Az Útvesztő újraolvasás 6. nap

A korábbi napok újraolvasási anyagai ITT tekinthetők meg.

Figyelem! Az újraolvasós bejegyzések természetesen SPOILER-esek lehetnek azoknak, akik még nem olvasták ezelőtt a könyvet!

ÚJRAOLVASÁS 6. NAP: 24. fejezettől- 28. fejezetig (147.-179. oldal)

Tartalom: Másnap az Elöljárók összegyűlnek, hogy megvitassák, mi legyen Thomas sorsa az útvesztős incidens és a vele kapcsolatos egyre furább dolgok miatt. Hosszas és indulatos vita után megegyeznek abban, hogy az egy napos Dutyi büntetés után Thomas beáll Futárnak. Eztán Alby szeretne beszélni Thomassal, de mikor el akarja neki mondani, hogy mire emlékszik az Átváltozás miatt, akkor az Alkotók nem engedik. Newt megkéri Thomast, hogy próbáljon visszaemlékezni, így elviszi a még mindig eszméletlen lányhoz, akinek a hangja megszólal Thomas fejében. Kiderül, hogy a lányt Teresa-nak hívják.


Idézetek:

Minho beolvas Gally-nak a tanácskozáson:
"- Értjük, értjük - mondta Gally. - Tommy nagyon szerencsés bökött.
Minho ráförmedt.
- Nem, te senkiházi girnyó, neked erről fogalmad sincs. Két éve vagyok itt, és még soha nem láttam ehhez foghatót. Hogy jössz te ahhoz, hogy bármit is...
Minho leállította magát. Megdörzsölte a szemét, és csalódottan felnyögött. Thomasnak tátva maradt a szája. Ellentétes érzelmek kavarogtak a lelkében: méltányolta Minho viselkedését, azt, hogy mindenki előtt kiállt mellette, ugyanakkor roppantmód meglepte Gally folyamatos ellenségeskedése. Meg félt is a végső döntéstől.
- Gally - mondta Minho, immár csendesebb hangon. - Te egy anyámasszony katonája vagy, aki eddig nemhogy próbát nem tett, de soha nem is kérte, hogy Futár lehessen. Neked semmi jogod nincs ahhoz, hogy beledumálj olyan dolgokba, amikhez semmi közöd. Szóval, pofa be." (157. oldal)

Thomas védőbeszéde a tanácskozáson:
"- Én semmi rosszat nem csináltam. Az biztos, hogy láttam kint két embert, amint azon kínlódnak, hogy visszajussanak, de nem sikerül nekik. Rájuk se hederíteni valami hülye szabály miatt, önző, gyáva, és...
hát, hülye dolognak tűnt. Ha börtönbe akartok zárni azért, mert emberek életét próbáltam megmenteni, akkor hajrá. Megígérem, hogy a jövőben majd biztos távolságból nézem őket, talán egy gúnyos kacajt is
megeresztek, mielőtt elmegyek Serpenyőhöz vacsorázni.
Thomas nem viccelődni próbált. Csak nagyon meglepte, hogy egyáltalán szót fecsérelnek erre az ügyre." (161. oldal)

Alby emlékszik Thomasra az Átváltozás után:
"- Tudom, ki vagy - törte meg végül a csendet Alby.
Thomas nem tudta, mit mondjon. Próbált megszólalni, de csak értelmetlen motyogás hagyta el a száját. Teljesen össze volt zavarodva. Meg félt is.
- Tudom, ki vagy - ismételte lassan Alby. - Láttam. Mindent láttam. Azt, hogy honnan jöttünk, meg hogy ki vagy. Meg hogy ki a lány. Emlékszem a Kitörésre.
A Kitörés? Thomas erőt vett magán.
- Nem tudom, miről beszélsz. Mit láttál? Elmondod, ki vagyok?
- Nem lesz benne köszönet - mondta Alby. Newt távozása óta most nézett először Thomasra. Beesett, sötét szemébe mély szomorúság költözött. - Tudod, ez borzasztó. Miért akarják ezek a bököttek, hogy emlékezzünk? Miért ne lehetne csak egyszerűen itt élni, és boldognak lenni?" (168. oldal)

Teresa hangja Thomas fejében:
"Tom. Mi vagyunk a legutolsók. Nemsokára mindennek vége. Véget kell érnie.
[.....................]
Tom. Ne kezdj itt pánikolni nekem.
[.....................]
Már halványulnak az emlékeim, Tom. Nem fogok sok mindenre
emlékezni, ha felébredek. Ki tudjuk állni a Próbákat. Véget kell érnie.
Engem küldtek, hogy elindítsam a folyamatot.
[....................]
Minden megfog változni.
[.....................]
Mi voltunk, te meg én, Tom. Mi tettük ezt velük. Magunkkal." (179. oldal)

Fanartok:

 Thomas

Newt, Minho és Thomas

Nektek van kedvenc idézetetek ebből a részből? Mi tetszett vagy nem tetszett benne? :)