Felhívnám a figyelmet arra, hogy ezek a kis szösszenetek nincsenek benne Az Útvesztő könyvben, csupán kiegészítő "gondolatok" az írótól, éppen ezért a magyar szöveg saját fordítás.
Eddig elolvashattátok Thomas, Newt, Alby és Chuck történetét, most pedig következzen Bené és a kedvenc Futárunké; Minho-é. :)
- Ben pánikba esett, amikor a hatalmas fém doboz elindult felfelé. Rémült volt, felüvöltött és az öklével a falat verte.
- Érzett valamit, ami olyan volt, mintha egy élő dolog akarná elhagyni a testét. Mintha az eltűnő emlékei alakot öltenének, és ki akarnának szakadni belőle.
- Addig ordított, amíg a torka ki nem száradt és fájni nem kezdett. Futni kezdett a sötétségben, elesett, elbotlott és nekivágódott a falnak.
- Az elméje kattogni kezdett, túlságosan terhelt volt, hogy tovább folytassa. A földre rogyott és úgy szívott be minden egyes lélegzetet, mintha az lenne az utolsó.
- Összegömbölyödött és zokogott. Eleredtek a könnyei, eláztatták a mellkasát és egyből jobban érezte magát. Mindent elvettek tőle. Miért?
- Minho nem rémült meg, amikor az emlékei kiestek az elméjéből. Nem üvöltött és nem sírt, amikor a világ megmozdult.
- A falon végighúzva a kezét lassan felállt, aztán körbejárta a felfelé haladó doboz területét.
- Nem talált semmit csak ládákat és dobozokat. Még akkor sem pánikolt, amikor az elméje egyre sötétebb és üresebb lett. A legmagasabb ládát középre tolta.
- Óvatosan felállt rá és megérintett a plafont. Még több fémet és hideget érzett. De egy mélyedés futott végig a közepén.
- Minden erejét bevetve megpróbálta szétfeszíteni a mélyedést. Semmi. Leugrott és tovább kereste a kiutat. Kutatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése