A mai napra egy rendkívüli poszttal készültem. James Dashner már több interjúban is elmondta, hogy Az Útvesztő trilógia megírásakor két helyről merítette a legtöbb inspirációt, két könyv adta az ötletet - a klasszikus szépirodalom egyik felejthetetlen darabja William Golding: A Legyek Ura című alkotása és a modern sci-fi egyik példája Orson Scott Scard: Végjáték című könyve. Én olvastam A Legyek Urát és nagyon tetszett, és valóban sok ötletet vett onnan James Dashner. Ezt mindenkinek szívből ajánlom. A Végjátékot ugyan még nem olvastam (nem szívlelem az íróját, és ez nagyban visszatart a könyvtől), de tervben van véve, és lehet egyszer felülkerekedek az Orson Scott Card iránti ellenszenvemen és elolvasom legalább az első könyvet (ugyanis a Végjáték az Ender Saga több kötetes sorozat első könyve), de fizetni biztos nem fogok a könyvéért. (Vagyis marad a könyvtár.)
Tehát ezt a két könyvet tudnám nektek ajánlani, és ha épp nem tudjátok, hogy mit kellene olvasnotok és nincs más ötletetek, akkor próbáljátok ki valamelyiket a kettő közül. :) Ha pedig most épp nincs kedvetek olvasni, akkor elmondhatom, hogy mind a két könyvből készítettek már filmet, akkor nézzetek bele az adaptációkba. :)
1. William Golding: A Legyek Ura
Egy csapatnyi angol kamasz, akinek repülőgépe lezuhan egy lakatlan szigetre, nekilát, hogy Robinsonként megpróbálja újrateremteni a civilizációt. A fiúk testületeket választanak, törvényeket hoznak, igyekeznek ésszerűen berendezni életüket, ahogyan a brit gyarmatosító szellemet dicsőítő kalandregényekben szokás. A Legyek Urának azonban más a végkifejlete: ezek az alig tizenéves gyerekek fokozatosan elvadulnak, lehámlik róluk a civilizációs máz, és immár nem komiszak, hanem gonoszak, ölni is képesek, és félelmükben csinálnak maguknak istent, aki megfelel démonikus mivoltuknak: a Legyek Urát. Azt teszik, önmaguktól, saját bensőjüktől vezérelve, amit ez a század tett a legszörnyűségesebb időszakaiban.
William Golding, akit 1983-ban életművéért Nobel-díjjal jutalmaztak, regényében korunk alapélményét dramatizálja megrázó lélektani és gondolati hitellel. A Legyek Ura (1954) méltán számít a mai angol irodalom egyik klasszikus alkotásának.
Moly adatlap
2. Orson Scott Card: Végjáték
Fülszöveg:
Egy Földön kívüli űrbázison szigorúan titkos és zárt körülmények között „nevelik” azokat a tehetséges gyerekeket, akiket a szüleiktől és testvéreiktől elszakítva tökéletes katonákká akarnak kiképezni, hogy majd bevethessék őket az idegenek ellen. A katonaiskola a gyerekek játékszenvedélyét egyre inkább a könyörtelen és kegyetlen harci játékok felé irányítja, s Ender Wiggin csak akkor döbben rá eszköz voltára, amikor már két fiatal társát is meggyilkoltatták vele. Card lélektanilag is kitűnően ábrázolt szituációkban vetíti elénk az emberi kegyetlenség és manipuláció ördögien kitervezett stációit, a kamasz- és gyermeklélek művészi igényű megjelenítése pedig messze túlmutat a sci-fi műfaji határain is. A kötet 1987-ben kapta meg a legnagyobb nemzetközi elismerést jelentő Hugo- és Nebula-díjat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése