Véleményem a Tűzpróba filmről - Cassie (SPOILERES!!!)

A Tűzpróbát a MOM Parkos premier előtti vetítésen volt szerencsém megtekinteni tegnap, eredeti nyelven, felirat nélkül. Előre leszögezném, hogy nagyon vártam a filmet, annak ellenére, hogy május óta a munkám és egyéb teendőim miatt nem sokat foglalkoztam Az Útvesztő világával. Az imádatom ugyanúgy meg maradt, egyszerűen csak nem volt időm/energiám nézni interjúkat a színészekkel vagy éppen a kiadott jeleneteket megtekinteni. A lényeg, hogy most – Az Útvesztővel ellentétben – nem voltam annyira felkészülve arra, hogy mit fogok majd látni a moziban.

A véleményemet ugyanúgy építem fel, mint az első filmről szólót, így hát jöjjön a történet először.

Az ugrás után továbbolvashattok. :)

Ahogy azt James/Wes/mindenki már annyiszor elmondta; a Tűzpróba percre pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol Az Útvesztő abbahagyta: a Tisztársak megmenekültek a rejtélyes Útvesztőből és úgy tűnik, hogy a megmentőik segítségével új életet kezdhetnek. Azonban hamar kiderül, hogy a házigazdáik nem azok, akiknek mondják magukat és, hogy valami folyik a háttérben, aminek köze van azokhoz a „szerencsés” túlélő gyerekekhez, akiket naponta kiválasztanak abból a célból, hogy állítólag hazavigyék őket. Mikor Thomas rádöbben, hogy a pártfogóik valójában a WCKD emberei és, hogy igazából soha nem menekültek meg előlük, társaival együtt megszökik fogva tartóiktól és nekivágnak, hogy megkeressék a hegyekben élő, rejtélyes csoport, a Jobb Kéz tagjait.

Na már ebből a kis összefoglalóból leesett a könyvet ismerőknek, hogy a Tűzpróba film alapjaiban más, mint az alapjául szolgáló könyv. Véleményem szerint az egész olyan mintha Wes csak ihletül vette volna a könyvet, majd azt a saját képére formálta volna. És, hogy ezzel nekem van-e problémám? Dehogy.

Szeretem a könyvet, de sok minden nem állta volna meg belőle a helyét a filmben. Ezeket a dolgokat meg kellett változtatni, amihez pedig minden egyebet is, így hát nem véletlen, hogy a sztori sok helyen elég eltérő a könyvtől. Engem soha nem zavartak a változtatások, ha azok mögött kreatív és reális indokok húzódnak. A Tűzpróba változtatásai pedig ilyenek: okosak és logikusak. Sokkal izgalmasabb azt nézni, ahogyan a fiúk megszöknek a WCKD-től, mintha azt kellett volna néznem, hogy szabadjára engedik őket egy küldetéssel. Érdekesebb volt, hogy Teresa végig velük volt, azzal ellentétben, amikor a könyvben hiányoltam. És persze, hogy imádtam, hogy Minho-t elvitték a film végén és Thomas ezért (is) döntött úgy, hogy leszámol a WCKD-el. Kinek ne tetszenének az ilyen remek változtatások? Úgyhogy a fanyalgóknak én csak azt tudom mondani, hogy az összes változtatás remek és megállta a helyét a történetben.

Na de a változtatások/kihagyások részletesebb kitárgyalása előtt kicsit a színészekről.

Az alap gárda hozta a szokásosat – Dylant még mindig nagyon szeretem -, már amikor lehetőségük volt, ami nem sokszor esett meg. A filmnek nem sok (most mondjuk egy sem jut eszembe) olyan pillanat van, amikor bármelyik színész Dylanen (vagy Kayán) kívül meg tudta volna mutatni, hogy mit tud. Nem volt egy megható beszélgetése Newtnak senkivel, sem pedig Minho-nak mondjuk egy nagymonológja. Thomas mellett mindenki kötelező jelleggel csak úgy ott volt  és betöltötték azt a szerepet, amit eddig. Ezzel alapvetően nem is lenne gond, csak én személy szerint hiányoltam több Newt és Minho momentumot.

Az újakat szerettem, a filmben Brenda nem idegesített (a könyvben sokszor nagyon), Rosa jól hozta a karaktert és mivel tudom, hogy mindenkit ez érdekel: nem, engem nem zavart a haja, észre se vettem, hogy alig van neki. Örültem, hogy valamivel keményebb jellem volt, mint a könyvben és, hogy átjött az apa-lánya jellegű kapcsolat Jorge és közte. Giancarlo-tól megszoktuk, hogy remek, itt sem csalódtunk, Jorge meglepően szimpatikus karakterre sikerült, nem hiányzott a könyvbéli kissé arrogáns Jorge. A könyvben imádtam a Jorge-Minho ellentétet, a filmben viszont nem volt emiatt hiányérzetem. És éppen erről írtam fentebb, az ilyen változtatásokról, mint ez: a könyvben működött az a kis „harc” a két vezető között, de a filmbe viszont egyszerűen nem illett volna bele.

Na és akkor most azokról, amik tetszettek a filmben és külön kiemelést érdemelnek:

• Aris: szerettem, hogy olyan kis „öcsi” feelingje volt a fiúnak, Jacob nagyon aranyos a filmben. Több jelenete/megszólalása is lehetett volna, de tetszett, amit a karakterrel műveltek, hogy kicsit átformálták, de alapjaiban ugyan olyan maradt.
• A két könyv összemosása: Ezen biztos sok könyv-rajongó megborzad, én nem. Tetszett, hogy már most szerepelt Vince meg a Jobb Kéz vagy, hogy kiderült, hogy a fiúk immunisak a Kitörésre és ezért kellenek a WCKD-nek.
• Winston halála: Nem mintha annyira fontos szereplő lett volna Winston, de tetszett az, amit ezzel előre jelezni akartak a készítők: nem mindenki immunis a Kitörésre a Tisztársak közül. Na meg, hogy pont Newt volt az, aki a kezébe adta a fegyvert…hát…szép húzás Wes. Enyhe célzás (és előre felkészítés) a 3. filmre.
• Janson: Tetszett, hogy a könyvben már az elejétől egy flegma alak a Patkányember, a filmben viszont nyájas és kedves és majd csak később bújik elő az igazi személyisége. Aidan remek volt, rá szabták a karaktert, de ezt mindenki tudta már a casting hír bejelentésénél.
• A Cranksek sok szereplése: Emlékszem a könyvben hiányoltam őket, na itt bőven kapunk belőlük. Kellően ijesztőek voltak, nem így képzeltem el őket olvasás közben, Wes egy zseni.
• Egy szó: TOMMY(!!!).

És amik nem tetszettek: (valahogy mindig ebből van több, mert ezek jobban megragadnak)

• Brenda és Thomas csókja: Nem, nem és nem. Nem kellett volna megcsókolnia, úgy imádtam a könyvben, hogy Thomas nem csókolta meg a lányt. Az viszont öröm, hogy ezután Brenda nem kezdett el hisztizni, mint a könyvben.
• Minho és a villámcsapás: Ambivalens érzéseim vannak, egyrészt örülök hogy egyáltalán belekerült ez a momentum a filmbe, annak viszont nem, hogy semmi baja nem lett Minho-nak. Jobban örültem volna, ha leég a fél arca, de minimum a karja vagy a felsőteste, mert ez így elég hülyén jött ki, hogy belecsap a villám, percekig eszméletlen, majd felkel és megy tovább. Nem csapott még belém a villám, de nem hiszem, hogy ez így menne a valóságban.
• Janson megüti Thomast: Apróság és szőrszálhasogatás, de engem zavart, hogy Janson hasba vágta Thomast. Basszus, a fiú mégis csak egy gyerek, Janson meg felnőtt ember, nehogy már megverjen egy gyereket egy felnőtt!
• Magyarázatok/beszélgetések hiánya: A történet 80%-a akció, ami erősen rányomta a bélyeget a történetmesélésre és a karaktermélyítésre. Az „erősen rányomta a bélyeget” alatt azt értem, hogy konkrétan semmi nem volt elmagyarázva a filmben: Mik azok a Cranksek pontosan? Miért élnek elzárva a WCKD-től? Mik a fázisai a Kitörésnek és mi is az pontosan? Mi történik olyankor az emberrel? Mi van a világ többi részén? Ki Vince? Honnan jött és mit akar? Ki az a szőke lány és Harriet? (Sonya neve konkrétan el sem hangzott) Milyen volt a másik csoport Útvesztője? Annyi és annyi ehhez hasonló lényeges kérdés maradt megválaszolatlan, ami miatt kicsi űr van a szívemben. A sok akcióra viszont emlékszem, ami persze izgalmas volt, de jobb lett volna, ha egyensúlyban van a történetmeséléssel.

Ennyi jutott most hirtelen eszembe, biztos van olyan mindkét oldalról, ami kimaradt, pedig meg akartam említeni. Na majd ha ti leírjátok a véleményeteket a filmről, akkor hátha eszembe jut. :)

Összegezve: a film jó, a(z elvetemült) könyvrajongók biztosan húzni fogják a szájukat néhány változtatáson, engem nem zavart egyik sem. Laikusoknak tetszeni fog a sok akció, egy izgalmas filmre ülnek be, ha ezt választják. Nekem tetszett, biztosan meg fogom még egyszer nézni – immáron felirattal is.

Számomra a film 10/8 pontos.