Vélemények a könyvről - Anna

Én már két éve vezetek egy saját könyves blogot és azon már írtam egyszer Az Útvesztő című könyvről kritikát. De gondoltam itt is megosztom veletek, hogy lássátok Cassie után én, hogy is láttam a könyvet első olvasás után.:)

Ez a könyv valami isteni! Egyszerűen nem tudok rá jobb szavakat, csak annyit, hogy tökéletes, izgalmas, egy olyan történet, amit mindenkinek feltétlen olvasnia kell. El sem tudom mondani milyen nagy felüdülés volt olvasni ezt a könyvet, főleg a mostani sok tini románcos könyvek között, üdítő változatosságot jelentett. Úgy tudtam, hogy ez egy egykötetes könyv, de a vége arra utalt, hogy lesz még itt folytatás, és ennek most kimondottan örülök több szempontból is, úgy érzem, hogy itt nem feleslegesen nyújtja el az író három kötetbe a történetet, hanem igenis van még mondanivalója, sőt.... szerintem még csak eztán jön a java.

Na, de akkor kezdjük az elején. Itt van nekünk a főhős, Thomas, aki emlékek nélkül kerül erre a titokzatos helyre, ahol rajta kívül még vagy 50 fiú tartózkodik, nem emlékszik semmire a korábbi életéből, se arra miért került ide. Nehezen de végül beilleszkedik a Tisztásbeli élet mindennapjaiba, ahol a többiek által már korábban felállított rendszerhez kell igazodnia és abban megtalálni a saját útját. Közben persze próbál visszaemlékezni, hogy ki volt korábban, mielőtt idekerült és szeretné megtalálni a kiutat az útvesztőből. Az ott lévő fiúk se emlékeznek semmire, csak annyit tudnak, hogy ezentúl a Tisztás az otthonunk és az itt töltött két év alatt egy jól működő és hatékony rendszert építettek ki maguknak. Mindenkinek van valami dolga, felosztották magukat csoportokra, még vezetőket is választottak, akik irányítanak, egy igen szép "minitársadalmat" építettek ki maguknak azért, hogy képesek legyenek túlélni. A Tisztásból több út nyílik az azt körülölelő Útvesztőbe, amelyben valahol megtalálható innen a kiút.... csak az a gond, hogy minden egyes nap elmozdulnak az Útvesztő falai, így nehezítve azt, hogy valaha ki tudjanak innen jutni. Itt meg kell jegyeznem, hogy én imádom a labirintusos történeteket, így már akkor tudtam, hogy nekem olvasnom kell ezt a könyvet, mikor a leírásban láttam, hogy egy útvesztőbe kerülnek a szereplők.

Tehát a fiúk mindent szépen kigondolnak és elég élhetővé teszik az itteni életet maguknak. Thomas a főszereplő elég szimpatikus a maga módján, mégse kedveltem meg annyira, hogy kijelentsem ő az abszolút kedvencem. Aztán persze az 50 másik fiúból néhány szintén kiemelkedik a tömegből, itt van az úgymond vezető Alby, barátja Newt, a gonoszkodó Gally, a Futárok Elöljárója (értsd a csoportjuk vezetője) Minho, a mindig locsogó Chuck, aki Thomas barátja lesz, na meg persze az egyetlen lány, Teresa. Ha nagyon kötözködni akarok, akkor meg kell jegyeznem nem értem miért csak egyetlenegy lány van az 50 fiú között, de lehet ez még később meg lesz magyarázva, vagy ha nem, akkor elég fura. Mégis, ha azt nézzük, hogy nincsenek lányok az csak jó jel, hiszen akkor nem lesznek ilyen béna tinirománcos kavarások, ami valljuk be nem is hiányzott ebből a sztoriból.

És ez az egyik, ami kifejezetten tetszett ebben a könyvben, hogy nem volt benne szerelmi háromszög, se szerelmi szál, se szerelmi nyavalygás és ömlengés (bár valahogy sejtem, hogy később már nem tudjuk kikerülni Thomas és Teresa miatt), hanem végig az izgalmakon, a rejtélyeken és akción volt a hangsúly, közben pedig ezernyi más érzelmet élhettünk át a főhőssel együtt. Vele ismertük meg ezt a helyet, vele barátkoztunk össze a többiekkel, vele kezdtük el megfejteni a rejtvényeket és vele harcoltunk az útvesztő mélyén. És épp ezért lehet Thomast megkedvelni, mert általa úgy érezzük a könyv főszereplőjévé válhattunk.

És akkor a végéről is pár szót. Én végig azt hittem, hogy valami mágikus magyarázata lesz ennek az egésznek, mint mondjuk a Fantasztikus labirintus című filmben, de aztán kiderült, hogy az egész csak egy jól kitalált és megtervezett kísérlet, hogy az Alkotók ezáltal a legrátermettebb fiúkat megtalálják azért, hogy.....

ÉS EZ A NAGY KÉRDÉS! Mert igazából a végén semmi lényeges nem derül ki, hogy tulajdonképpen miért is volt erre szükség, hogy ki áll az egész mögött, csak kapunk pár apró elhintett kis morzsát, utalva a borzalmas külvilágra, ahol az emberiség és világ nagy része elpusztult a Kitörés miatt, meg a főhőseink (már akik megmaradtak a végére) végre egy kicsit biztonságban érzik magukat és aztán..... bumm!  A vége epilógus levélben egy újat csavar az író a történeten és kiderül, ez csak a kezdet volt és dehogy vannak a hőseink biztonságban, mert eztán majd jön a második szakasz. El sem hiszem, hogy lehet így véget vetni egy könyvnek, miközben nem is kaptunk elegendő magyarázatot a kérdéseinkre. Annyi titok van még itt, és ÉPP EZÉRT VÁROM ISZONYATOSAN A FOLYTATÁST! Remélem mihamarabb megjelenik majd magyarul is.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/james-dashner-az-utveszto

Értékelés: 5/5

Az értékelésem ezen az oldalon is olvasható.