Tűzpróba újraolvasás 8. nap

Most érkezett el az újraolvasás kezdetének ideje, és remélem minél többen tartatok velünk, hisz azért a film előtt még egyszer nem árt egy újraolvasás. A korábbi napok újraolvasási anyagait ITT tudjátok visszaolvasni.

Figyelem! Az újraolvasós bejegyzések természetesen SPOILER-esek lehetnek azoknak, akik még nem olvasták ezelőtt a könyvet!

ÚJRAOLVASÁS 8. NAP: 40. fejezettől-43. fejezetig (271.-295. oldal)

Tartalom: Miután Thomast meglövik a vállán, a többiek próbálják megmenteni az életét. Végül felbukkannak a VESZETT emberei, és magukkal viszik Thomast, hogy teljesen rendbe hozzák. Thomas lelövése nem volt része a Próbáknak, ezért mentették meg a fiút, amitől Thomas és a többiek csak még inkább összezavarodnak. Egyre inkább látják, hogy Thomas mennyire fontos a VESZETT-nek. Miután Thomas helyrejön, tovább indulnak a menedék felé, de és mielőtt elérnék a hegyeket, véletlenül belebotlanak Teresa-ba.

Idézetek:

Thomas kihallgatja lábadozás közben a VESZETT embereinek beszélgetését:

- Mit gondoltok, a megmaradtak közül hányan lehetnek azok, akik még mindig reális Jelöltek? - Thomas szinte hallotta, hogy nagybetűvel ejti ki a szót: Jelöltek. Össze volt zavarodva, de megpróbált csendben, észrevétlenül fülelni. - Most már csak úgy négyen-öten - felelte az első nő. - Thomas pedig közel s távol a legnagyobb reménységünk. Tényleg nagyon gyorsan és határozottan reagál a Változókra. Várjunk csak, mintha megrebbent volna a szeme! 
[...]

- Kit izgat, ha hallja? - jegyezte meg a férfi. - Úgysem képes annyit megérteni belőle, hogy az bármiképpen is befolyásolja a reakcióit. És kifejezetten jó, ha tisztában lesz azzal, hogy óriási kivételt tettünk vele, amikor megszabadítottuk a fertőzéstől. Hogy a VESZETT mindig megteszi, amit meg kell tennie, ha szükséges.

A kristályhangú nő felnevetett. Thomas úgy érezte, hogy nem sok ilyen kellemes hangot hallott életében.

- Amennyiben hallasz most minket, Thomas, ne izgasd fel magad túlságosan. Vissza fogunk dugni ugyanoda, ahonnan elhoztunk.

Az ereiben csordogáló bódítók mintha hullámokban árasztották volna el az egész testét, és Thomas úgy érezte, hogy elmerül valami földönkívüli boldogságban. Megpróbálta kinyitni a szemét, de nem sikerült. Mielőtt azonban elnyomta volna az álom, hallott még valamit. Az első nő mondta:

- Te is ezt akarnád tőlünk." (280. oldal)

Thomas elkezd gyanakodni, hogy talán sokkal fontosabb a VESZETT számára, mint azt korábban képzelte:

"Miközben Minho pár sráccal azon ügyködött, hogy eloldozza, Thomasnak támadt egy fölöttébb nyugtalanító gondolata. A VESZETT emberei igencsak hamar megjelentek, hogy nagyon gyorsan megmentsék. Abból, amiket mondtak, azt szűrte le, hogy ez nem volt a terv része, mégis megcsinálták. Ami csak azt jelenthette, hogy folyamatosan figyelik őket, és bármikor közbe tudnak lépni, hogy megmentsék őket, ha úgy akarják.

Mégis, mindeddig erre nem volt példa. Hány ember halt meg az elmúlt napokban a VESZETT szeme láttára, és nem tettek semmit ellene?! És miért léptek közbe Thomas esetében, csak mert eltalálták egy rozsdás golyóval?"  (282. oldal)

A többieknek is szemet szúr a dolog:

Jorge megköszörülte a torkát.

- És mi az, ami Thomast annyira különlegessé teszi? A táblák a városban, amelyek szerint ő az igazi vezér, meg az, hogy amint leveri a lábáról valami, rögtön iderongyolnak és megmentik. - Thomasra nézve folytatta. - Nem akarok kekeckedni, muchacho, szimplán csak kíváncsi vagyok. Mitől vagy te különb, mint a haverjaid?

- Nem vagyok különleges - mondta Thomas, bár tisztában volt azzal, hogy eltitkol valamit. Hogy mit, azt viszont nem tudta. - Hallod, mit mondtak. Sokféle módon halhatunk meg itt, de az a pisztoly nem szerepelt a terveikben. Szerintem bárkit megmentettek volna, akit lelőnek. Ez nem rólam szólt. Az a francos golyó zavart bele a dolgokba.

- Mindegy - válaszolt Jorge vigyorogva. - Azért én ezentúl igyekszem mindig a közeledben maradni." (286. oldal)

Hosszú idő után Thomas újra hallja a fejében Teresa-t, aki rejtélyesen figyelmezteti őt:

"Egy lány hangja. Teresa.

Hosszú napok teltek el néma csendben, és most Teresa hirtelen beszélni kezdett hozzá, csak úgy dőlt belőle a szó. Tom, meg se próbálj válaszolni, csak figyelj rám. Holnap valami szörnyűség fog történni veled. Valami rettenetes, szörnyű dolog. Megsebesülsz, és rémült leszel. De bíznod kell bennem. Függetlenül attól, hogy mi történik, függetlenül attól, hogy mit látsz, vagy mit hallasz, vagy mit gondolsz. Bíznod kell bennem mindenképp. Én nem fogok tudni beszélni veled.

Tartott egy kis szünetet, de Thomas annyira megdöbbent, és annyira koncentrált, hogy pontosan felfogja, amit a lány mond - és hogy jól az emlékezetébe vésse -, hogy egyetlen szót sem tudott közbevetni, mielőtt Teresa újra megszólalt volna a fejében. Mennem kell. Egy ideig nem fogsz hallani rólam. Újabb szünet. Addig nem, amíg újra együtt nem leszünk." (287. oldal)

Fanartok:

Mindenki kedvenc triója

Thomas és Teresa