Most érkezett el az újraolvasás kezdetének ideje, és remélem minél többen tartatok velünk, hisz azért a film előtt még egyszer nem árt egy újraolvasás. A korábbi napok újraolvasási anyagait ITT tudjátok visszaolvasni.
Figyelem! Az újraolvasós bejegyzések természetesen SPOILER-esek lehetnek azoknak, akik még nem olvasták ezelőtt a könyvet!
ÚJRAOLVASÁS 10. NAP: 52. fejezettől-58. fejezetig (343.-379. oldal)
Tartalom: Teresa és Aris árulása után Thomas egy sötét helyen marad egyedül egy kis ideig. Aztán nagy meglepetésére semmi sem történik vele és Teresa hozza ki onnan. A lány elárulja, hogy miért tette és mondta azt, amit, de Thomas akkor se tud megbocsátani neki. Hárman együtt mennek tovább a menedék felé és utolérve az A és B csoportot, végül eljutnak a cél felé. Ott azonban újabb rejtélyes szörnyek támadnak rájuk.
Idézetek:
Thomas nem tud megbocsátani Teresa-nak:
"Thomas képtelen volt válaszolni, és arra se tudta rávenni magát, hogy viszonozza a lány ölelését. Árulás. A tábla Teresa ajtaján, az emberek beszélgetése álmában. A kirakós darabjai kezdtek a helyükre kerülni. Annak alapján, amit eddig tudott, illetve összerakott magában, Teresa most éppen egy újabb trükköt próbál bevetni ellene. Az árulás azt jelentette, hogy többé sosem bízhat meg a lányban, a szíve pedig azt súgta, hogy sosem fog tudni megbocsátani neki.
Bár valamilyen szinten végül is megtartotta az ígéretét a lány. Megtette azokat a szörnyűséges dolgokat akarata ellenére. Amit a viskóban mondott neki, az mind igaznak bizonyult. De Thomas azt is tudta, hogy soha, soha többé nem lesz már ugyanolyan köztük minden, mint régen." (349. oldal)
Teresa elmeséli, hogy minden, amit tett a VESZETT terve volt:
"- Elkezdtek beszélni hozzám. Elmondták az egész tervet, hogy pontosan mit kell veled csinálnom Aris segítségével, amit egyébként nekem kellett közölnöm Arisszal. Telepatikus úton, tudod, mert ő már akkor a ti csoportotokkal volt. A mi csoportunkkal. Az A csoporttal. Aztán elvittek a szobámból, és elküldtek a B csoporthoz. Ezután beszéltek nekünk a biztonságos menedékről, meg arról is, hogy mi is megkaptuk a Kitörést. Megijedtünk, totál összezavarodtunk, de nem volt más választásunk. Ezeken a föld alatti alagutakon keresztül eljutottunk egészen a hegyekig - teljesen elkerültük a várost. Amikor mi ketten találkoztunk abban a kicsi épületben, és aztán minden, ami onnan kezdve történt, hogy odamentünk hozzátok a völgyben felfegyverkezve - az egészet előre eltervezték.
[...]
- Én valójában csak két dologban vagyok teljesen biztos. Egy: hogy azt mondták, ha bármiben is eltérek az utasításuktól, megölnek téged. Azt mondták, vannak „más lehetőségeik" is - akármit is jelentsen ez. Kettő: ennek az a magyarázata, hogy azt akarták elérni, hogy teljesen és őszintén légy meg győződve arról, hogy elárultak téged. Minden, amit ellened tettünk, azt a cél szolgálta, hogy mélyen éld át ezt az érzést." (357.-358. oldal)
Teresa kijelenti, hogy semmit se csinált volna másképp, mert Thomasért megérte mindez:
"- Én is ugyanezt érzem. Nagyon sajnálom, Tom. Látom, hogy nagyon nehezen megy neked a megbocsátás.
- Mit számít már, most másképp csinálnád?
- Nem. Végül is elfogadtam, hogy megmenteni az életedet, megérte elveszíteni azt, ami volt közöttünk." (364. oldal)
Brenda és Teresa megismerkednek egymással:
"- Szia! - köszöntötte Brenda is, és odalépett Thomas és Teresa elé. - Hát ő az a lány, akiről meséltél nekem? Amikor összebújtunk abban a lerobbant teherautóban?
- Igen - csúszott ki a fiú száján akaratlanul. - Nem, úgy értem... ja.
Teresa kezet nyújtott Brendának.
- Teresa vagyok.
- Örülök, hogy megismertelek - rázta meg a felé nyújtott kezet Brenda. - Buggyant vagyok. Lassan meg fogok őrülni. Folyton rám tör a vágy, hogy leharapdáljam sorban a saját ujjaimat, és random legyilkoljak embereket. Thomas azt ígérte, hogy meg fog menteni engem - mondta egy szuszra, és noha nyilvánvalóan viccelt, még csak el sem mosolyodott közben.
Thomas is megpróbálta eljátszani, hogy arcizma se rezdül.
- Roppant vicces, Brenda.
- Igazán örülök, hogy legalább még mindig humorral tudod kezelni a dolgokat - mondta Teresa olyan arccal, hogy megfagyott körülötte a levegő." (368.-369. oldal)
Új szörnyek támadnak rájuk:
"Mintha a még bent heverő kreatúra bele akart volna kapaszkodni valamibe, hogy felhúzza magát. Kilógó karja csupa ránc, csomó és kinövés, és valami egészen fura dolgot látott azon a helyen, ahol az ember a könyökét sejtené: egy tökéletes, gömb formájú dudort vagy kinövést, talán olyan tízcentis átmérővel, amely élénk narancsszínben ragyogott. Nagyon úgy festett, mintha egy világító villanykörtét ragasztottak volna a karra. A lény komótosan kászálódott fel. Megjelent egy láb, amely jókora, idomtalan húsmasszában végződött lábfej gyanánt. A húsmasszán szintén négy gumó tekergőzött: feltehetően a lábujjak. A térdén egy újabb lehetetlen kinézetű narancssárga, világító fénygömb, ami mintha egyenesen a bőréből nőtt volna ki.
[...]
Nagyjából emberszabású volt, bár lényegesen magasabb, mint bárki Thomas körül. Csupasz és vaskos teste himlőhelyes és ráncos mindenütt. Ennél jóval zavaróbb látványt nyújtottak viszont azok a gumószerű kinövések vagy dudorok - úgy kél tucatnyi összesen - testének különböző pontjain, amelyek narancsszínű fénnyel világítottak. Néhány a mellkasát és a hátát éktelenítette; egy-egy a két térdkalácsa és könyöke helyét - a jobb térde helyén sugárzó gömb sziporkázó-örvénylő szikrákat robbantott szét maga körül, amikor tulajdonosa a földre puffant továbbá jó néhány ilyen dudor türemkedett ki egy még nagyobb... dudorból, ami talán a feje lehetett, bár se szeme, se szája, se orra, se füle nem volt. Amúgy haja sem." (377.-378. oldal)
Fanartok:
Az új szörnyek, akik rájuk támadnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése