Az Útvesztő újraolvasás 1. nap

Most érkezett el az újraolvasás kezdetének ideje, és remélem minél többen tartatok velünk, hisz azért a film előtt még egyszer nem árt egy újraolvasás. Korábban ITT már írtunk az újraolvasás menetéről és tudnivalóiról, így ezt nem szándékozom még egyszer leírni. Nincs itt több mellébeszélés, induljon az első nap. :)

Figyelem! Az újraolvasós bejegyzések természetesen SPOILER-esek lehetnek azoknak, akik még nem olvasták ezelőtt a könyvet!

ÚJRAOLVASÁS 1. NAP: 1. fejezettől-5. fejezetig (7.-39. oldal)

Tartalom: Thomas egy sötét liftben tér magához, nem emlékszik semmire, csak a nevére. Nem tudja hol van és hogy került ide. Majd a Doboz megérkezik a végcélra, és mikor kinyílik az ajtó Thomas egy csapat fiú között találja magát a Tisztáson. Nem érti, hogy hol lehet, és rengeteg kérdése van, azonnal le is támad mindenkit válaszokat keresve. Bemutatkoznak a főbb szereplők, Alby, Newt, Gally, Chuck. Gally és Thomas rögtön az első nap összevesznek. Gally nyilvánvalóvá teszi, hogy Thomas nem szimpatikus neki, elmondja, hogy ismerős neki valahonnan a fiú, és kideríti, hogy mi folyik körülötte. Mivel Thomas későn érkezett, így Alby másnapra ígéri a körbevezetést, majd Chuck-ot kéri meg, hogy Thomast vigye magával és feküdjenek le aludni. Közben Thomas tudomást szerez Ben állapotáról, de nem érti, hogy mi történhetett a fiúval. Thomas már most úgy érzi, hogy ismerős neki ez a hely, és kijelenti, hogy Futár akar lenni, holott azt se tudja, hogy mit is jelent az pontosan. A nap végén lefekszenek aludni, így ér véget ez a rész.

Idézetek:

Thomas elsőnek méri fel a Tisztást maga körül:

"Egy hatalmas, több focipályányi méretű udvaron álltak, amelyet szürke kőből épült óriási, dús foltokban borostyánnal borított falak határoltak. Ezek a falak legalább száz méter magasra nyúltak fel, és egy tökéletes négyzet alakú teret vettek körbe. Minden fal közepén egy merőleges nyílás húzódott végig, amely Thomas sejtése szerint további átjárókhoz és folyosókhoz vezetett."  (10. oldal)

Thomas először pillantja meg Gally-t, aki már ekkor sem kedveli őt:

"Az egyik fiú gyűlölettel teli tekintetétől egészen megdöbbent. A srác olyan dühösnek tűnt, hogy Thomast még az se lepte volna meg, ha hirtelen késsel támadt volna rá. Fekete haja volt, és amikor a tekintetük találkozott, a fiú megrázta a fejét, elfordult, és elindult egy olajosan csillogó vasrúd felé, ami mellett egy fából készült pad állt."  (12. oldal)

Alby bemutatkozik Thomasnak:

"Egyszer csak előrelépett a csoport vezetője, aki talán tizenhét éves lehetett. A ruházata átlagosnak tűnt: fekete póló, farmer, tornacipő és egy digitális karóra. Öltözéke valamilyen okból meglepte Thomast. Arra számított, hogy mindenki valami fenyegetőbb, börtönruhához hasonló szerelést visel. Mogorva tekintetét leszámítva, a sötét bőrű, rövid hajú, frissen borotvált arcú fiú nem tűnt. ellenségesnek.

- Ez egy hosszú történet, vacadék - mondta a fiú. - Apránként majd mindent megtanulsz. Holnap mindent elmondok a körbevezetésen. Addig is... ne nyúlj semmihez. - Kinyújtotta a kezét. - Alby vagyok."  (13. oldal)

Thomas találkozik Newttal, és teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy Alby és Newt jóbarátok, és hogy ők ketten a főnökök a csapatban:

"Thomas szeme elkerekedett, amikor egy másik fiú előlépett, és játékosan fejbe vágta Albyt:

- Várd ki a francos körbevezetést, Alby - mondta fura akcentussal. - A kölyköt már így is a szívroham kerülgeti, pedig még semmit se hallott. - Eztán lehajolt, és kezet nyújtott Thomasnak.

- Newt vagyok, Zöldfül. Minden okés lesz, csak ne hallgass az agyatlan, új főnökünkre.

Thomas kezet fogott vele - sokkal rokonszenvesebbnek találta, mint Albyt. Newt magasabb volt Albynél, de úgy egy évvel fiatalabbnak tűnt. Hosszú, szőke haja a pólójára omlott, izmos karján csak úgy dagadtak

az erek.

- Pofa be, tökfej - morogta Alby, és magához húzta Newtot. - Ő legalább megérti a szavaim felét. - Gyér nevetés hallatszott, és mindenki Alby és Newt köré gyűlt, egyre szorosabbra vonva a kört, hogy mindent halljanak."  (14. oldal) 

Thomas megismerkedik Chuckkal:

"- Az egy késlégy volt - mondta valaki.

Thomas jobbra nézett. Alacsony, pufók srác állt mellette, és őt bámulta. Fiatal kölyök volt, talán a legfiatalabb azok közül, akiket eddig látott, úgy tizenkét-tizenhárom éves. Vállára simuló barna haja eltakarta a fülét és a nyakát. A fiú amúgy szánalmas, puffadt, tésztás arcából barátságos kék szempár ragyogott ki.

Thomas odabiccentett neki.

- Milyen légy?

- Késlégy - mondta a fiú a fa csúcsa felé mutatva. - Nem bánt, hacsak nem vagy annyira hülye, hogy hozzáérj." (18. oldal)

Chuck így jellemzi Thomast:

"- Chuck, szerinted hány... éves vagyok?

A fiú tetőtől talpig végigmérte.

- Tizenhat körül. És mielőtt megkérdezed, olyan százhetvenöt centi. A hajad barna. Ja, és rusnya vagy, mint a rántott máj.

Felkacagott. Thomas úgy meghökkent, hogy az utolsó szavakat nem is hallotta meg. Tizenhat? Tizenhat éves volna? Sokkal idősebbnek érezte magát." (20. oldal)

Gally már az első napon kijelenti, hogy neki valahonnan ismerős Thomas és, hogy addig nem nyugszik, amíg ki nem deríti, hogy honnan:

"Nem vagyok hülye - mondta Gally rezzenéstelen arccal. - Láttam Chuck dagadt fejét az ablakban. - Thomas mellkasára bökött. - De neked itt és most el kéne döntened, hogy kik legyenek a barátaid, és kik az ellenségeid. Értesz engem? Még egy ilyen kis tréfa, és vér fog folyni. Nem érdekel, kinek az ötlete volt. Megértetted, újonc?

Mielőtt Thomas válaszolni tudott volna, Gally már sarkon fordult. Thomas már csak azt szerette volna, hogy véget éljen a balhé.

- Bocsánat - motyogta, bár ez még neki is kínosan hangzott.

- Ismerlek - tette hozzá Gally anélkül, hogy visszanézett volna - Láttalak az Átváltozáskor, és ki fogom deríteni, ki vagy." (36. oldal)

Thomas számára már az első nap ismerős ez a hely:

"Merthogy a Tisztás, a falak, az Útvesztő, minden... hirtelen ismerősnek tűnt számára. Kellemesnek. A nyugalom meleg érzése árasztotta el a mellkasát, és megérkezése óta most először gondolt arra,

hogy talán nem a Tisztás a legborzalmasabb hely a világ-egyetemben. Megnyugodott. Szeme tágra nyílt, és egy pillanatra visszafojtotta a lélegzetét. Ez meg mi volt?, gondolta. Mi változott meg? Különös módon épp az nyugtalanította, hogy minden rendben van. Nem értett semmit, valahonnan mégis tudta, mit kell tennie. Az

érzés, a megvilágosodás fura volt, idegen és ismerős egyszerre. És... kellemes.

- Én is szeretnék azok közé tartozni, akik kijárnak - mondta hangosan. Nem tudta, hogy Chuck ébren van-e még. - Akik kijárnak az Útvesztőbe.

- Mi? - válaszolta Chuck. Thomas érezte a hangján, hogy fogytán van a türelme.

- A Futárok - mondta Thomas, de fogalma sem volt, honnan jöttek a szavak. - Bármit is csinálnak, én is azt akarom." (38. oldal)

Fanartok:

Thomas a Dobozban tér magához

Na vajon ez melyik rész a könyvből? :D 

Nektek van kedvenc idézetetek ebből a részből? Mi tetszett vagy nem tetszett benne? :)