Addig is interjúk még mindig érkeznek dögivel, úgyhogy bőven van mit néznem és fordítanom. :)
Délután még többet hozok! ;)
A kérdező fiú elmondja, hogy látta a filmet és örült, hogy tetszett neki, mert nehezebb "végeznie a munkáját", ha az ellenkezőt érzi. Első kérdése: A futós jeleneteknél hány felvételt készítettetek, mert kimerítőnek tűntek.
Dylan: 16-20-30.
Kérdező fiú: Én CGI-oztam volna a lábamat. Ebben a filmben húsz fiúra jut egy lány. Olyan, mintha az egyetemi bulijaimat láttam volna. :D
Will: Nálunk is volt egy kis buli.
Kérdező fiú: Azt hittem, hogy vizelet az, amit isztok a holdfényes jelenetben.
Dylan: Erre sosem gondoltam még így. Vicces lett volna, ha így viccelik meg a Zöldfület. :D
Kérdező fiú: Sok CGI van a filmben. Milyen volt elképzelni ezeket a nagy robotszerű lényeket?
Kaya: Szerencsések voltunk, mert a filmforgatás előtt megnézhettük a vázlatokat a Siratóktól, így tudtuk, mire gondol Wes. Viszont az is jó dolog volt, hogy a saját képzeletünkre is hagyatkoztunk és odaképzeltük azt, ami minket legjobban megijeszt.
Kérdező fiú: Rengeteg fiatal színész van ebben a filmben. Milyen érzés volt velük együtt dolgozni? Voltak "felnőttek", akik "vigyáztak" rátok?
Dylan: A csúnya felnőttek elrontották a bulit. :D Olyan volt az egész, mint egy nyári tábor. Minden este - akármilyen fárasztó is volt a nap - együtt lógunk.
Kérdező fiú: Remek film lett és remélem, hogy több is készül belőle.
A fordítás az ugrás után olvasható.
Ismertétek egymást a film előtt? Mit gondoltatok egymásról előtt és a forgatás után?
Mind: Nem ismertük egymást.
Will: Őszintén elmondhatom, hogy soha nem kerültem még ilyen közel ennyi emberhez ilyen rövid idő alatt. Így sokkal könnyebb volt együtt dolgozni. Lett egy rakás barátom.
Kaya: Ez az elejétől így volt, soha nem voltak kínos helyzetek. Dylannel találkoztam legelőször és egyből megértettük egymást, ő volt nekem Thomas a kezdetektől. Will egy darabka otthont jelentett számomra. Mindegyik fiúban volt valami, ami tetszett és amiről tudtam vele beszélni. Ez egy év alatt sem változott.
Dylan: Csak erősebb lett. Életre szóló barátok lettünk és ez ritka.
Milyen volt Wessel dolgozni?
Dylan: Lépésről-lépésre tanultam tőle. Minden nap lenyűgözött azzal, hogy milyen jó ember és rendező. Imádtam a rövid filmjét a Ruint. Egymaga csinálta otthon a gépén és mégis olyan, mintha egy James Cameron filmből lenne. Ő a legrendesebb és a legnyugodtabb ember, akit ismerek, egy csöpp arrogancia nincs benne és hihetetlenül tehetséges.
Milyen volt az egyedüli lánynak lenni? A fiúk védelmezőek vagy "levadászósak" voltak?
Dylan: Hát igen, először nehéz volt...
Kaya: Csak nyugodtan.
Dylan: Átérzem a kérdést. :DD
Kaya: Soha nem éreztem úgy, hogy "én vagyok az egyetlen lány". Nem vagyunk gyerekek, tiszteltük a munkánkat. Barátokként, később pedig családként tekintettem rájuk. A fiúk nem viselkedtek máshogyan miattam, ami jó volt.
Szerintetek mi különbözteti meg ezt a filmet a többi sci-fi filmtől? Mi a különleges benne?
Dylan: Rengeteg dolog. Szeretünk erről beszélni, mert ez tényleg különleges. Amint a film kijön, ez már nem kell, mert Az Útvesztő helyettünk fog beszélni. Nincs benne románc, ami valódivá teszi a filmet, mert miért lenne románc egy ilyen helyzetben? A másik dolog, amiért más, mint a többi, hogy itt a fiúk nem versengenek egymással. A filmben mindenki együttműködik a másikkal. Annyi ilyen dolog van még. Az egész aspektusa a filmnek. Nem voltunk szépek és direkt nem akartunk szépek lenni, mert ez kellett a filmhez. Nem volt rajtunk smink, csak természetesen izzadság.
Will: Nagyon várjuk, hogy a szkeptikus emberek meglepődjenek és rájöjjenek, hogy ez egy jó film.
Azt hittem, hogy sok CGI lesz a filmben, de aztán rájöttem, hogy nem így volt. Milyen érzés volt igazi környezetben forgatni?
Kaya: Olyan volt, mintha visszamentünk volna az időben a shakespeare-i színjátszáshoz. Nekünk, mint színészeknek sokat jelentett, hogy ott volt az a hely. Energiát ad ott és úgy érzed ezt nem tudnád mivel pótolni.
Dylan: A filmbéli Tisztás létezik, nincsenek felvételi-csalások a filmben. Egyszer nem voltunk kék ruhában, kék felvétel előtt. Nagyon szerencsések voltunk.
A film nagyon izgalmas és a karakterek is jók. Megvicceltétek egymást a forgatáson? Ki volt a "mókamester?
Kaya: Mindannyian. Nem volt egy komoly ember sem.
Will: Komoly jeleneteket is forgattunk, sokat beszéltünk a karaktereinkről, de ugyanakkor rengeteget viccelődtünk is.
Kaya: Állítólag 20 percnyi baki-videó van.
Dylan: Valamilyen szinten nehezebb is volt így a forgatás, mert néha nem tudtuk komolyan venni a másikat a felvétel közben. Tiszteltük a másikat, mint színészt és sokat tanultunk egymástól.
Egyértelműen szeretitek a filmeket. Melyik a kedvenc filmetek és jelenetetek?
Kaya: Én a régi filmeket szeretem. A Terminátor, meg ilyenek.
Will: Nekem a kedvenc jelenetem egy Robin Williamses a Good Will Huntingban, amikor elmondja, hogy miről szól az élet. James Cameront is szeretem és Wes az új James Cameronom lett.
Dylan: Nekem a Keresztapa a kedvencem. Emiatt kezdtem el komolyan venni a filmeket és a színészkedést.
Milyen fizikai előkészület előzte meg a filmet? Volt olyan, hogy valaki tényleg megütötte a másikat?
Dylan: Én és Chris egyszer igen, meg Willel is volt ilyen. Nem volt különösebb fizikai felkészülés, mert ezek átlagos gyerekek, nem volt rá szükség.
Hogyan kerültetek bele az érzelmi jelenetekbe pszichésen?
Will: Az elég volt, hogy ott voltunk a Tisztáson.
Kaya: Amikor a laborban forgattunk, akkor egy másik filmben éreztük magunkat.
Dylan: Wes megpróbálta nagyjából időrendben leforgatni a jeleneteket, ami szintén ritka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése