Az Útvesztő újraolvasás 3. nap

A korábbi napok újraolvasási anyagai ITT tekinthetők meg.

Figyelem! Az újraolvasós bejegyzések természetesen SPOILER-esek lehetnek azoknak, akik még nem olvasták ezelőtt a könyvet!

ÚJRAOLVASÁS 3. NAP: 9. fejezettől- 14. fejezetig (61.-94. oldal)

Tartalom: Teresa érkezése után a lányt a Kóroncok gondjára bízzák. Thomas eztán egy késlegyet követve fedezi fel a Tisztás többi részét, mikor a zavarodott Ben rátámad, és majdnem megöli, de Alby megmenti őt. Thomas eztán elsőnek a Nyesőknél dolgozik néhány órát Winston felügyelete alatt, de ez a munka valahogy nem neki való. Még mindig úgy érzi, hogy Futárnak kell lennie. Aztán meglátja az útvesztőből visszaérkező Minho-t, akinek izgalmas hírei vannak... talált egy döglött Siratót az útvesztőben. Végül még aznap az Elöljárók döntése alapján Bent kitoloncolják az útvesztőbe azért, mert rátámadt Thomasra.


Idézetek:

Thomas szerint lehet, hogy egy börtönben vannak:
"- Chuck, mi van, ha bűnözők vagyunk? Úgy értem, gyilkosok meg ilyenek.
- Micsoda? - Chuck úgy meredt rá, mintha bolondnak nézné. - És honnan jött ez bájos ötlet?
- Gondolj csak bele. Az emlékeinket kitörölték. Egy olyan helyen lakunk, ahonnan nincs kiút, és amit vérszomjas szörnyek őriznek. Nem úgy hangzik, mint egy börtön?
Ahogy ezt így hangosan kimondta, az egész még hihetőbbnek tűnt. Megszédült a gondolattól.
- Vagy tizenkettő lehetek, haver - mutatott Chuck önmagára. - Maximum tizenhárom. Komolyan gondolod, hogy valami olyat csináltam, amiért életem végéig börtönbe zárnának?
- Nem érdekel, mit csináltál, vagy mit nem csináltál. Börtönben vagy, ez tény. Miért, szerinted nyaralsz? - Bárcsak tévednék, gondolta Thomas." (66. oldal)

Mikor Ben rátámad Thomasra:
"Mielőtt Thomas befejezhette volna a mondatot, a fiú kicsörtetett a sűrűből. A sápadt bőrű, tágra nyílt szemű, kísérteties alakot megpillantva Thomas rémülten felkiáltott, és futásnak eredt. De túl későn. A rémalak rávetette magát, és erős kezekkel megragadta a vállát. Thomas a földre rogyott. Érezte, ahogy egy fejfa a hátának feszül, majd a bőrét végighorzsolva kettétörik. Próbálta ellökni a támadóját, próbált fogást keresni a megfékezhetetlennek tűnő csont és bőr figurán. Olyan volt, mint valami szörny, egy rémálom, de Thomas tudta, hogy egy tisztársa az - egy megőrült tisztársa. Fogak csattogását hallotta, ahogy egy száj kinyílt és
becsukódott. Csatt, csatt, csatt, csatt. Majd belenyilallt a fájdalom, amint a fiú szája célt talált, és a vállába harapott.
Thomas felsikoltott, a fájdalomtól felbuzgott benne az adrenalin. Mindkét kezét támadója mellkasára szorította, és minden erejét megfeszítve végül sikerült lelöknie magáról a srácot, aki egy nagy reccsenés kíséretében hátraesett; egy második fejfa is odalett. Thomas négykézláb arrébb kúszott, vadul zihált, de végre alaposan szemügyre vehette a támadóját.
A beteg fiú. Ben." (72. oldal)

Thomas találkozik Minho-val:
"Thomas épp a Doboz mellett haladt el, amikor legnagyobb meglepetésére azt látta, hogy valaki a Nyugati Kapun át éppen visszatér az Útvesztőből. Egy rövid, fekete hajú, izmos karú ázsiai kölyök volt, akit Thomas magánál egy kicsivel idősebbnek vélt. A Futár pár lépés után megállt az udvaron, kezével a térdére támaszkodva előrehajolt, és levegőéit kapkodott. Úgy nézett ki, mintha most futott volna le vagy harminc kilométert: vöröslő arc, izzadt bőr, átázott ruhák. Thomas kíváncsian bámulta a fiút. Közelről még csak nem is látott egyetlen Futárt sem, most viszont úgy tűnt, akár beszélhet is az egyikkel." (79. oldal)

Ben Kitoloncolása:
"A Tábor túlsó végéből három nagydarab fiú bukkant fel, szó szerint maguk mögött vonszolva Bent. A ruhái cafatokban lógtak rajta, fél arcát és fejét vastag, véres kötés borította. Mivel csak húzatta magát, nem tűnt
sokkal kevésbé halottnak, mint amikor Thomas legutóbb látta. Egy apró részletet leszámítva.
Ben szeme a félelemtől tágra nyílva meredt a világra.
- Newt - mondta Alby jóval halkabban. Ha Thomas nem lett volna olyan közel, meg se hallja. - Hozd a Rudat. Newt biccentett, és máris a Kert szerszámoskamrája irányába tartott. Már várta a parancsot. Thomas Ben és az őrei felé fordult. A sápadt, szánalmasan vézna fiú meg se próbált ellenállni, némán tűrte, hogy az udvar porában vonszolják. Amikor elérték a tömeget, a három őr felsorakozott Albyvel szemben. Egy határozott mozdulattal talpra állították Bent, aki csak a földet bámulta.
- Ezt magadnak köszönheted, Ben - mondta Alby." (89. oldal)

Fanartok:

A Triumvirátus: Minho, Newt és Alby 

Thomas, Newt és Minho

Nektek van kedvenc idézetetek ebből a részből? Mi tetszett vagy nem tetszett benne? :)