2014. augusztus 25., hétfő

Hogyan tértek magukhoz a Dobozban Az Útvesztő könyv szereplői?

Az Útvesztő trilógia twitter oldala augusztus 3-án elindított egy új programot, aminek keretében minden hétfőn megkapjuk Jamestől egy-egy karakter személyes élményét arról, hogy milyen volt magukhoz térniük a Dobozban. A képlet egyszerű: 5 tweet = 1 kis történet.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy ezek a kis szösszenetek nincsenek benne Az Útvesztő könyvben, csupán kiegészítő "gondolatok" az írótól, éppen ezért a magyar szöveg saját fordítás.

Az előző ilyen témájú bejegyzésben Thomas és Newt történetét olvashattátok el, most pedig Chuckie és Alby élményét osztotta meg velünk James.


  • Olyannyira elnyelte a sötétség Chuck világát, hogy nem emlékezett arra, hogy milyen érzés a napfényben állni.
  • Minden zajos, hideg és szagos volt. Egyfajta dobozban ült, ami mozgásban volt, mivel felfelé haladt. Fel, fel és fel.
  • Az elméje homályos volt, mint mikor a cukor feloldódik az olcsó limonádéban. Feladta, hogy egyetlen dologra akarjon koncentrálni egy dolog kivételével. Az anyukájára.
  • Mivel az anyukája a vastagodó fal túloldalán létezett, alig volt képes az emlékébe kapaszkodni. Az aranyos arcába, a gyengéd érintésébe. A kedves szavaiba.
  • Aztán már nem volt ott többé. Mintha egy fém horog kiszakította volna az elméjéből és elragadta, elrabolta volna tőle. Kezdte elfelejteni a feledést. A szomorúság lett úrrá rajta.


  • Alby a fém doboz közepére állt és leült. Maga alá húzta a lábait és egyenletesen próbált meg lélegezni. Nyugodtan.
  • Nem értette mi történik. De érezte. Érezte az emlékeit, ahogyan elpárolognak a fejéből. Koncentrált.
  • Fókuszált. Az összes megmaradt erejét bevetette, hogy megpróbáljon egy apró pillanatot felidézni az életéből. Pusztítást látott. Szenvedést. Halált. Fájdalmat. Betegséget.
  • De mindezek között látott egy férfit és egy nőt, akik szerették egymást. Fát látott és napsütést. Egy gyönyörű fiút látott. És megpróbált mosolyogni.
  • Aztán ez eltűnt. Minden a homályba veszett. A doboz megérkezett az állomásához. Rettenetes csikorgó hangot adott ki. Felülről fény szűrődött be és ez elvakította.

A következő két szereplő történetét szeptember 8-án hozom el nektek! :)

Forrás: [x]

2 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes ez a cikk, és nagyon tetszik.
    Jó olvasni ezeket a sorokat, mert így több minden kiderül a szereplőkről.
    Köszönet a fordításért! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon örülök, hogy James megteszi ezt értünk. :) Igen, ezek a kis pársorosak még jobban elmélyítik a karaktereket, nekem is nagyon tetszenek.
      A fordítás meg természetes. ;)

      Törlés