokat... tőlem. Ne vitatkozz. Csak indulj már. Fuss! - A nyaka megfeszült, láthatóan nagy erőfeszítések árán préselte ki magából az utolsó szavakat.
Thomasnak még soha semmi nem fájt ennyire. De még magát is meglepte azzal, amit a következő pillanatban tett." (138. oldal)
Minho sem úszta meg ép bőrrel a villámló vihart:
"A ruhája megfeketedett és elrongyolódott, egyes helyeken, ahol semmi sem védte a bőrét, nyers, pici, piros hólyagok kandikáltak ki, mint holmi ijesztő földönkívüli szemgolyók. Thomas nem volt orvos, és fogalma sem volt az efféle dolgokról, az ösztönei mégis azt súgták, hogy az égési sérülési kezelhetők, és viszonylag gyorsan meg fognak gyógyulni. Minho arcának nagy része megúszta, és a haja is megmaradt - olyan koszosnak, amilyen volt.
- Nem lehet olyan vészes, ha fel tudsz ülni - mondta Thomas alattomos mosollyal.
- Fogd be, bökött! - válaszolt Minho. - Keményebb vagyok, mint a szikla." (167. oldal)
A fiúk találkoznak Jorge-val:
"Thomasnak elakadt a lélegzete meglepetésében. A hang felülről érkezett. Mindannyian felpillantottak. A harmadik emelet romjai közül egy arc nézett le rájuk: egy latinos külsejű férfi arca. A tekintete kicsit vadnak tűnt, és Thomasnak összeszorult a gyomra valami baljós feszültségtől.
- Ki vagy? - kérdezte Minho.
Ezt követően - Thomas el sem hitte volna, ha nem a saját szemével látja - a férfi leugrott közéjük az emeletek közötti lyukakon. Az utolsó pillanatban labdává gömbölyödött és gurulva landolt közöttük. Három fordulat után kiegyenesedett és megállt előttük.
- Jorgénak hívnak - jelentette be kitárt karral, mintha tapsot várna az akrobatikus mutatványért -, és én vagyok az a Buggyant, aki a főnök ezen a helyen." (170.-171. oldal)
Fanartok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése