Tűzpróba újraolvasás 11. nap

Elérkeztünk az utolsó naphoz is, és akkor lássuk az utolsó felvonást. A korábbi napok újraolvasási anyagait ITT tudjátok visszaolvasni.

Figyelem! Az újraolvasós bejegyzések természetesen SPOILER-esek lehetnek azoknak, akik még nem olvasták ezelőtt a könyvet!

ÚJRAOLVASÁS 11. NAP: 59. fejezettől-az epilógusig (380.-413. oldal, vége)

Tartalom: Thomasnak és a többieknek még az utolsó akadályokkal is meg kell küzdeniük. Le kell győzniük a világító szörnyeket, a villámvihart és mielőtt a Berg felszállna, fel kell rá mászniuk. Sokan meghalnak, de Thomas és a barátai túlélik. A VESZETT jött el megint értük, és a végén Thomast elválasztják a többiektől. Kiderül, hogy Brenda és Jorge sem azok, akiknek mondták magukat és Thomas rájön, hogy ismét a VESZETT markába került, és még egy utolsó Próba vár rá és a társaira.

Idézetek:

Thomas rájön, hogy kell megölni a szörnyeket:

"Thomas megragadta az egyik narancssárgán izzó dudorát, és összezúzta. Szikrák pattogtak és a fény kihunyt. A fiú nem akarta tovább kísérteni a szerencsét, ezért gyorsan visszakushadt a földre, kúszott-mászott, gurult, majd pár méterrel odébb újra talpra szökkent. A kreatúra egy pillanatra megtorpant - ennyi épp elég volt Thomasnak, hogy kimeneküljön a hatótávolságából -, de aztán újra indult utána. Agyában egy ötlet kezdett formálódni, ami teljesen ki is forrt, amikor visszanézett, és látta Teresa küzdelmét a saját szörnyével.

[...] A világító gömbök. Nincs más dolga, mint tönkretenni ezeket. Valamilyen módon hozzá lehettek csatlakoztatva a szörny életerejének központjához. Létezik, hogy tényleg ennyire egyszerű lenne?" (384. oldal)

Egy Berg tűnik fel a színen, a menekülésük kulcsa:

"Néhány másodperc múlva vége volt. Egyik lény sem mozdult többé. Egyetlen narancsszínű fény sem világolt már. Vége volt. Thomas zihálva tekintett föl a hajóra, amely már csak úgy tízlépésnyire lehetett tőlük. Ebben a pillanatban a hajtóművek beindultak, és a jármű emelkedni kezdett.

- Elmegy! - ordította Thomas torkaszakadtából, őrült módjára mutogatva egyetlen menekülési lehetőségükre. - Siessetek!

Alig hagyta el a száját az utolsó szó, amikor Teresa a karjánál fogva húzni kezdte rohanvást maga után. Thomas megbotlott, de aztán sikerült talpon maradnia, megvetve lábát a sárban. Hallotta, amint valahol mögötte újra dörög az ég, és látta is az egész égboltot egy pillanatra bevilágító villámot. Újabb visítás. Most már a többiek is ott rohantak mögötte, mellette, előtte. Newt kicsit húzva a lábát, Minho közvetlenül mellette, időnként rá-rápillantva, hogy nem esik-e el." (394.-395. oldal)

A Berg biztonságos fedélzetén, Thomasnak még egy utolsó Próbát is kell állnia:

"- Olykor hajlamos vagyok elfelejteni, hogy ti mennyire keveset értetek abból, ami az orrotok előtt folyik. De rendben, az egyiket megtarthatjátok. A másiknak viszont mennie kell.

Thomas megpróbálta pókerarccal fogadni ezt a megrázó hírt.

- Hogy érti azt, hogy a másiknak mennie kell? A férfi kibiztosította a pisztolyát, és közelebb tartotta a csövet Brenda fejéhez.

- Nincs időnk ilyenekre! Öt másodperced van, hogy kiválaszd, ki az, aki marad. Ha nem döntesz, mindketten meghalnak." (398. oldal)

Thomas rájön, hogy Brenda nem egészen az, akinek mondta magát:

"Most ébredt rá, hogy a hang azért nincsen teljesen rendben. Valami nem stimmelt vele.

Tom?

Thomas nem felelt. A félelem összeszorította a gyomrát. Borzalmas, undorító, mérgező félelem itatta át a sejtjeit.

Tom?

Ki... ki vagy te?, tette fel a kérdést, előre rettegve a választól.

A lány némi szünet után válaszolt.

Én vagyok az, Tom. Brenda. Mostantól rosszul alakulnak a dolgok számodra.

Thomas gondolkodás nélkül üvölteni kezdett. Csak üvöltött és üvöltött, ahogy a torkán kifért. Míg végül fel nem ébredt." (406.-407. oldal)

Thomas nem tud többé bízni Teresa-ban:

"Teresa. Menj, és hagyj békén.

Tom...

Nem. Egyetlen szót se mondj többet. Csak... hagyj engem békén. És megmondhatod a VESZETT-nek, hogy többé nem vagyok hajlandó a kisded játékaikat játszani. Mondd meg nekik, hogy végeztem!

A lány pár másodperc múlva válaszolt.

Rendben. Újabb szünet. Oké. Akkor már csak egy dolgot kell közölnöm veled.

Thomas sóhajtott. Alig várom, mondd csak.

Nem mondta rögtön. Thomas akár azt is gondolhatta volna, hogy már magára hagyta, ha nem érezte volna a lány jelenlétét. Végül Teresa megszólalt:

Tom?

Mi van?

A VESZETT jó.

És aztán már ott se volt." (411. oldal)

Fanartok:

KÖSZÖNJÜK, HOGY VELÜNK TARTOTTATOK! :)