Az újabb interjút a Screenrant oldal készítette a fiúk után, Kaya-val. Mivel ez egy igen rövid interjú, így nem szedem ketté, hanem egyben hozom nektek. :)
Úgy tudom az előző film esetében te voltál az egyetlen lány a forgatáson. Milyen volt most, hogy egy csapat lány is csatlakozott hozzád?
Úgy általában ez csak több embert jelentett. A kollégáim a kollégáim, a barátaim a barátaim. Sosem tettem különbséget aszerint, hogy milyen nemű az illető. Tavaly sem éreztem magam egyedüli lánynak, csak egy csapat jó barát voltunk, és most egy még nagyobb csapat jó barát lett belőlünk. Hamar beilleszkedtek a csapatba, együtt lógtunk, együtt főztünk és jókat szórakoztunk együtt. Igazán összerázódtunk, és nem számított az, hogy milyen nemű az illető. Amíg kedves és jó fej az a személy, akivel együtt dolgozunk, mi mindig nyitottan fogadjuk őket.
Miután zöld utat kapott a második film és tudtad, hogy meg fogod csinálni, mit vártál a leginkább belőle?
Kicsit érzelgősnek hangzik, de azt vártam leginkább, hogy újra találkozzak a haverjaimmal, mert az első film idején annyira jól elvoltunk. Azután is kapcsolatban maradtunk egymással, olyan, mintha sosem váltunk volna el. Ha LA-ben járunk, akkor összeülünk, együtt voltunk a Comic-Conon, New Yorkban és Londonban is, és most ismét egy helyen leszünk együtt mindannyian.
Amit leginkább várok, az maga a rejtély. Már az első film idején is azért vállaltam el ezt a munkát, mert tudtam, hogy a karakter nagy átalakuláson megy majd keresztül. Nem vállaltam volna el, ha csak az első film lett volna magában, mert akkor nem sokat csinált még, csak épp bemutatkozott. Izgalmas munka volt újra még mélyebben elmerülni a karakterben. Érdekes volt felfedezni őt, a saját érzéseit és gondolatait, és hogy egyre több mindenben nem ért egyet Thomassal és a többi fiúval. Izgalmas feladat volt elválasztani őt a többiektől és felfedezni, hogy mire képes egymaga a világban.
Amit leginkább várok, az maga a rejtély. Már az első film idején is azért vállaltam el ezt a munkát, mert tudtam, hogy a karakter nagy átalakuláson megy majd keresztül. Nem vállaltam volna el, ha csak az első film lett volna magában, mert akkor nem sokat csinált még, csak épp bemutatkozott. Izgalmas munka volt újra még mélyebben elmerülni a karakterben. Érdekes volt felfedezni őt, a saját érzéseit és gondolatait, és hogy egyre több mindenben nem ért egyet Thomassal és a többi fiúval. Izgalmas feladat volt elválasztani őt a többiektől és felfedezni, hogy mire képes egymaga a világban.
Mi mindent fedeztél fel Teresa-ról ebben a filmben az előzőhöz képest?
Most sokkal szomorúbb lesz. Egyedülálló lesz és magányos, de ez tetszik. Könnyebb lett volna, ha úgy csináljuk meg, hogy követi a többieket, hogy mindennel egyetért és beletörődik a dolgokba. Tetszik, ahogy elkülönül a többiektől. Fizikailag ott lesz velük, ez az egyik, amit megváltoztattunk a könyvhöz képest. Velük tart az úton, de a gondolatai teljesen máshol járnak majd és a véleménye nagyon megváltozik a többiekéhez képest. Nem lesz senki, akivel ezeket a gondolatokat megoszthatná. Hiszen ezek a gyerekek megbíznak egymásban. Színészként szerettem játszani ezzel a magányosság érzésével. Hisz az élet nem csak csupa szivárvány és tündérmese.
Meddig lesz Teresa a többiekkel? A menedékből indul el velük?
Igen, velük lesz az egész úton.
Még nem olvastam el a második könyvet, de mit mondhatsz el nekünk Teresa háttértörténetéről?
Már tudom, hogy mi Teresa háttértörténete, de ezt inkább megtartanám magamnak, hisz pont azért olyan izgalmasak ezek a filmek, mert nem tudunk sokat ezekről a gyerekekről. Meg kell bíznunk bennük, kedvelnünk kell őket, szurkolnunk kell nekik, ami nehéz dolog néha. Mégis így teszünk, mert rengeteg minden történik velük ezen az úton. Már Teresa is tudja, hogy ki ő, de mégse mondhatja el a fiúknak, hanem magában hordozza tovább, mert nincs arra idő, hogy megálljon és arról kezdjen merengeni, hogy ott az a hely, ahol mondjuk iskolába járt vagy valami. Nincs erre idő, de mégis kell tudnia. A film végén sok minden ki fog derülni, amit most nem mondhatok el, mert az mind fontos momentuma a filmnek, de tényleg jobban megismerhetitek majd őt.
Sokat változott Wes az első filmje óta, most a második film idejére? Otthonosabban mozgott most?
Érdekes kérdés, sokat gondolkoztam rajta. Féltem attól, hogy vajon most már egy seggfej lesz-e, egyike a folyamatosan ordítozó rendezőknek, akik folyton Starbucks kávét isznak... De nem lett ilyen, maradt olyan, amilyen régen volt. Még mindig a barátunk, egy csodálatos elme, egy igazi őrült, aki teljesen másképp gondolkozik, mint a többség. Teljesen rajta van a filmen, vizuálisan teljesen a magáévá akarja tenni a filmet, és minden koncepció ott van már a fejében. Bármilyen jelenetet el tud nekünk bármikor magyarázni, és mindig ezeken gondolkozik. Most még több munkát öl bele, és rendezőként is sokat fejlődött. Az előző filmnél se foglalkoztunk azzal, hogy elsőfilmes rendező. Sok elsőfilmes rendezővel dolgoztam, mindig is élveztem a velük való munkát. Wes mindig nagyon kiemelkedő volt, sosem elsőfilmes rendezőként gondoltam rá. Idén se változott semmi.
Fizikailag milyen a mostani film? Mármint az előző megerőltető volt...
Idén sokkal nehezebb. Tényleg az. Az első héten is majd eldobtam az agyamat. Kemény volt, tényleg az. Talán a legnehezebb. Egyszer meg is álltam és kijelentettem, hogy én vagyok a legegészségtelenebb tagja a szereplőgárdának. Nem szoktam tornázni, nem élek valami egészséges életet, de el kell most már kezdenem, mert az első héten is a homokdűnének rohangásztunk, és a sivatagban edzettünk. Nagyon nehéz volt, de egy remek csapat segített és támogatott mindenben. Sosem éreztem kínosan magam a többiek közt, és mikor gyorsabban futottam, akkor Dylan sokszor adott egy ötöst. Én meg csak annyit tudtam felelni, hogy köszi.
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése