Most érkezett el az újraolvasás kezdetének ideje, és remélem minél többen tartatok velünk, hisz azért a film előtt még egyszer nem árt egy újraolvasás. A korábbi napok újraolvasási anyagait ITT tudjátok visszaolvasni.
Figyelem! Az újraolvasós bejegyzések természetesen SPOILER-esek lehetnek azoknak, akik még nem olvasták ezelőtt a könyvet!
ÚJRAOLVASÁS 6. NAP: 30. fejezettől-35. fejezetig (202.-240. oldal)
Tartalom: Thomas és Brenda a robbanás után elszakadnak a többiektől, így egyedül kell boldogulniuk. Eldöntik, hogy végig kell menniük a földalatti járaton, az Alanton, és kijutva ismét a felszínre, aztán megkeresik a többieket. A földalatti útjuk során egy csapat Buggyant támad rájuk, de sikerül megmenekülniük és elérnek a felszínre. Ott egy kamionban húzzák meg magukat, és mikor másnap reggel Thomas felkel egy nyugtalanító felirattal találja szembe magát.
Idézetek:
Thomas így írja le az Alantot:
"Az Alant nyirkos, ocsmány egy hely volt. Thomas most már inkább örült volna a jótékony sötétségnek, mint hogy ezt az undorító látványt nézze. Egyhangú szürke falak és padló, festett beton, itt-ott szivárgó vízfolyások. Öt-tíz lépésenként elhagytak egy-egy ajtót, a legtöbbjük zárva volt.
Vastag por borította a plafonon végighúzódó, régóta megfeketedett lámpákat, amelyeknek legalább a fele törötten lógott: éles üvegszilánkok meredeztek a rozsdás lyukakból. Egészében véve a hely egy kísértetjárta temető hangulatát árasztotta. Az Alant éppúgy megfelelt a megnevezésére, mint bármely más szó.
Thomas azon törte a fejét, vajon milyen célt szolgált ez a föld alatti építmény. Irodák, melyekben ki tudja, milyen tevékenységek zajlottak, meg közlekedőfolyosók? Épületek közötti átjárók esős időre? Vészkijáratok? Menekülési útvonalak különösen erős napkitörések, illetve őrültek támadása esetére?" (210. oldal)
Egy igazi Elborult támad rájuk az alagútban:
"Egy férfi állt ott, épp az elemlámpa fénykörének szélénél. Úgy nézett ki, mint egy jelenés - volt valami valószerűtlen a külsejében. Kicsit jobbra dőlve állt, bal lábfeje és lába enyhén rángatózott, mintha tikkelne. Bal karja is meg-megrándult, kezét pedig váltakozva hol ökölbe szorította, hol kinyitotta. Sötét öltönye valamikor csinos darab lehetett, de most mocskosan és szakadtan lógott rajta. Nadrágja mindkét térdén nedves folt ütközött ki, víztől vagy valami szennyesebb folyadéktól Thomas egyetlen pillantással felmérte az idegent.
A fejét találta a legfigyelemreméltóbbnak. Thomas megigézve bámulta, képtelen volt levenni róla a szemét. Úgy festett, mint akit megskalpoltak, koponyáját véres, nyers sebek borították. Arca fénytelen és nedves, az is hegekkel és undorító kelésekkel tele. Az egyik szemgödre üresen tátongott, csak valami nyúlós, vörös massza látszott benne. Az orra is hiányzott. Nyomokban láthatóvá vált az orrürege rettenetesen szétroncsolódott bőre alatt.
És a szája! Ajka felhúzódott, amitől állandóan vicsorgott, ragyogó fehér, szorosan összezárt fogsort tárva a világ elé. Ép szeme gonoszul ragyogott, ahogy pillantása ide-oda röpködött Brenda és Thomas között." (214. oldal)
Thomas végül megöli a Buggyantat, aki rájuk támadt:
"- Most! - üvöltötte a lány.
A Buggyant sikoltozott. Az izzadság sűrű cseppekben csorgott alá Thomas arcán. A szíve vadul pumpált, dobogott, zakatolt. A veríték belefolyt a szemébe. Az egész teste fájt. Azok a rettenetes, nem emberi sikolyok. Most! Thomas tiszta erőből beledöfte a kést a Buggyant mellkasába." (226. oldal)
Brenda őszintén beszél Thomasnak arról, hogy mit érez magában:
"- Annyira félek attól, hogy elvesztem az eszem - mondta a lány egy hosszúra nyúlt pillanat után. - Már kezdem érezni, ahogy megtörténik. A dolgok furán néznek ki, és furán hangzanak. Csak úgy hirtelen, váratlanul elkezdek olyan dolgokon töprengeni, amiknek az égvilágon semmi értelmük. Olykor a levegőt... keménynek érzem. Tulajdonképpen nem is tudom, mit jelent ez, de rémülettel tölt el. Tuti, hogy elkezdődött bennem is. A Kitörés fel fogja zabálni az agyamat." (233. oldal)
Brenda újabb dolgokat mesél a kinti világ jelenlegi helyzetéről:
"- De hát konkrétan mi történt? Vannak új országok? Vagy egyetlen kormány irányítja az egész világot? És hogy jön a képbe a VESZETT? Ők az új kormány?
- Még mindig léteznek államok, csak sokkal... egységesebbek. Amikor kitört a járvány, és iszonyatos tempóban terjedt, egyesítették az erőiket, technológiát, erőforrásokat, mindent, amijük csak volt, és létrehozták a VESZETT-et. Felállították ezt az őrülten kifinomult tesztrendszert, és tényleg mindent megtettek azért, hogy karanténövezeteket hozzanak létre. Ezáltal valamelyest lelassították a Kitörés terjedését, viszont megállítani nem tudják. Azt hiszem, az egyedüli megoldás az lehet, ha találnak valami ellenszert. Remélem, igazad van, és most már megvan, de ha így van, az is tuti, hogy nem osztották meg a nyilvánossággal.
[....]
- Hát az ételek címkéjéből ítélve szerintem valahol Mexikóban lehetünk. Ez tűnik a legracionálisabb magyarázatnak. Most Perzseltföldnek, a tűz földjének hívják. Lényegében minden terület, amely a két trópusi övezet, a Baktérítő és a Ráktérítő között helyezkedik el, ma egy kiégett, terméketlen pusztaság része. Közép- és Dél-Amerika, Afrika nagy része, Közép-Kelet- és DélÁzsia. Rengeteg halott föld, és rengeteg halott ember. Úgyhogy, üdvözöllek Perzseltföldön!" (235.-236. oldal)
Thomas meglátja a táblán lévő feliratot, ami összezavarja:
"Ugyanaz a szürke tábla, még a felirat betűtípusa is ugyanaz volt. Csak a felirat szövege tért el - nem is kissé - a korábbitól. Thomas legalább öt hosszú percig szobrozott előtte, újra meg újra elolvasva, mielőtt egy tapodtat is elmozdult volna onnan. Ez állt rajta: THOMAS, TE VAGY AZ IGAZI VEZETŐ" (240. oldal)
Fanartok:
Thomas és Brenda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése