Az Útvesztőt nyáron olvastam először,
ami úgy történt, hogy elegem lett a sok nyálas, romantikus, lány főszereplős
történetekből és mivel tesóm sokat olvas, megkértem, hogy írjon nekem egy
listát a fiú/férfi főszereplős könyvekről, amiben vagy nincs romantika, csak minimális, vagy ne adj Isten csodák csodájára talán JÓ a romantikus szál, amit
hát valljuk be, elég nehéz találni. Így hát nővérem kis gondolkozás után
beajánlotta nekem Julianna Baggott: Tiszták és James Dasher: Az Útvesztő
könyvét. Gondolom, nem kell leírnom, hogy melyikkel kezdtem és melyik nyerte el
egyből a tetszésemet.
Az Útvesztő annyira új és más, mint
amiket eddig olvastam! Nekem alapból tetszett az, hogy fiú a főszereplő, akinek
nem az a fő gondolata napi 24 órában, hogy ez a lány, vagy az a lány milyen
szép, stb. (mint ahogy ez a női főszereplős könyvekben lenni szokott). Az egyik kedvenc idézetemmel élve Thomas nem azért szerepel a történetben, hogy
legyen egy szerelme, hanem a történet főszereplője és mellékesen van egy „szerelmi
szála”. Remélem, érződik a különbség.
Tehát Thomas egy nagyon szimpatikus
főszereplő, szerettem az ő fejével végigkövetni a történetet. Vicces, lojális, van
szíve, bátor (de nem hülye, ismét a különbség a lényeg!) és mindig tudja, hogy
mikor kell csendben maradnia vagy éppen mikor van itt az ideje, hogy kiálljon
magáért. Ahogy már fent is írtam, teljes felüdülés volt számomra egy ilyen
főszereplő a sok buta lány főszereplő után, akiknek utáltam a gondolatait
olvasni (már ha voltak).
Ha csak a főszereplő érdekes és izgalmas
karakter nekem már az is elég, de ebben a történetben az összes szereplő egy
szinten van. Úgy értem, hogy mivel semmit nem tudunk egyik fiúról, nem lehet közöttük hierarchiát létrehozni, hogy ki a jobb vagy éppen rosszabb. Az összes fiú, de főleg Newt, Alby, Chuck, Minho és az egyetlen lány
Teresa, olyan könnyen megkedvelhetőek és annyira szerethetőek és emberiek, hogy
nagyon nehezen tudnék kedvencet választani közülük.
A könyv története izgalmas és magával
ragadó, egyetlen oldala vagy fejezete sem unalmas, nincsenek hosszú (táj, stb.) leírások,
vagy értelmetlen monológok illetve dialógusok. A párbeszédek és az akció is
szépen párhuzamban van egymással, sok a fordulat és a történés a könyvben, de ettől
nem lesz egy egyszerű kalandregény, mert itt az akció közben mindig jut idő az
érzelmi dialógusokra is, amik nagyon fontosak a történet szempontjából. Én
személy szerint imádtam olvasni az összes belső monológját Thomasnak arról,
hogy vajon miért kerültek oda, illetve, hogy milyen világ lehet a kinti, miféle
felnőttekkel, akik ezt tették velük vagy engedték, hogy ez megtörténjen? Tehát
egy pillanata nem unalmas, egyszerűen letehetetlen könyv.
És ami számomra szintén nagy pozitívum
volt a regényben, hogy egy helyes üzenetet akar átadni az olvasóinak. Valljuk,
be manapság a könyvek nagy része azt a gondolatot akarja a fejünkbe verni, hogy
senkik vagyunk, ha nincs az életünkben egy fiú, aki ha majd megjelenik, mindent
megváltoztat, illetve, hogy a világ gonosz és csak magunkra számíthatunk.
Ebben a könyvben viszont a fiúk nem
várnak senkitől segítséget, ők maguk kialakítják a társadalmukat illetve az életüket
és bár nem ismerik egymást és lehet vannak nézeteltéréseik, együttműködve
próbálnak kiutat találni az útvesztőből és nem engedik, hogy holmi
összetűzések/ellentétek megbontsák a rendet.
Ez a regény a küzdésről és a
barátság fontosságáról szól, ami szerintem szép üzenet a mai világunkban.
Mindenkinek bátran ajánlom.
Összesen: 5/5 pont
Hűű, rajta vagyok a könyvön és visszatérek majd a végén, hogy összességében megfogalmazzam, mit is gondolok. Egy-két dolog csak az elején:
VálaszTörlés- Nekem nem tetszik a könyv stílusa. Úgy értem a fiúk saját belső szavai vagy idegenek, vagy idétlenek, de leginkább kicsit öncélúak.
- Lehet, hogy kicsinyesség, de emlékszem, mikor nyáron először rátaláltam is azon kattogtam, hogy csúnya nagy ellentmondásba szalad bele a szerző már az elején. Több helyen vannak elszórva az infók, de az számszerűsítve van, hogy kb 50 fiú van. Megfogalmazzák, hogy nagyon pontosan havonta érkezik új ember. Ehhez képest valamelyik vezér (Newt talán?) 2 éve érkezett és ő volt az egyik első, illetve az előtte lévők közül nagyon sokan meghaltak. Hogy lehetnek ilyen sokan, ha 2 év alatt 24 hónap van, és több fiú is meghalt a történet során, tehát kevesebben kellene, hogy legyen. Tudom, hogy nem matekórán vagyunk, de vagy nem kellett volna ennyire számszerűsíteni a dolgokat vagy ügyelni kellett volna a pontosságra, mert engem bekavarnak az ellentmondó infók, amikor próbálom elképzelni a történetet.
- A sztorival amúgy tényleg nincs gond, bár még lassan haladok, de az tagadhatatlan, hogy (a könyv eleje legalábbis) nagyon olvastatja magát. Tetszik, hogy vannak rejtélyes dolgok, nyitott kérdések, váratlan fordulatok, ezektől valóban letehetetlen lenne a könyv, ha több időm lenne olvasni (és most bejött a képbe egy másik könyv, de azt gyorsan ledarálom majd :). Visszatérek még, de ezt ki akartam írni magamból :)
Na, ma értem a könyv végére.
VálaszTörlésElég felemás véleményem van a dologról. A fentiek közül a létszámprobléma megoldódott, hiszen valahol aztán leírták, hogy az elején érkezett egy nagyobb csoport fiú, a többiek utána egyesével.
Ami nem tetszett:
- Én nem érzem kidolgozottnak a történetet. Lehet, a másik két könyv ismeretében kerek lenne, így azonban kicsit olyan volt, mintha bizonyos dolgokat összerakott volna az író, hogy majd csak lesz belőle valami.
- Túl sok maradt a kérdés a végére. Engem zavar, nem feltétlenül kapok tőle kedvet a folytatáshoz, mert nem látom biztosítva, hogy előrébbhaladunk majd.
- Nem tetszett, hogy SPOILER a fiúk nevei tudósokon alapultak. Kicsit olyan, mintha az Éhezők Viadalában római hősök nevei jelentek meg, itt meg tudósoké.
- Nem éreztem a srácokat tényleg annyira okosnak és értelmesnek, mint sugallta a könyv. Chuck például egy-az-egyben kilóg ebből a sorból. Korban, értelmi szintben, minden. Értem én a kissrác szerepét, de nem illik a csapatba semmilyen szempontból. Talán csak a végén van egy okos bemondása, amivel segít, de amúgy végig semmi.
- Nem tetszik, hogy csak egy lány van az egész történetben.
Ami tetszett:
- a srácok világának felépítése. A rend, és ahogyan ragaszkodnak hozzá. Mondjuk ez sem életszerű, de tetszik, hogy egy halom magára hagyott kamasz fiú képes rendben és nem káoszban élni.
- A történet tényleg végig izgalmas, és a könyv olvastatja magát. Mondjuk a végkifejlet elég rövid már a végére, de azért jól van felépítve a könyv.
- Tetszik, hogy a srácok karakterei ilyen jól és változatosan ki vannak találva.
- Minho karaktere a kedvencem. Thomas, Teresa, Newt is kedvelhető, meg persze Chuck is a maga módján, de Minho az abszolút kedvenc. Érett, hideg fejű, okos értelmes, és nagyon önzetlen.
Az biztos, hogy a filmet megnézem. Szívesen olvasnám a folytatást is, mondjuk gondom, hogy az utolsó részről már nem jókat olvasok. :/
Mindenesetre ide továbbra is rendszeresen belesek majd, mert klassz az oldal és érdekelnek a film készítésének és promójának állomásai :)
Szia Ancsi!
VálaszTörlésNe haragudj, hogy eddig nem írtam választ, de gondoltam megvárom még te magad végigolvasod, hogy egyrészt saját magad megtudj mindent és ne spoilerezzek el esetleg vmit a válaszomban/magyarázatomban, másrészt, hogy már úgy tudjak választ írni, hogy te is elolvastad és tudod, miről beszélek. :D
Reagálva a fentiekre:
- a stílust én magam imádom. Annyira - a szó jó értelmében véve - egyszerűen ír Dashner, hogy a könyv olvastatja magát. A fiúk gondolatai véleményem szerint rendben vannak (vagyis igazából csak Thomasét tudjuk meg :D), ha a többiek meg beszélnek magukról és erre érted, hogy "megismerjük az ők gondolataikat", akkor az meg még jó, hogy "öncélú". :D Mindenki a túlélésért küzd, nem egyszer elmondták Thomasnak, hogy ők nem foglalkoznak senkivel magukon kívül. (az már egy másik dolog, hogy ez amúgy nagyon nem igaz, tekintve a Newt-Alby, illetve az Alby-Newt-Minho nagy barátságot :-))
- a kidolgozásról annyit tudok mondani, hogy személy szerint nekem annak tűnt, vagy legalább utalt rá, hogy ami most nem volt megmagyarázva, az majd meglesz a folytatásban. Aztán, hogy ez megtörtént-e azt nem tudom, mert még csak az első könyvet olvastam el. (de ahogyan olvasgattam külföldi/egyéb kritikákat a 2. és 3. részről, meg lesz minden magyarázva) Az egész éppen, hogy nagyon egyben és kerek volt.
- A tudósos dologban nekem csak az nem tetszett, hogy nem mondták el az összes fiúét...:(
- Chuck az én meglátásom szerint végig csak azért volt bent, mert ő volt az egyik "változó", mint ahogyan Gally is. Ők nem az okosságuk miatt voltak ott, hanem, hogy "ösztökéljék" Thomast/a Tisztársakat (Chuck) vagy, hogy bajt kavarjanak (Gally).
- Én imádom, hogy csak egy lány van a történetben. :D Végre egy ilyen könyv. :DD (a későbbiekben fognak még jönni lányok... :P)
Örülök,hogy tetszett a könyv és hogy a filmet meg fogod nézni, én is nagyon várom már. :)))
Ui: nekem nincs egy nagy kedvencem, Thomas, Teresa, Minho, Alby, Newt és Chuck egy szinten vannak a szememben, de ha nagyon kellene választanom, akkor Newt lenne az. :)
Minho-t is szeretem, imádom, meg minden, de nekem nem tetszett az, amikor az útvesztőben otthagyta Thomast és Alby-t, meg amikor a vége fele azt hiszem csak egyszer, de "kiakadt" és "feladta" az egészet, mint egy óvodás. :-) De ettől függetlenül én is nagyon szeretem őt. :)
én még nem olvastam a könyvek de ezek alapján kedvet kaptam hozá meg a film is jo. nekem is Newt a kedvenc karakterem :) :) :) :3
VálaszTörlés