Az Útvesztő újraolvasás 11. nap

A korábbi napok újraolvasási anyagai ITT tekinthetők meg.

Figyelem! Az újraolvasós bejegyzések természetesen SPOILER-esek lehetnek azoknak, akik még nem olvasták ezelőtt a könyvet!

ÚJRAOLVASÁS 11. NAP: 55. fejezettől- az epilógusig (319.-361. oldal)

Tartalom: A csapat Thomas és Minho vezetésével elindul az útvesztőbe, hogy megpróbáljanak kijutni erről a helyről. Áldozatok árán, de végül sikerül megfejteniük az útvesztő kódját, és kiszabadulnak. A szökés után az Alkotókhoz kerülnek, onnan pedig megmenti őket egy ismeretlen fegyveres csapat, majd pedig egy látszólagosan biztonságos helyre kerülnek egy időre. A könyvet egy rövid epilógus zárja, ami utalásokat tartalmaz a folytatásra vonatkozóan, hogy a Próbáknak itt még koránt sincs végük.


Idézetek:

Alby nekitámad a Siratóknak a szökés során:
"- Alby! - kiáltotta Newt.
Thomas is kiáltani akart, de Alby már el is érte a szörnyeket, és felugrott az egyik hátára. Newt előrelépett abba az irányba, ahol a barátja küzdött, de addigra már öt Sirató is életre kelt, és a fiúra vetette magát. Thomasék egy ideig csak fémes villanásokat és valami vad kavargást láttak. Thomas megragadta Newt karját, mielőtt az továbbmehetett volna, és visszahúzta.
- Engedj el! - kiáltotta Newt, és megpróbálta kiszabadítani magát.
- Megőrültél? - kiáltotta Thomas. - Semmit nem tehetünk!
Két további Sirató hagyta el a helyét, hogy Albyre támadjon." (323. oldal)

Csak egy kijárat van erről a helyről:
"Lelkileg felkészült az ugrásra. A lándzsa végével megkopogtatta a földet, majd bal lábával a peremre lépett, és felugrott a levegőbe. A testéhez szorította a lándzsát, összezárta a lábát, és megfeszítette a testét. Aztán elérte az Odút." (330. oldal)

Mikor először találkoznak szemtől-szembe az Alkotókkal:
"Közvetlenül előttük vagy húsz, sötét árnyalatú ablak sorakozott a falon. Mindegyik mögött egy vékony, sápadt férfi vagy nő ült, és a tisztársakat figyelte hunyorgó szemmel. Thomas megborzongott félelmében. Az ablakok mögött felsejlő alakok olyanok voltak, mint a szellemek. Haragos, éhező, alantas jelenések, olyan emberek kísértetei, akik még életükben sem ismerték a boldogságot, nemhogy a halál után.
Thomas persze tudta, hogy nem szellemeket lát. Tudta, hogy ezek azok az emberek, akik a Tisztásra küldték őket. Az emberek, akik elvették tőlük az életüket. Az Alkotók." (340. oldal)

Fegyveres idegenek mentik meg őket az Alkotóktól:
"Egy férfi lépett oda hozzájuk, míg a többiek szétszóródtak körülöttük. Jobbra-balra fordították a fegyvereiket, és kilőtték az összes megfigyelőablakot. Thomas sikolyokat hallott, és sok vért látott. Félrenézett, inkább a közeledő férfira koncentrált. A sötét hajú idegen arca fiatalosnak tűnt, bár a szeme környékét mély ráncok árkolták.
Mintha egész életében azon izgult volna, hogy túlélje a következő napot.
- Nincs időnk magyarázkodni - mondta a férfi. A hangja elgyötört volt, pont, mint az arca. - Kövessetek. Fussatok, mintha az életetek múlna rajta, mert így is van." (348-349.)

Ava Paige így nyilatkozik a VESZETT-ről az epilógusban:
"Emlékeztek arra, mit írt a lány a karjára, mielőtt elveszítette az emlékezetét? Az egyetlen dolgot, amit meg tudott ragadni az emlékei közül? A VESZETT jó. Az alanyok idővel majd vissza fognak tekinteni, és megértik, mi volt a célunk a sok nehézséggel, amelyeknek kitettük őket, és amelyekkel majd ezután fognak találkozni. A VESZETT célja az emberiség szolgálata és bármi áron történő fenntartása. Mi igenis jók” vagyunk." (360-361. oldal)

Fanartok:

Az Alkotók figyelik a Tisztást. 

Thomas: "Emlékezni akarok rád. Ránk, Tudod, régről..."

Teresa: "Én is."

Nektek van kedvenc idézetetek ebből a részből? Mi tetszett vagy nem tetszett benne? :)

KÖSZÖNJÜK, HOGY VELÜNK TARTOTTATOK! :)